Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-6

6. országos ülés 1896. deczember 2-án, szerdán, 87 elé tartoznak. A többire nézve, tudniillik mennyiben lényeges vagy nem lényeges a változás a külügyi politikában s hogy az előzményeken okulva, mily következtetéseket vonhatunk le a jövőre nézve: ezt majd az érdemleges válaszra felelve fogom elmondani. Elnök: Következik Kossuth Ferencz képviselő úr mterpellácziója. (Zaj.) Méltóztassék helyüket elfoglalni. Kossuth Ferencz: T. ház! Igen röviden fogom interpellácziómat indokolni, mert tartózkodni kívánok attól, hogy a felirati vitát anticzipáljam. A tegnapi béesi lapok azt híresztelik, hogy a magyar kormány felmondta a vám- és kereskedelmi szerződést. A felmondás kétségtelenül a törvény értelmében történt, minthogy az 1P87 : XXIV. tcz. 23. §-a azt rendeli, hogy (olvassa): »ezen vám- és kereskedelmi szövetség Í888. évi január hó i-től 1897. évi deczember hó 31-ig terjedő időtartamra köttetett, s ha fel nem mondatik, a következő tíz évre, s így tovább tíz évről tíz évre folyton fennállónak ismertetik el. A felmondás mindenkor az utolsóelőtti év végéig történhetik meg, mely esetben a szövetség megújítása iránti tárgyalások hasonló úton azonnal megkezdendők.» —• Most épen azon évnek a vége felé közeledünk, a mely év végével ezen felmondásnak meg kellett történnie. De, t. ház, lehetetlen meglepetésemet és —• engedjék, hogy így mondjam — megütközésemet ki nem fejeznem a felett, hogy bár tegnap a t. ház már megalakulva volt, tehát tudomást vehetett volna arról, a mit a miniszterelnök úrnak tetszett volna tudatúi a házzal, azért mégis a t. miniszterelnök úr nem tartotta érdemesnek a házzal tudatni azt, hogy ilyen fontos tény megtörtént, mint a milyen a vám- és kereskedelmi szerződésnek felmondása lenne, ha e felmondás komoly jelleggel bírna csakugyan. T. ház! Nemcsak minekünk, kik a háznak ezen oldalán ülünk, de a t. kormánynak és az egész nemzetnek egyaránt érdekében van, hogy a háznak tekintélye ne csökkentessék. Már pedig a háznak a tekintélye világosan csökkentetik akkor, mikor oly nagyfontosságú tény, mint a milyen a vám- és kereskedelmi szerződésnek felmondása, a háznak tudta nélkül jön létre és a háznak tagjai erről csakis a napi sajtó útján értesülnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Továbbá, a kormánynak kötelessége a törvényeket szószerint megtartani. Már most lássuk, mit mond a 1887 : XXIV. tcz. 23. §-ának utolsó bekezdése ? Azt mondja, hogy (olvassa) : »A felmondás mindenkor az utolsó év előtti év végéig történhetik meg, mely esetben a szövetség megújítása iránti tárgyalások hasonló úton azonnal megkezdendők.« A törvény tehát azt rendeli, hogy előbb fel kell mondani a vám- és kereskedelmi szerződést és a tárgyalásokat csak azután kell megkezdeni. Holott mi történt? A t. kormány a tárgyalásokat régóta megkezdette és a szerződést csak most mondta fel. Ha igaz azon általánosan elismert elv, hogy a törvények minden szava érvényes, és a törvények szövegében nincsenek szükségtelen szavak és figyelembe nem veendő intézkedések, akkor igaz az is, hogy az intézkedés, melyet volt szerencsém felolvasni, nem szükségtelen és nem mellőzendő, sőt világosan azért tétetett bele abba a törvénybe, hogy a szerződő felek ne élhessenek azzal a megfélemlíthetéai eszközzel a tárgyalások lefolyása alatt, mely a felmondással való fenyegetődzésből eredhetnék ; ha pedig előbb mondatik fel a szerződés és csak azután kezdődnek a tárgyalások, akkor a felmondás fenyegető fegyvere kiesik a szerződő felek kezeiből. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Tényleges törvénysértésnek kell tekintenem magam részéről a kormány eljárását e tárgyban, a mely törvénysértésnek már is megvan a következménye, mert köztudomású dolog az, hogy az osztrákok már is éltek azzal az előnynyel, melyet kormányunk említett mulasztása kezeikbe adott, és tudva azt, hogy a többségben lévő párt hazánkban mindenesetre meg akarja újítani a szerződést, a legnagyobb mérvben túlhajtották követelégeiket, még pedig annyira túlhajtották, hogy ezen év kezdetén az osztrák országgyűlés megszavazta azt, hogy csak akkor köttessék meg a vám- és kereskedelmi szerződés, ha Ausztriának minden érdekei teljes kielégítést fognak nyerhetni, a mi lehetetlen, a nélkül, hogy a magyar érdekek teljesen mellőzve ne legyenek. Világosan visszaéltek tehát az osztrákok azzal az előny nyel, melyet nekik az a törvénysértés nyújtott, melyre volt szerencsém rámutatni. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Mi ezen az oldalon meg vagyunk arról győződve, hogy a felmondás, a mely most megtörtént, csakis formalitás teljesítése volt. Fájdalommal vagyunk erről meggyőződve, máskép elismernénk, hogy e felmondással nagyon üdvös dolgot cselekedett a kormány, oly üdvöset, hogy e felmondást valóságos áldásnak kellene tekinteni; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ígyíazonban a teljesített felmondás nem érdemesíti a kormányt elismerésre, sőt az országgyűlés mellőzéséért a leghatározottabb elítélést érdemli. — (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezeknek előrebocsátása után felolvasom interpellácziómat (olvassa): »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Igaz e a bécsi lapok azon híresztelése, hogy a magyar kormány felmondta a vám- és kereskedelmi szerződést ? Miért nem közölte a kormány ez elhatározását a már megalakult képviselőházzal? Miért kezdte meg a tárgyalásokat a szer-