Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

17. országos ülés 1896. deczeniber 18-án, pénteken. 231 Szederkényi Nándor megbukik Egerben, azt mondják három, de ki van derítve, egy szótöbbséggel szemben. A peticzió tárgyalás alatt van, nem akarok, mert méltóztassanak elhinni, s itt igyekezem őszinteségem melegével nyilatkozni, nekem fáj ez,Lukáes László pénzügyminiszter mandátumáról beszélni. Politikai ellenfelem a miniszter úr, de én beesülni, tisztelni tanultam tehetségét, egyéniségét és jellemét is, és én úgy érzem, hogy különösen most nagy nemzeti érdek követeli, hogy a pénzügyminiszter személyével és az ő mandátumával necsak itten, de oda át is intakté állhasson mindenki elé, a hol szavának súlyt kell hogy tulajdonítsanak. Nem folytatom tehát ezt a thémát tovább, mert ha önök tudnák, hogy az egri társadalmat mennyire feldúlta ez a választás, önök maguk kérnének, hogy ne folytassam tovább. Ugron Gábornak csak akarnia kellett volna, hogy megbízólevélhez jusson. Megengedem, bogy téves felfogása, magam sem osztom, de ő pártjának többségével akar lenni, a párt többségét pedig az osztraczizmus, az erőszak, a vesztegetés nem juttatta be a képviseíőkáxha; azonban a szatmári mandátumhoz özvegynek és árvának könyei is hozzátapadnak, mert ahhoz vér is hozzájuthatott. Én részletesen nem foglalkozom ezzel a kérdéssel sem, de láthatják a t. képviselő urak, hogy csak rövid vonásokban ecsetelve is, igaz az, hogy nekünk jogunk van állítani, hogy a nemzet hamisítatlan érzülete és annak megnyilatkozása szerint Ugron Gábor, Szederkényi Nándor és Bartha Miklós ma is joggal a nemzet képviselői. (Mozgás jobbfelöl.) Ez vezet bennünket arra, hogy mi nem törődünk azzal, hogy a mi klubbunkba, mint a hogy önök teszik, bevegyünk oly kültagokat is, minőket önök bevesznek. Igaz, hozzánk nem jönnek el kültagnak sem táblabiró-aspiránsok. sem kúriai bíróságra vágyakozók, sem püspök-, sem kanonok-jelöltek, sem konzervszállítók, sem bőrgyárosok. A mi klubbunkba eljönnek a gyermekkoruk eszményét magukkal hozó nemes férfiak, a kik küzdeni akarnak az ország önállóságáért és függetlenségeért, a kik megosztották s megosztják velünk a jövőben is az üldöztetésnek miudazon következményeit, a melyeket önöktől azért kell elszenvednünk, mert magyarok és hazafiak vagyunk. Hivatkozik a miniszterelnök úr Piátóra és Mokány Berczire egy füst alatt. (Derültség a ssélsö baloldalon.) Hiszen nem is olyan nagy a távolság a kettő között, de én arra a meggyőződésre jutottam, hogy a miniszterelnök úr Mokány Berezioek az iskoláját sokkal jobban megértette, mint a Piátóét. A miniszterelnök úr ' például felveti azt a kérdést, hogy mikép lehetett Eötvös Károlynak azt a bizonyos sérelmes kifejezést használni, a melyet magam sem osztok, és melytől én a magam részéről sziveseu tartózkodom. Ámde mondja meg nekem a t. ház, nem súlyosabb káromlás-e a korona tekintélye ellen az, ha egyik trónbeszédben megigérjük a fejedelmi szó szentségével a nemzetnek, hogy >adunk nektek kúriai bíráskodást, adunk nektek választási törvényeket« ; máskor meg azt mondják: >ebből bizony most már nem lesz semmi.* (Úgy van! a sgélsö baloldalon.) Erre az iskolára sem Plató, sem Mokány Bérezi nem tanította Bánffy Dezső miniszterelnök urat. A miniszterelnök úr nagy olvasottságának tanújelét akarván adui, tegnap Piátóból ezitált és mi sült ki? Az, hogy a miniszterelnök úr nemcsak görögül nem tud, de sem ő maga nem olvasta Platót, sem pedig az, a ki neki ezt a czitátumot pdta, Platót meg nem értette, mert Plató sohasem szónokokról, hanem költőkről és azoknak megjutalmazásáról beszélt és nem a reszpublikáról, hanem az akkor még teljesen autokratikus monarchiákról szólott. Ezekre nézve tartotta ő veszélyeseknek a költőket. Különben több mint világos, hogy ha Plató ismerte volna Bánffy Dezső báró miniszterelnököt, legalább ez ok lett volna arra, hogy megváltoztassa ezen nézetét is, (Derültség) de sohasem mondhatta azt, hogy a nagy szónokokat ki kell zárni a parlamentből. Ezt csak Bánffy Plató mondja. Vegyétek magatokat észre : Castelar, GUadstone, G-ambetta, Deák, Kossuth, hogy Bánffy Plató szerint (Derültség.) a reszpublikának és az államnak veszedelmére válik, ha szónokok kezelik ügyeit. De nem is ezért hivatkozott ő Platóra, hanem azért, hogy bennünket tőrbe csaljon. (Mozgás a szélső baloldalon.) 0 azt akarta ugyanis elérni, hogy ha eddig azt mondták is, hogy Bánffy Dezső nem szónok, ezentúl mondjuk rá, hogy ő nagy szónok és úgy argumentáljunk, hogy azért alkalmatlan az állami ügyek vezetésére. Ez a terve alaposan nem sikerült és én kijelentem, hogy Bánffy Dezső miniszterelnök urat sem Demosthénesnek, sem Cicerónak nem tartottam, sőt őt még Catilinának sem tekintem, sem nem nagy Diogenesnek, sem nem nagy Dernosthenesnek, hanem egy nagy kataraktának, a ki a nemzet vágyainak érvényesülésében olyan gátat képez, a melyet nem kell ma már dinamittal szétrobbantani, elég hozzá a Partington szobakisasszony özirokseprűje. (Derültség bálfelöl.) T. ház! Az érdekesebb Bánffy Dezső most következik. Valóban eseményszámba megy az a beszéd, melyet tegnap hallottunk. Hát, t. ház, nem érzik odaát azt a rettentő megaláztatást, a melyben tegnap részesültek? Nem érzik azt, hogy akkor, a mikor föláll egy miniszterelnök^