Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-6

30 6. országos ülés 189S. deezember 2-&n, szeráán. Elnök: Kiván-evalaki hozzászólani? Senkisem kívánván, azt gondolom, felteszem a háznak a kérdést. Elfogadja-e a ház gr. Csáky Albin képvislő indítványát a bizottság kiküldése iránt, igen vagy nem:' (Igen!) Kimondhatom, hogy a ház elfogadta. Most, t. ház, a jegyzőválasztás eredménye össze fog számláltatni a ház színe előtt s az eredményt megállapítjuk, mielőtt tovább megyünk. (A jegyzők számláljak a szavazatokat.) A megtörtént jegyzői szavazás eredménye a következő: (Ralijuk! Malijuk!) Beádat ott öszszesen 219 szavazat. Legtöbb szavazatot nyertek: Lá^ár Árpád 212 szavazatot, Rakovszky István 166-ot. A többi szavazatok egyesek közt oszlottak meg; így Hock János kapott 7 szavazatot, Tóth János 34-et, Eötvös Károly egyet, Pichler Győző egyet. (Derültség.) Ennélfogva a viszonylagos többségük mindenesetre meglévén, Lázár Árpád és Rakovszky István jegyzőkké megválasztattak. Kérem, hogy a bizottsági szavazatok ered menyére! vonatkozó jegyzőkönyvi pontot meghallgatni ég hitelesíteni méltóztassék. Molnár Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek idevmtatkozó pontját). Elnök : Van valakinek észrevétele a jegyzőkönyv e pontja ellen? Ha nincs, az hitelesítve van. Ezzel a mai napirendet elvégeztük. Mielőtt áttérnénk az interpellácziókra, javaslom, állapítsa meg a t. ház a jövő ülés napirendjét. (Helyeslés.) Még pedig javaslom, hogy a holnap délelőtt 12 órakor tartandó ülés napirendjére tűzze ki a ház •— H ma elfogadott határozat következtében — a felirati bizottság megválasztását. Elfogadja a ház javaslatomat? (El!) Ezt tehát mint határozatot kimondom. Következnek már most az mterpelláeziók. Elsőnek Pólón}i Géza képviselő úr teszi meg interpelláczióját. Polónyi Géza: T. ház! Az alkotmányos formák szerint összehítt országgyűlés megnyitásánál kétségbevonhatatlanul kimagasló közjogi aktus a királyi trónbeszéd. A királyi propoziczióknak története van a magyar alkotmányban. Tudjuk, hogy a rendi alkotmány idején a a királyi propoziczióknak milyen súlyt tulajdonított az országgyűlés. De kétségtelen az is, hogy a 48 óta népképviseleti alapon megalkotott országgyűlésnél is a trónbeszédnek jelentékeny közjogi szerep jut. Csorbítaná a korona méltóságát és tekintélyét, a ki trőnbeszéd közjogi jelentőségét kisebbíteni akarná. Kétségtelen, hogy alkotmányunk szerint a koronának, melynek kezdeményezési joga is van, a trónbeszédben a törvényhozás, törvényhatósági és kormányzati rendszerére is mintegy irányító hatással vau. A magyar nemzet őseitől öröklött hűségénél fogva a kegyelet áhítatával szokott csüggeni azon szavakon, melyek a koronás király ajkairól hangzanak el. Csak ritkán sikerűi kormánynak egy ily trónt eszeddel szemben a nemzet közérzületét annyira megosztani, a mily művészettel ez az ez idő szerinti felelős kormánynak sikerűit. Úgy az, a mi a trónbeszédben benn van, mint kivált az, a mi nincs benne, a nemzet közérzületében oly megoszlást idézett elő, melylyel a parlamentnek minél előbb komolyan kell foglalkoznia, már csak azért is, mert annak a bizottságnak, melyet a válaszfelirat szerkesztésére a ház kiküld, sürgős felvilágosítást kell kapnia a trónbeszédben foglaltak és nemfoglaltak tekintetében. Nem szándékozom a trónbeszédben foglalt közjogi botrányokkal foglalkozni, az sem tárgya fölszólalásomnak, hogy foglalkozzam azon paradoxonnal, a melynek épen ma vagyunk szem- és fültanúi, a midőn tudniillik tudomásunk van, hogy a múlt országgyűlésen már a magyar kormány az osztrák kormánynyal alkudozást folytatott a vám- és kereskedelmi szövetség megújítása tárgyában, sőt a hírlapok híresztelései szerint ezen kérdésben a két kormány között már megállapodás is létesült; a trónbeszédben kategorikus imperativus is foglaltatik arra nézve, hogy a két állami fél — itt résznek nevezve — egymással újabb szövetséget létesítsen, sőt utasítást is tartalmaz arra nézve, hogy a fogyasztási adóknak egyenlő elvek szerint való megoldását is mintegy kiemelkedő fontosságúnak jelzi a trónbeszéd, és ezzel szemben a mai lapok hírei szerint tudomásul kell vennünk, hogy most mondatik fel a vám- ég kereskedelmi szövetség. T. képviselőházi. Vagy az egyik, vagy a másik a komolyság rovására esik. Kormányzati paradoxonnak látszik ilyen viszonyok között a felmondásnak ténye, mert annak komolyságában a történtek után hinni alig lehetséges. De nem ezzel szándékozom foglalkozni, t. ház. A trónbeszédben apró részletességgel felsoroltatik a jövendőbeli törvényhozásnak működési köre, oly részletességgel, hogy abban még . a helyi érdekű vasutak továbbfejlesztésének fontossága is méltó helyet talál. Sértené e díszes testületnek komolyságát és méltóságát, ha arra vállalkoznám, hogy azt bizonyítsam be a törvényhozás szine előtt, hogy az államjogi viszonyok, különösen pedig a külfölddel való viszonyaink talán mégis fontosabb dolgok, mint a helyi érdekű vasutak ilyen vagy amolyan fejlesztésének kérdése. És mégis t. képviselőház, csodálatos módon és az eddigi joggyakorlattal s törvényhozási gyakorlattal is homlokegyenest ellenkezőleg a most másodszor is felolvasott trónbeszédben a külügyi viszonylatokra vonatkozólag a legmaga-