Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-11

•I 11. országos ülés 1896. deczember 11-én, pénteken. viselő úr is igen ékesen utalt felirati javaslatában, ho^y a nemzet ragaszkodását nemzeti jogához, alkotmányos szabadságához időnként megbénítani vagy ferde irányba terelni igen, de végkép kiirtani nem lehet, — akkor az ország közvéleménye nem azt kérdezte, hogy kiknek van legnagyobb esélyük a hatalomra jutni vagy a hatalom fokán megmaradni, hanem azt kérdezte, kik azok a férfiak, kik az adott szót, a kik a reménybe helyzeti kilátásokat, a kik kívánalmat és jogokat kielégíteni törekesznek, még állásuk, még hatalmuk koczkáztatásáva], veszélyeztetésével is (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) ; akkor az ország túlnyomó többsége azt nézte, hogy kik azok a férfiak, a kik harczban megedzve is megállják helyeiket . . . Sierbán Miklós: A kik jobban fizetnek! Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyöket elfoglalni. (Felkiáltások jobbfelöl: Helyre!) Pulszky Ágost előadó: ... ha tetszik, a kik jobban fizetnek, igen, az ország javára, jobban fizetnek munkában, a kik jobban fizetnek önfeláldozásban, (Élénk helyeslés jobbfélöl.) a kiknek igyekezetük a haza felvirágoztatására bővebb és szebb aratást igér. Ezt nézte az ország, t. ház, és az ország ezen megfontolásának és meggondolásának eredménye ez a többség, a mely most e ház padjait elfoglalja, az ország ezen megfontolásának és meggondolásának következményei azon normális és zavartalan állapotok, a melyekben az ország képviselete az ország közvéleményével teljesen összhangzik és meg vagyunk győződve, hogy csak szerény, szorgalmas és lelkiismeretes munkásságra van szükség, hogy az ország igényeit kielégítsük. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Ez a lényeges kérdés, mert lényeges reánk vonatkozólag az, hogy ez a törvényhozás a nemzetet minden tekintetben és minden irányban kellőleg képviselje-e vagy sem. És, t. ház, ha azt nézem, hogy minő mellékbizonyítékai v annak állításaimnak, úgy ezen mellékbizonyítékokat épen a t. képviselő úr által beadott felirati javaslat egyes passzusaiban találom. Vagy, t. ház, nem-e az ítélet elfogultságára utal feliratának az a mondata, a hol a választások eredményével hozza összeköttetésbe azt is, hogy miért maradt ki e legmagasabb trónbeszédből a küíü gyi viszonyokra vonatkozó kijelentés. Hiszen, t* ház, van-e valaki az országban, a ki azt hiszi, hogy mert a választások által állítólag fikczióvá lett a nemzet önrendelkező szabadsága, azért beszél a királyi trónbeszéd úgy, mintha nem egy szuverén állam parlamentjéhez, hanem valamely tartománygyűléshez volna intézve? Valóban a választások eredményével függött ez öszsze ? Nem akarok most a kérdés lényegére kitérni. Éppen tegnap volt alkalma a háznak meggyőződni e kérdés állásáról és arról, hogy egyáltalában fenn nem foroghatott az a szándék, hogy a külügyek érintésének mellőzése által csorbíttassék a magyar országgyűlés tekintélye s az a joga, hogy a külügyekhez, a mikor szükségesnek tartja, hozzászólhasson. Hiszen erre a miniszterelnök úr már kétségtelen tanúbizonyságot tevő feleletet adott. De ha magasabb szempontból nézzük az ügyet, feltehető-e, hogy akkor, amidőn a múlt országgyűlés bezárásakor egy igen részletes és sok mozzanatra kiterjeszkedő külügyi nyilatkozat tétetett, most a kormányt, midőn ezt elmulasztotta, az országgyűlés tekintélye kisebbítésének szándéka vezethesse? S itt legyen szabad egy megjegyzést tennem, [tisztán a magam nevében, s egyáltalán nem a fölirati bizottság felhatalmazásából. Minél inkább tartozik valamely testület tanácskozási és elhatározási körébe : annál kevésbbé szükséges azt bizonyos megszabott alkalmakkor okvetetien érinteni, akár forognak fenn az ügy keretében lényegére nézve újabb mozzanatok, akár nem. Különösen a külügyek természete olyan, hogy azok érintése bizonyos meghatározott alkalmakkor mindig a formalizmus látszatával bír, Ha a külügyeket mindig bizonyos meghatározott, azok érdemleges állásától nem függő pillanatban kell érinteni, ebből bizonyos konvenczionális, semmitmondó, legfeljebb jogmegóvó, jogfentartó, de a külügyek szempontjából semmi jelentőséggel nem bíró uzus fejlődik ki. Ellenben oly testület, melynek feltétlen joga van bizonyos ügyek megbeszélését követeim, e jogra mindig akkor fog súlyt helyezni, a mikor tudja, hogy e tekintetben valamit valóban intéznie, irányoznia kell, Azt pedig a t. ház készségesen el fogja ismerni, hogy a külügyek terén most semmi oly mozzanat fenn nem forog, a mely szükségessé tenné akár a korona, akár az ország részéről a külön közbelépést, a külön elintézést. Igenis helyes állandóan azon praxis, hogy

1 a trónbeszédben a külügyek érintessenek és ha a mai körülmények közt ez nem követtetett, úgy ennek magyarázatát csakis a röviddel ezelőtt elhangzott királyi nyilatkozatban és abban a körülményben találhatjuk, hogy azóta lényeges és aggodalmakat okozó változás be nem állott. Ép ezért a felirati bzottság szükségesnek is tartotta az országos közvélemény megnyugtatása czéljából (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) nemcsak az országgyűlés jogát, hanem a külügyek állapotát illetőleg ezt külön megjegyezni, de másrészt egyáltalában azt el kell ismerni, hogy e pillanatban semmi külön intézkedésnek, semmi külön lépésnek szüksége e tekintetben fenn nem forog. De nekem úgy látszik, hogy mit a t. ellenzék, illetőleg a t. ellenzéknek gróf Apponyi Albert képviselő úr által vezetett része