Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-6

6. országos ülés 1896. deczember 2-án, szerdán, 87 elé tartoznak. A többire nézve, tudniillik mennyi­ben lényeges vagy nem lényeges a változás a külügyi politikában s hogy az előzményeken okulva, mily következtetéseket vonhatunk le a jövőre nézve: ezt majd az érdemleges válaszra felelve fogom elmondani. Elnök: Következik Kossuth Ferencz kép­viselő úr mterpellácziója. (Zaj.) Méltóztassék helyüket elfoglalni. Kossuth Ferencz: T. ház! Igen röviden fogom interpellácziómat indokolni, mert tartóz­kodni kívánok attól, hogy a felirati vitát anti­czipáljam. A tegnapi béesi lapok azt híresztelik, hogy a magyar kormány felmondta a vám- és kereskedelmi szerződést. A felmondás kétség­telenül a törvény értelmében történt, minthogy az 1P87 : XXIV. tcz. 23. §-a azt rendeli, hogy (olvassa): »ezen vám- és kereskedelmi szövetség Í888. évi január hó i-től 1897. évi deczember hó 31-ig terjedő időtartamra köttetett, s ha fel nem mondatik, a következő tíz évre, s így to­vább tíz évről tíz évre folyton fennállónak is­mertetik el. A felmondás mindenkor az utolsó­előtti év végéig történhetik meg, mely esetben a szövetség megújítása iránti tárgyalások hasonló úton azonnal megkezdendők.» —• Most épen azon évnek a vége felé közeledünk, a mely év vé­gével ezen felmondásnak meg kellett történnie. De, t. ház, lehetetlen meglepetésemet és —• en­gedjék, hogy így mondjam — megütközésemet ki nem fejeznem a felett, hogy bár tegnap a t. ház már megalakulva volt, tehát tudomást ve­hetett volna arról, a mit a miniszterelnök úrnak tetszett volna tudatúi a házzal, azért mégis a t. miniszterelnök úr nem tartotta érdemesnek a házzal tudatni azt, hogy ilyen fontos tény meg­történt, mint a milyen a vám- és kereskedelmi szerződésnek felmondása lenne, ha e felmondás komoly jelleggel bírna csakugyan. T. ház! Nemcsak minekünk, kik a háznak ezen oldalán ülünk, de a t. kormánynak és az egész nemzetnek egyaránt érdekében van, hogy a háznak tekintélye ne csökkentessék. Már pedig a háznak a tekintélye világosan csökkentetik akkor, mikor oly nagyfontosságú tény, mint a milyen a vám- és kereskedelmi szerződésnek fel­mondása, a háznak tudta nélkül jön létre és a háznak tagjai erről csakis a napi sajtó útján értesülnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Továbbá, a kormánynak kötelessége a tör­vényeket szószerint megtartani. Már most lássuk, mit mond a 1887 : XXIV. tcz. 23. §-ának utolsó bekezdése ? Azt mondja, hogy (olvassa) : »A fel­mondás mindenkor az utolsó év előtti év végéig történhetik meg, mely esetben a szövetség megújí­tása iránti tárgyalások hasonló úton azonnal meg­kezdendők.« A törvény tehát azt rendeli, hogy előbb fel kell mondani a vám- és kereskedelmi szerződést és a tárgyalásokat csak azután kell megkezdeni. Holott mi történt? A t. kormány a tárgyalásokat régóta megkezdette és a szerződést csak most mondta fel. Ha igaz azon általánosan elismert elv, hogy a törvények minden szava érvényes, és a törvények szövegében nincsenek szükségtelen szavak és figyelembe nem veendő intézkedések, akkor igaz az is, hogy az intéz­kedés, melyet volt szerencsém felolvasni, nem szükségtelen és nem mellőzendő, sőt világosan azért tétetett bele abba a törvénybe, hogy a szerződő felek ne élhessenek azzal a megfélem­líthetéai eszközzel a tárgyalások lefolyása alatt, mely a felmondással való fenyegetődzésből ered­hetnék ; ha pedig előbb mondatik fel a szerződés és csak azután kezdődnek a tárgyalások, akkor a felmondás fenyegető fegyvere kiesik a szerződő felek kezeiből. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Tényleges törvénysértésnek kell te­kintenem magam részéről a kormány eljárását e tárgyban, a mely törvénysértésnek már is meg­van a következménye, mert köztudomású dolog az, hogy az osztrákok már is éltek azzal az előnynyel, melyet kormányunk említett mulasz­tása kezeikbe adott, és tudva azt, hogy a több­ségben lévő párt hazánkban mindenesetre meg akarja újítani a szerződést, a legnagyobb mérv­ben túlhajtották követelégeiket, még pedig annyira túlhajtották, hogy ezen év kezdetén az osztrák országgyűlés megszavazta azt, hogy csak akkor köttessék meg a vám- és kereskedelmi szerződés, ha Ausztriának minden érdekei teljes kielégítést fognak nyerhetni, a mi lehetetlen, a nélkül, hogy a magyar érdekek teljesen mellőzve ne le­gyenek. Világosan visszaéltek tehát az osz­trákok azzal az előny nyel, melyet nekik az a törvénysértés nyújtott, melyre volt szerencsém rámutatni. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Mi ezen az oldalon meg vagyunk arról győződve, hogy a felmondás, a mely most megtörtént, csakis formalitás teljesítése volt. Fáj­dalommal vagyunk erről meggyőződve, máskép elismernénk, hogy e felmondással nagyon üdvös dolgot cselekedett a kormány, oly üdvöset, hogy e felmondást valóságos áldásnak kellene tekin­teni; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ígyíazon­ban a teljesített felmondás nem érdemesíti a kor­mányt elismerésre, sőt az országgyűlés mellő­zéséért a leghatározottabb elítélést érdemli. — (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezeknek előrebocsátása után felolvasom interpellácziómat (olvassa): »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Igaz e a bécsi lapok azon híresztelése, hogy a magyar kormány felmondta a vám- és kereskedelmi szer­ződést ? Miért nem közölte a kormány ez elhatáro­zását a már megalakult képviselőházzal? Miért kezdte meg a tárgyalásokat a szer-

Next

/
Thumbnails
Contents