Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-8

8. orgzágos ülés 1896. deczember 7-én, hétfőn. *3 mintát és Krajcsovics Sándor, mint az összeférhetlenségi bizottság tagja, leteszi az esküt). Elnök: Bejelentem a t. háznak, hogy Dr. Major Ferencz képviselő úr tiszti főorvosi állásáról lemondott. Tudomásul vétetik. Következik a napirenden az 1897. év négy első hónapjában viselendő közterhekről szóló törvényjavaslat (írom. 3, 26) tárgyalása. A pénzügyi bizottság előadója fog szólani. Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. képviselőház! E törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást kér arra, hogy törvényes formák között az 1897. évnégy első hónapjában az állami kiadásokat az 1896. költségvetés alapján utalványozhassa és a bevételeket kezelhesse. A törvényjavaslat egészen megfelel azon formáknak, melyeket a törvényhozás már évek óta e tekintetben megállapított. Én azt hiszem, hogy ebből a szempontból tözetesebb indokolás nem kell. Maga az időpont, melyben ez a törvényjavaslat tárgyalás alá kerül, azt hiszem, eléggé nyomatékosan indokolja, hogy arra szükség van, és hogy az elfogadandó az államháztartás alkotmányos és zavartalan kezelése érdekében, mert az év anynyira előrehaladt, az 1897. évi állami költségvetés az új képviselőháznak tárgyalásaiban még sorra sem következett, sőt a pénzügyi bizottság csak ezután fogja tárgyalni, úgy, hogy fizikailag alig lehetséges az, hogy az 1897. évi állami költségvetés a maga terjedelmében végleg megállapíttassék s ennek következtében szükséges gondoskodni arról, hogy az államháztartás kezelése törvényes és alkotmányos formák szerint eszközölhető legyen az évnek első részében addig, míg az állami költségvetés végleg megáílapíttatnék. Magában a törvényjavaslatban meg van szabva a korlát nemcsak a tekintetben, hogy meddig terjed ez a felhatalmazás, de érdemileg is két irányban. Először, hogy a felhatalmazás alapján a kormány csak az 1896-iki költségvetés alapján, tehát egy, már megállapított és szentesített törvény szerint kezelheti a kiadásokat és bevételeket, másodszor korlát van szabva még e határidőn bellii is a tekintetben, hogy ha az állami költségvetést a törvényhozás elébb állapítaná meg, mint ez a felhatalmazás terjed, akkor ez hatályát veszíti és az állami költségvetés teljes erejében érvénybe lép. Továbbá azon kötelezettség is foglaltatik a kormányra nézve, hogy a törvényes felhatalmazás alapján eszközölt kiadásokat az 1897-iki költségvetésbe — midőn ez megállapítva lesz — oszsza be, illetőleg ennek keretébe ilíeszsze be. Ennek következtében, azt hiszem, hogy eléggé szűk korlátok között mozog a kormány felhatalmazása, a törvényes formáknak is teljesen megfelel s ebből a szempontból aligha eshetik kifogás alá. Nem tagadom, hogy parlamenti szokásunk úgyszólván meggyökereztette azt a felfogást, hogy az iademnitynek nevezett felhatalmazás egyúttal bizalmi, kérdés is, és ennek következtében belevegyül elbírálásánál és a pártok állásfoglalásának megállapításánál a bizalmi kérdés is. Nem akarok erre a térre tüzetesen kiterjeszkedni, azonban igénytelen felfogásomnak több alkalommal kifejezést adva, méltóztassék megengedni, hogy egész rövidséggel és tárgyilagossággal jelezzem ezzel szemben álláspontomat. A mi ideiglenes felhatalmazásunk más országok parlamentjeinek ideiglenes felhatalmazásai közt azt lehet mondani a legszigorúbb, mert hisz míg Francziaországban a douziéme provisoire, a mint egy igen kitűnő franczia pénzügyi író mondta, grosso-módon hirtelenében megállapított költségvetés alapján ad felhatalmazást a kormánynak, addig a mi felhatalmazísi formulánk a már megállapított régi költségvetés, tehát törvény alapján adja csak azt. Tudjuk azt is, hogy Angliában a költségvetést az év bezárása napján, sőt megtörtént az is, hogy az új év április hónapjának első napjaiban nyújtotta be a kormány, azonban ennek megállapítása később következvén be, a felhatalmazási törvény maga szabja ki, hogy a kiadásokat utalványozza és a bevételeket kezelhesse, és mert rendesen az appropriáczió Angliában augusztusban szokott előfordulni, e tekintetben a kormánynak a felhatalmazás meg van adva. Igaz, hogy ott megállapított és a költségvetésnek csak egy részéről, a változó kiadásokról van szó, holott a mi alkotmányos szokásunk szerint az egész költségvetés változatlan tételeiben is, kötelezettséget tartalmazó részeiben is újra állapíttatik meg és újra tárgyaltatik. így tehát azon országokban, a melyeket volt szerencsém említeni, tulajdonképen nem egy már szentesített törvény alapján kezeli a kormány ideiglenesen a kiadásokat és bevételeket, hanem egy olyan költségvetés alapján, a melyet a parlament még véglegesen meg nem állapíttatott. Hogy ott, például Angliában és Francziaországban, nagyobb mértékben kell bejátszódnia a bisalomnak a kormány irányában egy ilyen felhatalmazás megadásában vagy elnézésében és utólagos jóváhagyásában, mint nálunk, az önként értetődik, és mégis politikai motívumokat azon országokban egy ilyen felhatalmazás megállapításába nem vegyítenek bele, mert nem tekintik azt egyébnek, mint egy kényszerhelyzetből folyó alkotmányos intézkedésnek az államháztartás zavartalan vitele érdekében, így ítélvén meg a feladatot és a helyzetet, igen ?*