Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-6

32 6* országos Blég 1896. deozember 2-än, seerdán. mértékére, mimt a melyet igénybe veti Falk Miksa t. képviselő úr, és én ezen mértékkel az. adott esetben meg is elégszem. T. képviselőház! Nem kevesebb mondatik, mint az, hogy a trónbeszédhői maradt ki a külügyi viszonyokra vonatkozó rész, mert a magyar kormány olyan tanácsot adott a felséges úrnak, a koronás királynak, hogy ezek a kérdések tieus tartoznak az országgyűlés elé, hanem tartoznak azok illetékes fóruma, a dele^ácziók elé. Nem akarom elhinni, t. képviselőház, hogy az a nagy többség a mely ma a miniszterelnök háta megett ül, az alkotmánynak ily durva és rút csorbításával akarná törvényhozási működését megkezdeni. (Mozgás jobbfélől) És megvallom őszintén, hogy midőn ma e helyen ez irányban kérdési iuiézek, az igazi iutencziójábau első sorban azt kívánja, hogy önöknek alkalom nyújtassák a kormányelnök útján arra, hogy ezt a szerintem jogtalan inszinuácziót a leghatározottabban visszautasítsák. Mert nem akarom feltenni, t. képviselőház, hogy akadjon olyan magyar kormány, a mely a létező közjogi viszonyok ellenére a magyar törvényhozásnak a külügyekben való törvényhozási jogát és befolyását negálni akarná vagy merészelné. Utalok csak az 1867 : KII. tez. 8. §-ára. Ez bővebb oktatást tartalmaz azok számára, a kik nem akarnák elhinni, hogy külügyi kérdésekben a közös külügyminiszter mindkét államnak kormányaival teljes egyetértésben és azok beleegyezésével tartozik eljárni. A magyar kormány, mint ilyen, ezen beleegyezéseért és ténykedéséért a magyar országgyűlésnek felelős, azon országgyűlésnek, a mely a külügyi politikának helyes vezetéséhez a vér- és péitzáldozatok megszavazására egyedül lehet jogosult és illetékes. E motívumot illetőleg is engedjék meg nekem egyelőre, hogy jobb feltevéssel legyek b. Bánffy Dezső kormánya és a háta megett ülő párt irányában, semhogy feltételezzem, hogy Magyarország közjogában az legyen a közjogi fordulatnak azon Idusa, hogy az eddigi minden magyarázat ellenére az 1867 : XII. törvényezikknek oly intenezió volna iaiputálható, mintha a magyar országgyűlésnek a külügyekhez hozzájárulási joga nem volna, vagy hogy azoknak egyedül illetékes fóruma a delegácziók leimének. Ezek után ezen második indokot nem fogadhatom el arra nézve, hogy mért maradt ki ezen rész a legmagasabb trónbeszédbői. Keresnem és kutatnom kell tehát egy elfogadható indok után, és szerencsére azon helyzetben vagyok, hogy a józan észnek rideg törvénye szerint hozzájutok a helyes konzequencziához, mert bizonyos támaszpontom van arra nézve, hogy egészen helyes indokot kereshessek. (Halljuk! Halljuk!) Úgy vagyok értesülve, — a t. miniszterelnök úrnak módjáben fog állani ezt megezáfolni, de egyelőre egész megbízhatónak tartom értesüléseimet, — hogy abban a trónbeszéd-formulában, a melyet b. Bánffy Dezső miniszterelnök úr ő Felségének előterjesztett, a külügyeket illetőleg egy passzus felvéve és javaslatba hozva volt, de az máshonnan jövő kívánságra kihagyatott és pedig állítólag azon okból, mert Magyarországnak sem külügyminisztere, sem miniszterelnöke nem voltak azon szerenesés helyzetben, hogy a helyzetnek megfelelő helyes stipulácziót és formulát ő Felségének ajánlani képesek lettek volna. (Mozgás jobbfélől.) Ha az tény, ha való, hogy abban ilyen propoziczió volt és az el nem fogadtatott, az csak súlyosbítja azon aggodalmakat, a melyeket én ezen résznek a trónbeszédből kimaradása okából táplálok. Az a rész azután azon indokból maradt ki, mert egy helyes formulárét a mi mélyen tisztelt és nagy népszerűségnek örvendő miniszterelnökünk előterjeszteni képes nem volt. (Élénk éljenzés jobbfélől. Derültség a balés szélső baloldalon.) Holló Lajos: Az első adó! Meszlény Lajos: Az első kamat! (Derültség a széhö baloldalon.) Polónyi Géza: Mi lehetett tehát elfogadható indoka annak, hogy legmagasabb helyen aggályok tápláítattak a külügyi helyzetre vonatkozó nyilatkozatok okából ? Kínálkozó tények vannak, a melyek ezt előttem plauzibilissé teszik. T. képviselőház 1 A magyar külügyi politika 1879 óta a Németországgal megkötött szövetségi aktán alapúi, a mely később Olaszországhozzájárulása folytán a hármas szövetség elnevezése alatt ismeretes. Hogy fejtegetésemet folytathassam és röviden be is fejezhessem, szükséges, hogy ennek a hármasszövetségi szerződésnek idevonatkozó czíkkeit kegyes engedelmükkel szó szerint idézzem, nehogy esetleg olyasmit állítsak, a mi ebben az aktában nem foglaltatik. T. képviselőház! 4888. évi február 3-án közzététetni rendeltetett és a hivatalos lapban közzé is tétetett azon szövetségi akta, a mely 1879. október 7-én egyrészt Magyarország királya és Ausztria császára, másrészt a német császár és Poroszország királya közt köttetett. Köztudomású dolog, hogy a hármas szövetségnek fundamentuma ugyanezen szövetségi szerződés, a melyhez Olaszország csak hozzájárult a nélkül, hogy a hármas szövetségnek ezen újabb aktája közzététett volna, vagy hogy annak részleteit közülünk bárki is hitelesen vagy hivatalosan ismerhetné. Már most a bevezető résztől eltekintve, azt mondja a szerződés szövege: »Tekintve azt. hogy ő felségeik, Ausztria császára, Magyarország királya és a német csá-