Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-10

16, országos ülés 1808. deezember 10-én, csütörtökön. 6fc zetes ünnepét ülte, a hazafias kegyelet nemes ünnepét, a honvédszobor leleplezését, akkor ez a kormány onnan tüntetőleg távol volt. Én a magyar honvédség ujonezjutalékát, a magyar ifjak honvédelmező vérét nem szándékozom oly emberekre bízni, a kik a nemzeti kegyeletnek ezen adóját sem rójják le egy nemzettel szemben. Ezért nem fog engem megtéveszteni soha sem az, hogy egy-egy Kossuth-indulót olykor, a mikor azt talán senki sem hallja, a közös hadsereg zenekara elhúz, hanem hallom azt a »Grott erhalte«-t, a melyet a honvédség zenekara minden ünnepélyes alkalommal elhúz, és látom, mély fájdalommal, hogy a honvédség, a melynek egyik rendeltetése az lett volna, hogy a magyar hadseregnek magva legyen, a melyre büszkén hivatkozhatnék a nemzet, mint alkotmányának oltalmazó]ára, napról-napra bizonyosabbá válik, nem magva egy magyar hadseregnek, hanem átmenet arra, hogy a honvédség maga is, mint intézmény teljesen és egészen közös hadsereggé váljék. Csak a legutóbbi időben nyolcz magyar tábornokot nyugdíjaztak életök javában, férfias erejük teljében és azokat küldték helyökbe, a kik annak a hagyományos szellemnek méltó képviselői, a kiket t. Thaly Kálmán képviselőtársam maga is aposztrofált. Mindezen tények után én, t. képviselőház, a politikai bizalmatlanságnak és az említettem törvénytelenségnek okából mély fájdalommal bár, nem vagyok abban a helyzetben, hogy akár a közös hadsereg magyar csapatai, akár a honvédség számára ilyen kormánynak ujonczjutalékot megszavazzak és ezennel • kijelentéin,- hogy magam és nyolcz elvtársam nevében ("Derültség.) a javaslatot sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadom. (Helyeslés a szélső Iáioldalon.) Lázár Árpád jegyző: Madarász József! Madarász Józsefi T. képviselőház! 1868tól, a midőn a véderővita e házban legelőször alkotmányosan előfordult, — már akkor az úgynevezett szélsőbaloldal és 48-as párt tagjai közé tartoztam — a kik a ház asztalára tettük le a többség bizottsági véleménye ellen azon javaslatunkat, hogy miután az 1867 : XII. törvényczikkben még eltagadni nem mert magyar hadsereg iktattatott törvénybe, de már egy év elég volt arra a 67-es alapon, hogy megpuhítsa a többséget és vezérét is annyira, hogy a gyakorlatban megtagadja azt, amit 67-ben a nemzet megbízhaíására és javaslatainak elfogadhatására kötelességének tartott törvénybe iktatni és azt gyakorlaton kívülinek nyilvánítsa: mi akkor kijelentettük, hogy mi hazánk védelmére mindig készek vagyunk rendelkezni és így az önálló, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—1901. I. KÖTET. magyar alkotmányra fölesküdt magyar tisztek magyar nyelvű vezénylete alatt álló, önálló magyar hadseregnek az ujonczokat, — de csakis a szükség mérvéhez képest, — és az arra kellő pénzt is meg fogjuk szavazni, de soha és semmi szín alatt sem az 1867: XII. törvényczikkben törvényesen megalkotott magyar hadseregen kívüli, az egész hadsereg részére kiegészítő gyanánt szolgáló magyar hadesapatok és ezenkívül az ugyanazon hadsereg kiegészítésére szolgáló honvédség részére kénytelenek vagyunk mind az ujonczokat, mind az ahhoz tartozó pénzt megtagadni. Ez volt 1868-ban azon pártnak állása, a melyhez tartozni szereacsém volt. Ez volt álláspontja 1875-ben, midőn az 1874-iki országos függetlenségi párt népgyíílése a függetlenségi pártnak országos alapelveit megállapította; ez volt 1875-ben és azóta minden orsziggy ülésen az én állásom s ezért, mivel cs-tkis az 1874-ben megállapított alapelvek alapján vagyok megválasztva képviselőnek: én az állam függetlenségét a magyar nemzet jólétét semmi más feltételnek alá nem rendelem. Nagyon örülök, hogy —• miután előttem szólott Polónyi Géza t. képviselőtársam az összes ujouczok megajánlását megtagadta — nem vagyok azon szerencsétlen helyzetben, hogy csak magam legyek kénytelen az 1848 óta folyton vallott elveim következetességéből kifolyólag ezt megtenni. A történelmi függetlenségi országos pártnak az volt alapelve: az 1887-iki közösügyes rendszernek egy fél fillért, egy fél bakancsot, egy katonát megnem szavazni, mert mi hazánk gyermekeinek vérét, népének filléreit semmiféle idegen érdeknek feláldozni nem akartuk. (Igás ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi hazánkat ós alkotmányunkat megvédjük bármiféle támadás ellen, de az 1876-iki rendszernek, mely megfosztotta Magyaroszágot államiságának biztosítékaitól, sem egy fillért, sem egy vércseppet feláldozni nem akarunk. Ezt parancsolja az a következetesség, a melyet sokan kigúnyolhatnak, de a mely a nemzetből soha kipusztítható nem lesz. Ezen elvi indokok késztetnek engem arra, hogy az ujonczjutalékot egészében megtagadjam. Hozzáteszem még azt, hogy én annak a katonásdinak, annak a czifra nyomorúságnak, a mely abban akar kitűnni, hogy véradóját köteles mindenki a haza irányában leróni, barátja nem vagyok, mert az a meg győződé8em, hogy a polgári létei legfőbb köve terménye, hogy nekünk kötelességünk a polgárok jólétét, munkásságát és a családi alapítás iránti törekvéseit biztosítani és előmozdítani. A polgárok nem arra valók, hogy életük legjava részét fiatalságuktól a férfikorig tisztán a czifra nyomorúság és katonásdiság vesszeje alatt töltsék el és azt tartom, hogy a polgári élet azt köve9