Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

112' 26, orszkgos ülés 1897. jamiár 16-án, szombaton. ehhez, hogy bizonyos mértékben a haladást előidézte az is, hogy bármiféle nyilatkozatok vagy külföldi rágalmak ellenére ezen ország lakosaiban van munkaképesség és van szellemiképesség, csak legyen meg a kellő tere, azt ki tudja fejteni s anyagi és szellemi virágzásra tudja emelni a hazát, csak ne legyen akadály. Már most a benne rejlő őserő megmutatta azt is, hogy oly években is volt bizonyos fellendülés, melyekre a t. pénzügyminiszter úr hivatkozott 1850-től 1860-ig, mert ezen rettenetes rendszernek sem lehetett elnyomni egészen a magyar emberben azt, hogy dolgozzék, hogy erejét, hogy tehetségét kifejtse hazája boldogulására. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor is akadt egy miniszter, ki ezt nem a magyar ember érdemének tulajdonította, hanem megírta a Blieket és azt mondta: Ez az abszolutizmusnak az érdeme, mert ime boldogítottuk ezt az országot! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor Széchenyi felelt rá és kimutatti azt, a mit én mo-ít mondok, hogy ne tessék azzal dicsekedni, hogy az önök rendszere idézte elő ezt a fellendülést Ha van fellendülés, az van az önök rendszere daczára, de nem azért, mert az fennáll. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én elismerem, t. pénzügyminiszter úr, hogy mikor mi kiegyeztünk a koronával, nincs senki ebben az országban s ezen a párton se, ki nem a legnagyobb hódolattal és tisztelettel hajolna meg a fejedelem előtt, hogy egyik kezünkről legalább a békó levétetett, de maradt még a másik kezünkön áz Ausztriához való forrasztás nehéz nyűge. Egyik részét ennek az akadály nak elhárítóLtuk, de méltóztassék a t. pénzügyminiszter árnak meggondolni azt, hogy ha a másik kézről is eltávolítottuk volna a nyűgöt, ha ez a nemzet egészen szabadon dolgozhatott volna saját egyéni és hazája érdekeiért, hol volnánk mi akkor? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Arról, hogy a fellendülés a 67-es alapnak köszönhető, csak akkor beszelhetnénk, ha az önök hatalmi érdekéért elkövetett visszaélésekkel nem tartották volna fel folytonosan ezt a többséget, és ha nem akadályozták volna minden áron, hogy a mi elveink érvényesülésének gyümölcseivel legyen összehasonlítható. Ugyancsak a t. pénzügyminiszter úr azt is mondotta, hogy ő nagyon megnézte ezt a költségvetést, de abban nem látott deficzitet. Én előre jeleztem, midőn igénytelen beszédemben hozzáfogtam, hogy számokkal nem fogok fog. lalkozni, mert nagyon hosszúra terjedne; talán máskor; azonban egy deficzitet megláthatott volna a t. pénzügyminiszter úr, azt az óriási erkölcsi deficzitet, melyet az önök rendszerének annyi hosszú időn át való fenmaradása idézett elő, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) meg előidézte azt, hogy még a 67-es alapot is auynyira megrontották, hogy már ráismerni sem lehet többé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt az erkölcsi deficzitet nagy kutatás nélkül meg találhatta volna. Bebizonyítottuk már mi ezt gyakran, de önök mindig kétkedőleg rázták fejüket, azt tartván, hogy jó a jó, de nem jobb annál a jobb. Önök nem akarják a jobbat, hanem a jónak tartotthoz görcsösen ragaszkodnak és mindent elleneznek. Ugyancsak a t. pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy ő még nem hallott szakszerű beszédet a vita folyamán. (Egy hang a szélső baloldalon: Mi sem !) Én nem akarom azt mondani, hogy mi sem, mert én mindig magam előtt látom azt, a mi történt. Hegedüs Sándor t. előadó is mondott affélét, hogy ő abban a naiv véleményben van, hogy tulajdonképen itt az államháztartás kérdéseivel kell foglalkozni és nem egyébbel. Hát ilyen értelemben veszem én is, hogy a » szakszerűt c mondotta a t. pénzügyminiszter úr, de én nem ismerem el azt, hogy csak a számokkal való multiplikálás, levonás, összeadás stb. volna szakszerű. Mert mit jelent az a költségvetés ? Jelenti eszközét annak a politikának, a melyet Önök azzal végre akarnak h íjtani, {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és így az a legszakszerűbb beszéd, mely kimutatja azt, hogy ez a politika nem érdemes arra, hogy neki nem ezt a költségvetést, de még csak egy forintot is szavazzunk meg. Ez a szakszerű beszéd, t. pénzügyminiszter úr! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es ebben az értelemben egy más kérdésre is ki akarok térni, a mely, úgy látszik, több ido óta más felfogásban részestílt, de gyakorlatilag követtetett, és ez az, hogy mondják nekünk : »Midőn a bizalmi kérdést felvetik az urak, ennek tulajdoaképea az úgynevezett appropriácziónál volna helye.« Ezen a téren igen szívesen átment volna a t. pénzügyminiszter úr Angliába, holott az adóleszállítás kérdésében nagyon tiltakozott a hasonlat ellen. Nézzük meg egy kissé közelebbről a dolgot. Ha átmegyünk Angliába, vagy más országba is, a hol valódi alkotmányosság van és nem álalkotmányosság, a hol a nemzet még önálló, független, és önrendelkezési jogának teljes mértékével bir, a hol nincsenek oly tünetek, melyeket itt szomorúan látunk, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) hogy folytonosan évtizedeken keresztül ugyanazon párt, ugyanaz a politikai rendszer kezeli a hatalmat és van a hatalom birtokában, a hol minden miniszter, a ki megbukik, oda ül az új miniszter háta mögé, a hol még nem láttunk soha egy alkotmányos miniszterváltozást, a hol azokon a székeken nem az elvek változnak, hanem az egyének: ott ne tessék azon országok példájára hivatkozni, a hol