Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-25

25. országos ülés 1897. január 15-én, pénteken. • \Q[ vádolták, hogy annak o is, meg a közigazgatási közegek is okai, mert törvény ellenére kihagyják a választókat, é.B mert hozzá hiába appellálnak, szakorvoslás nincs. A belügyminiszter úr kijelentette kereken, hogy ö, valamint közegei ilyen visszaéléseket el nem követnek. A választók törvényesen iratnak össze és különben is nem olyan nagy volt a fogyatkozás, legfeljebb egy százalék. Elfogadom az állítást, csak azt nem fogadom el, mintha a független választók száma, kik az adó alapján választók s nem hivataluk alapján, fogyott volna csupán egy százalékkal. Mikor meghozták az 1874. évi XXXIII. törvényczikket, az volt az intenczió, hogy az alsóbb rendű hivatalnokok, kik nem is annyira hivatalnokok, mint alkalmazottak, például Írnokok, vasúti altisztek, mint igen-igen függő emberek, ne bírjanak választói joggal. Ezért a jogosultsághoz legalább ötszáz forint fizetés kel lett, mert akkor ezeknek annyijok nem volt. De azóta az Írnokok fizetését n 'mcsak ötszáz, hanem hatszáz forintra emelték s emelték a vasúti altisztek fizetését is. Azóta tömérdek vasút épült s az ily alkalmazottak száma sok ezerre szaporodott, ágy, hogy két évvel ezelőtt Győrött, a mely nem is valami nagy vasúti csomópont, a választók jegyzékében nyolezvan vasúti alkalmazott volt. Ha tehát a függő szavazatok ezrekkel, sőt tízezrekkel szaporodtak, a választók száma pedig mégis egy perczenttel fogyott: ebből az következik, hogy a független szavazók száma fogyott legalább 7—8 perczenttel. (Élénk helyeslés a seélső laloldalon.) Miért? Nem mintha az összeíró közegek — legalább a belügyminiszter úr szerint — törvénytelenül kirekesztenék az adóalapon szavazati joggal bírókat, hanem akkor azért, mert elvesztették azt az adóképességet, melynek alapján a lajstromba felvehetők volnának. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon alapos tehát az az aggodalmunk, hogy hazánk a pusztulás útján van. De a túloldal azt mondja : nem úgy van. Hiszen dr. Arányi bebizonyította, — legalább akarta, — hogy eddig nálunk a jövedelmek óriási fokozódása daczára a tulajdonképeni adók nem is emelkedtek; majd csak ezután háramlik ebből óriási haszon az országra, ha a kormány rendezi az adókat. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát hogy mint állunk az adóval, hogy az egyenes, közvetett s más mindenféle adó mennyire terheli a lakos eágot más országokhoz viszonyítva, azt 1895. évi november 6-án Horánszky Nándor úr az ő beszédében előadta, számokkal kimutatta, és hogy mindeuki előtt a dolog azonnal egész világos legyen, a mi pénzértékünk szerint számítva, nem pedig úgy, a mint t. képviselőtársam dr. Arányi, a ki itt frankokról, rubelekről, font sterlingről, márkáról, líráról, forintról dollárról össze-vissza beszélt, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) úgy, hogy a sok mindenféle pénznem között az ember bizony hirtelen el sem igazodhatott. T. képviselőház! Nem akarom az időt szükség nélkül igénybe venni; (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) a ki kíváncsi rá, itt van az 1895-ik évi november 6-iki naplóban egész terjedelmében Horánszky Nándor úrnak a beszéde, a hol ki van mutatva, hogy Francziaországot és Angliát nem számítva, igen helyesen, mert a t, pénzügyminiszter úr is épen az imént mondta, hogy ne hozzuk magunkat Angliával összehasonlításba, nem is hozhatjuk, tehát ettől a két országtól eltekintve, a többi európai valamennyi ország között Magyarországban mind az egyenes adókból, mind a közvetett adókból egyegy fejre sokkal több esik már is, mint a többi országokban. No hát, t. uraim, ha ez így van, akkor én az adók rendezéséből óriási hasznot nem várhatok, még csak nagy hasznot sem, legfeljebb várhatom azt, a mit a néppárt is igér az ő programmjában: az adónak egyenletesebb megosztását. Azzal tisztában lehetünk, de úgy is van, hogy Magyarországon minél szegényebb valaki, aránylag annál több adóval van terhelve, minél több a haszna, aránylag annál kevesebb adót fizet. Ma tehát az adó terén rendezésről lehet csak szó; a kis emberek vállain az adóteher kevesbítéséről, nem pedig még a rárakásáról. A nagyok pedig, különösen az üzletemberek, a plutokraták, a kik milliókban dolgoznak és a kik a liberális kormánypártnak mindenkor legnagyobb támaszai, s a mint azt több beszédben kimondták, a liberális pártnak talán egyenesen fentartói, nem fogják megengedni, hogy az ő terheiket emeljék és így én ebből az adórendszerből az országra valami óriási nagy hasznot nem várhatok. Arányi Miksa igen t. képviselőtársam, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) a kinek felszólalása adta meg a legalkalmasabb alapot arra, hogy az ember kimutathassa az ellenkezőjét, hivatkozott arra, hogy Magyarország az általános kultúra útján van, s hogy kénytelen a külföld is elismerni, hogy Magyarország e tekintetben számottevő faktor. Hogyha csak a költségvetésből és különösen a költségvetéseknek évről-évre való rohamos emelkedéséből ítéljük meg a kultúrát, akkor Magyarország kultúrája páratlanul áll a világtörténelemben, mert 1868-ban száz millió forintot sem tettek ki az országnak rendes kiadásai és bevételei. Nos, Deák Fereneznek leczáfolásäval megmutatta a liberális párt, hogy igenis vannak az ő kebelében olyan magyar emberek, a kik kitűnően értenek a pénzügyekhez, mert 29 év alatt képesek voltak a rendes