Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-17
17. országos illés 1896. cleezember 18-án. pénteken. ^57 ség kormányát, és az a korona bízzék azután azon többségben, a mely itt ül, hogy nem azt a kormányt, hanem egy ő Felsége által oktrojált kormányt támogasson (Mozgás a baloldalon) a választási törvény revíziójának kérdésében. Ivánka Oszkár: Kap itt kormányt eleget! Polónyi Géza: Hát, t. ház, ez súlyosabb vád, mint a mennyit én hajlandó vagyok a többségre rászórni, mert én még sem akarom elhinni azt. Hisz láttunk már arra példát, hogy ez a többség, a melynek egyéni intenczióiról majd nyilatkozni fogok, képes lehetne arra is, hogy egy oktrojált kormányt, akár nevezzék azt Hédervárynak, akár más kormánynak . . . Ivánka Oszkár: Hát ez micsoda ? Polónyi Géza: Ez egy többség által támogatott kormány. (Derültség balfélSl.) Hogy a kormány esinálta a maga többségét, az teljesen igaz; de, t. ház, az alkotmányjogi fonnák szerint azt hiszem, — és ez az én thémám — hogy a helyes konkluzam az, hogy ha egyszer egy többség alakúi, a mely a megvesztegetésre, az erőszakra, a megfélemlítésre, a hivatalos hatalommal való visszaélésnek igaz szubstratuma egyedül, hogy ott az orvosság nem az, hogy más kormányt kérjünk csak, hanem az, hogy más többséget kérjünk. Én a magam részéről képzelhetőnek tartom, hogyha e kormány megmarad, de egy helyes választással igazságosan megválasztott többség fog keletkezni, annak első kötelessége az lesz, hogy ezt a kormányt maga távolítsa el. Mi levonjuk a magunk részéről a konzequencziát; hogyha igaz az, hogy nem áll a nemzet többsége a képviselőházban erkölcsi alapon; ha igaz, hogy a képviselőház csak külső alakjaiban és külső formák mellett alakúit meg törvényesen, de benső tartalmában törvénytelenségen épült fel: annak jogos és helyes konzequencziája nem lehet más, mint az, hogy ezt a képviselőházat azon korona, mely koronának joga van egy képviselőházat feloszlatni akkor, ha azt a nemzeti feladatok betöltésére hivatottnak vagy alkalmasnak nem találja, feloszl Abban a feltevésben vagyunk, hogy ő Felségéi, a magyar szent korona viselőjét akkor becsüljük meg igazán, hogyha felteszszűk róla, hogy egy törvénytelen eszközökkel megalakult többséget nemzeti nagy alkotásokra sem hivatottnak, sem alkalmasnak nem talál. És, t. ház, ebben a kérdésben nem állunk mi egyedül. És ez a rész az, a mire én különös súlyt akarok fektetni. Nem áll preczedens nélkül e dolog. 1872. és 1878-ban már hasonló felirati javaslatok terjesztettek a képviselőház elé. Fontosak ezek a dátumok: 1872, 1878. Az 1872-ik évi feliratban ez áll (olvassa): s»Ezen gyülekezet, melynek kebeléből Felségedhez felszólalunk, nem törvényes országgyűlés. Mert a képviselőház tagjai nem az egyedül érvényes, országgyíílésileg alkotott s királyi szentesítést nyert 1848-ik V. t.-ez. rendelete szerint, hanem egy más a hatalomban levő pírt által saját érdekébe!', s uralma erőszakos fentartására oktrojált s így törvénytelen eljárás szerint választattak igen csekély kivétellel országszerte.* Továbbá: »Iiy módon összealakított testület működésénél teljesen hiányzik a törvényességi alap.« Ezért idézem e szavakat, mert nem szükséges, hogy szóval elmondjam, ma is aláírom, a mi abban foglaltatik. Azt mondja: »Ha ezen •testület törvén yhozáí?i hatóságot tulajdonítana magának, ez nem volna egyéb, mint a képvise leti kormányrendszer külső üres alakjában rejtészkedő önkény és bitorlás, melyre nézve a nemzettől sem kívánni, sem várni nem lehet, hogy annak működését saját szabad akarata kifolyásának tekintse, s ilyennek nem tekinthetvén, azon szomorú kilátás áll előttünk, hogy a nemzetnél teljesen ki fogna irtatni a törvény iránti tisztelet, melyet már különben is rémületesen megingatott a hat év óta követett törvényhozási és kormányzati politika. Megingatták az elpalástolhatlan törvénysértések, melyek más egyebekben is, de különösen a lefolyt választások körűi nyíltan, tartózkodás nélkül, épen azok által követtettek el, kiknek a törvény részrehajlatlan foganatosítása és a törvény szentsége feletti őrködés, esküvel is fogadott kötelességükhöz tartozott: és megingatott végre a napról-napra terjedő s már-már rendszerré vált korrupczió, mire nézve el nem titkolhatjuk azon meggyőződésünket, hogy az ily erkölcstelen eszközökkel törvénytelenül összehozott gyülekezetet országgyűlésül működni hagyni annyi volna, mint a korrupcziót megörökíteni. A korrupczió elharapódzása pedig kapcsolatban a törvény iránti tisztelet megingatásával, oly nagy következményeiben, annyira veszélyes szerencsétlenség, Felséges Úr, hogy mi sem Felséged, sem hazánk iránti kötelességünknek nem felelnénk meg, ha Felséged magas figyelmét a világtörténelem azon intésére legalázatosabban felhívni elmulasztanék, hogy a hol a törvény iránti tisztelet a nemzet érzelmeiben aláásatott, ott maga a társadalmi rend i« ingatag alapon áll, s a hol a közerkölesiség korrumpáltatott, ott a hűség is, hogy eladóvá legyen, csak vevőre vár. Ez aggasztó állapotnak csak Felséged igaz* ságszeretete, törvényszerűsége és alkotmányossága vethet véget. Az ily módon alakulandó törvényes országgyűlésnek feladata leszen azután az elkövetett törvénysértések feletti neheztelésének kijelentése mellett a magyar nemzetnek alkalmat nyújtani, 39*
