Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-25

08 25. országos ülés 1897. jannAr 15-én, pénteken. T. képviselőtársam, Pichler úr, azonnal i kimutatta azon közmondás igazságát, hogy, a ki üveg alatt lakik, annak nem tanácsos kővel dobálóznin. Épen azért én nem szándékozom az illető két képviselő úrnak, a peéri és lublói képviselő úrnak ügyével foglalkozni, hogy mandátumukhoz miként jutottak, mert hiszen jellemezte azt az a körülmény, hogy az igen tisztelt miniszter urak, az előző napon a párt új szónokait nyájas mosolyukkal és kegyelmes kézszorításaikkal tűntették ki és boldogították őket mesés szónoklataikért, tegnap pedig ezen épületes jelenetnek nem voltunk tanúi, a miből azt következtethetjük, hogy a t. miniszter urak aligha voltak az illető felszólaló urak beszédeivel megelégedve. Az egyik, Lévay Lajos t. képviselőtársam azonban jónak látta hivatkozni a belgiumi állapotokra és a klerikális kormányzattal összeköttetésbe hozni az ottani szoezializmust; mintha a klerikális kormányzatnak következménye lenne a szoczializmus és annak terjedése. Ámde az én t. képviselőtársam sokkalta fiatalabb, semhogy emlékezhetnék arra, hogy volt idő, a mikor világszerte az egész liberális sajtó s így a magyarországi is, Belgiumot mindennap mint az alkotmányosság minta államát állította oda. (Zaj a szélső baloldalon.) Igen, mert akkor a szabadkőmívefek voltak a kormányon. Híres nagymesterük Frére Orbán volt a miniszterelnök, a ki annak daczára, hogy nem volt azon szerencsés helyzetben, a melyben a miniszterelnök úr van, hogy háromszoros többséggel rendelkezett volna, hanem csak nyolcz többsége volt a képviselőházban és négy a szenátusban, a legradikálisabb törvényeket hozatta meg. Ez a kormány hozta be az állami iskolákról szóló törvényt is. És ha még csak ez lett volna, de ezen kormány tiltotta ki az állami iskolákból a vallásoktatást is, és ez volt az oka annak, hogy Belgiumban a szoczializmus gyökeret vert. Ez a körülmény arra indította a hithű embereket, hogy — noha az állami iskoláknak megfizették az adót — zsebbe nyúljanak és külön felekezeti iskolákat állítsanak, a mely iskolákat oly mértékben látogatták a gyermekek, hogy a liberális kormány indíttatva érezte magát tisztviselőinek megparancsolni, hogy legalább azok gyermekei látogassák az állami iskolákat, melyek különben sok helyen üresek maradtak volna. Ugyanez a liberális kormány, hogy a hatalmat saját részére biztosítsa, megváltoztatta a választási törvényt. Behozott oly vizsgálatfélét, melyhez a választói qualifikácziót kötötte, úgy okoskodván, hogy a nagyobb városoknak klakkban és frakkban járó munkásai, a kik külsőleg czivilizáltaknak, tanultaknak látszanak, ki fogják majd a vizsgálatot állani, és így a liberális szavazóknak száma szaporodni fog, mert a liberális kormány által lenézett és a falusi papoknak befolyása alatt álló derék földmíveseket képteleneknek tartotta arra, hogy majd kiálljanak ily qualifikaczionális vizsgát. De a liberális kormány csalódott e számításában, mert azok a vidéki papok utánaláttak és híveiket kioktatták ; azok tehát a vizsgálatot kiáltották; a városi munkások pedig, a kik iskola és templom látogatása helyett a nagyvárosok lebujait, korcsmáit és mulatóhelyeit látogatták, tudatlanok maradtak és megbuktak a vizsgán és megbukott velők a szabadelvű kormány is. így történt, hogy a klerikális kormány, ha úgy tetszik, bár szorosan véve nem az, mert nem a papi uralmat jelenti, jutott többségre. Szőts Pál*. Itt nem fog! Mócsy Antal: Akkor megpróbálták a szavazati jog kiterjesztése által az úgynevezett klerikális kormányt a hatalomról leszorítani. Két esztendő előtt történt, hogy Belgiumnak 130.000-re rúgó választói az új törvény következtében megtizszereződtek, hogy számuk 1,370.000-re emelkedett, mert az a klerikális kormány, a melyet minduntalan reakczionáriusuak szerettek feltűntetni, nem félt a választói jog kiterjesztésétől. És mi lett ennek az eredménye? Az, hogy ez a klerikális kormány a választásoknál, a melyek pedig nem Bánffyrendszer szerint folytak ott le, 104 szavazattal jött be, a liberálisok csak 19-el, a szoczialisták 29-el, úgy, hogy a klerikális kormánynak ez idő szerint kétszerannyinál is nagyobb a többsége. Ez a rövid története a belgiumi liberális gazdálkodásnak, a liberális kormányzásnak, a mely az iskolából kitiltotta a valláserkölcsi oktatást s ezzel a szoczializmusnak alapját megvetette. A mostani klerikális kormány iparkodni fog a hitetlen liberális kormány által okozott sebeket gyógyítani és behegeszteni. (Igaz! Úgy van! a baloldal hahó padjain.) Kell, hogy t. képviselőtársamnak, Pichler Győzőnek, tegnap elejtett pár szavára reflektáljak. Azt mondta, hogy nem érti, hogy a néppártiak annak daczára, hogy beszédeiben a liberális kormánynyal szemben erős ellenzéket mutatnak, mégis a kormáuynyal tartanak a költségvetés megszavazásában. Az imént a pénzügyminiszter úr igen helyesen magyarázta meg, hogy a bizalom kérdésének felvetése nem itt van helyén, hanem appropriácziónál. Egyrészt mi is így fogván fel a dolgot, a midőn meg fogjuk t igadni a kormánytól a költségvetés végrehajtását, másrészt mivel mi is 67-es alapon állunk, . . . Madarász József: Ez a baj! MÓCSy Antal: ... és mivel mi abban látjuk a logikát, hogyha a részletekben is hozzá akarunk szólani, akkor a költségvetést általánosságban el kell fogadnunk: ez az oka annak,