Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-16

206 16. országos Ülés 1896. deezeinber 17-én, csütörtökön. (Helyeslés a szélső baloldalon.) érvényesítve ott azt az elvet, hogy ha minden polgár katona s viszont minden katona polgár egyszersmind, s hogy ennélfogva a közönséges bűntettek a polgári, illetve nem katonai bíróságok hatáskörébe utaltatván, jövőre csak a katonai jellegű bűnök és vétségek maradjanak a katonai büntető bíróságok hatáskörében, s úgy a katonai, mint a polgári bíróságok előtt lehetőleg egyforma anyagi és eljárási elvek érvényesüljenek. Ily reformot már is követel, t. képviselőház, az ország közvéleménye, mely már régen túl van azon, hogy a tárgyalások folyamatban létével s a jóakaratú törekvések hangoztatásával beérje. S bár sokak előtt a kérdés talán részletkérdésnek láttatik, a melylyel a felirati vita keretében nem helyes részletesebben foglalkozni, én mégis azt hiszem, t. ház, hogy e kérdés helyes, alapos, s úgy az anyagi, mint az alaki büntető jogra kiterjedő helyes megoldása kell, hogy közelről érdekelje a törvényhozást, mert hisz kétségtelen, hogy itt nem csak néhány ezer emberről, de százezreknek, a haza összes védköteles polgárainak, a nemzet színe javának sorsáról, érdekéről és jogbiztonságáról van szó, sőt háború esetén, úgy lehet, egész országrészek, a háború színhelyének összes lakóiról, tehát milliókról, a kik az elrendelt ostromállapottal a katonai büntető törvények hatálya alá kerülhetnek. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) S ezért nem lehet közönbös előttünk, hogy fiaink és testvéreink élete és vagyona felett kik és milyen elvek szerint fognak ítélni, s ezért kívánhatjuk joggal megtudni azt, mik azok az ellentétes érdekek, melyek e törvénybe iktatott közóhaj megvalósítását idáig meggátolták ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A jól felfogott, de szorosan a saját érdekeinek korlátai között maradó katonai fegyelem és rend semmiesetre sem szolgálhat akadályul, mert nincs a a ki annak a szükségét el ne ismerné s csak túlzásai és túlkapásai ellen van jogos kifogásunk. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ezért nem érhetjük be mi, a függetlenségi és 48-as párt tagjai azzal, hogy a kormány e kérdésben tárgyal és a kérdést részben megoldani törekszik, hisz ily törekvésekkel találkoztunk már gyakran a múltban is, találkoztunk 1868-ban, 1872-ben és 1873-ban, láttunk már a katonai bíróságok hatásköréről törvényjavaslatot is, mely bár kielégítő nem volt, de egyes becses rendelkezéseket még is tartalmazott, ámde a javaslatok egyike sem vált törvénynyé, mert valamely láthatatlan kéz, melynek gazdája talán leghelyesebben a közös hadügyminisztériumban keresendő, ezt mindig meg tudta akadályozni. Ezért kiváníuk mi e téren oly javaslaTok késedelem nélküli beterjesztését, melyek a valódi igazságszolgáltatás feltételeit biztosítják, s a polgárosodás és humanitás követelményeinek kielégítésére alkalmasak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S legyen szabad végezetül e kérdésnél azt 'az ellentétet konstatálnom, mely a trónbeszéd és válaszfelirati javaslatnak azon részei között tűnik fel szembeszökően, melyek egyrészt a quóta megállapítására, s az Ausztriával való közgazdasági kiegyezésre, másrészt a katonai igazságszolgáltatás terén alkalmazandó reformokra vonatkoznak. (Halljuk! Halljuk!) Míg ugyanis a quótára, a vám- és kereskedelmi szerződés megújítására, s az ezzel kapcsolatos többi kérdésre, s a bankügyre majdnem a kategorikus imperativus hangján úgy utal rá a trónbeszéd és felirati javaslat, hogy azokra nézve intézkedni kell, azokat rendezni kell és pedig a monarchia hatalmi állására való tekintettel, — gyorsan és késedelem nélkül, — addig a katonai igazságszolgáltatás nagyfontosságú kérdésében beéri a tárgyalás, a törekvés hangsúlyozásával. Ezea ellentét mutatja legékesszólóbban, hogy bizonyos körök mily serényen és gyorsan tudnak intézkedni, ha szerintük a monarchia nagy érdekeiről, szerintünk Magyarországnak gyarmattá tételéről van szó, s mennyire lelohad buzgalmuk, ha a katonai önkényuralom korlátozása s a jogbiztonság kiterjesztése forog kérdésben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek után még csak néhány észrevételt teszek a többség felirati javaslatára, az előadó úr által előadottakra s végűi a néppárt feliratára. (Halljuk! Halljuk!) Úgy a trónbeszédben, mint a felirati bizottság javaslatában sajnosán nélkülözöm a gyülekezési és egyesületi jogról s a képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló javaslatok előterjesztésének megígérését, valamint sajnosán nélkülözöm az adóés illetékkezelés és behajtás égetően szükséges reformját és ez utóbbit annyival inkább, mert a különben is nyomasztó adót és illetékterhei még nyomasztóbbá és elviselhetlenebbé teszi a behajtás körül észlelhető sok kapkodás, rendetlenség és bonyolultság, mely bajok a kezelés egyszerűsítését és a behajtás kíméletessé tételét követelik feltétlenül. Az említett kérdésekre a korábbi trónbeszédek és feliratok sokszor kiterjeszkedtek, s minthogy azok helyes megoldása napról-napra szükségesebb és halaszthatlanabb, nem mellőzésük, de újra felvételük lett volna indokolt. Áttérve azokra, (Halljuk! Halljuk!) a mik a trónbeszédben, a felirati bizottság javaslatában bent foglaltatnak, örvendetes tény gyanánt tűnik fel előttem, hogy míg a trónbeszéd csupán a tisztviselők felelősségét kívánja szabályozni, addig a felirati javaslat igen helyesen a felelősséggel kapcsolatosan a tisztviselők jogait, a