Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-16

16. országos ülés 1896. deczember 17-én, csütörtökön. 203 kinyilatkoztatott és a mely abban konkludál, hogy ő az egyháztörvények revízióját tűzi maga elé czélúl. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl és a szélső baloldalon.) Egyáltalán nem osztozom azért, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy sem az ország nyugalma, sem a polgárok érdeke, sem — és erre súlyt fektetek — egyetlen egy vallásfelekezetnek az érdeke sem kívánja, (Zajos helyeslés jobbfelől és a szélső baloldalon.) hogy ezen annyi vajúdások után megalkotott egyházpolitikai törvények revízió alá vétessenek. (Úgy van! jobbfelöl és a szélső baloldalon.) Bővebben az ő beszédéről nyilatkozni nem kívánok, mert beszédem folyamán lesz még alkalmam visszatérni a néppárt programmjára vonatkozólag is és megtenni arra nézve az észrevételeimet. T. képviselőház! Alig van e házban nagyobb jelentőségű vita, melynek folyamán a szónokok egyike vagy másika az alkotmányos országok mintaképére, Angliára, ne hivatkoznék, s az egy vagy más irányban ott követett parlamentáris szokást és gyakorlatot nálunk is követendőül ne ajánlaná. A jelenlegi felirati vita folyamán is történt már hivatkozás a választási eljárás tekintetében ott dívó szokásokat illetőleg Angliára, azt azonban, hogy a trónbeszédre adandó válaszfelirat részére úgy járjunk el, a mint Angliában eljárni szoktak, s hogy annak összeállítása és megszerkesztésénél az ott szokásban levő elveket kövessük, nem ajánlotta és nem is ajánlhatta közülünk senkisem. Nem ajánlhatta azért, mert míg az angol válaszfelirati javaslatok teljesen tárgyilagos alapon súgyszólván az összes pártok által elfogadható képet festenek a politikai helyzetről és közállapotokról s épen ezért az ellenzék csak kivételesen, rendkívüli időkben nyújt be külön válaszfelirati javaslatot, addig nálunk, s ezt nem vádképen hozom fel, csak a puszta tényt konstatálom, a többség által a koronához felterjeszteni kivánt minden válaszfelirat a legegyoldalúbb pártpolitikai felfogás kifolyása, az ország közállapotának a pártpolitika szemüvegén át való vajmi csalékony szemlélése,mely minden alaposságot, minden tárgyilagosságot teljesen nélkülöz, s termés?etszerűleg arra kényszeríti a képviselőház ellenzékének minden árnyalatát, hogy ellentétben az angol szokásokkal, a maga részéről is külön-külön felirati javaslatokat terjeszszen be. S ha az ország helyzetét tekintjük, s az 1867 óta fennálló közjogi s közgazdasági és pénzügyi helyzetet fontolóra veszszük: ez nem is lehet másként. A magyar képviselőház pártjait egymástól, de különösen a függetlenségi és 48-as pártot a többitől oly erős ellentétek választják el a nemzet érdekében követendő politika alapelvei és irányára nézve, hogy merő lehetetlenség a válaszfeliratnak oly alakját és tartalmát találni meg, melyben mindnyájan megnyugodhatnánk. Hisz haeddigaza sokak által nem nagy jelentőségűnek tartott különbség sem volt a gyakorlati politika mezején keresztülvihető és érvényesíthető, mely a nemzeti pártot a szabadelvű párttól a 67-iki közjogi alapnak mindkét részről való elfogadása mellett elválasztja, mennyivel kevesebb kilátásunk lehet ez időszerűit nekünk, a függetlenségi és 48-as párt elveit vallóknak, arra, hogy elveink, nézeteink a trónhoz intézendő feliratban kifejezést nyerjenek. Hisz a míg a ház nagy többsége, s az ellenzéki árnyalatok egy tekintélyes része is, ne nyúlj hozzám virágnak hirdeti a 67-iki kiegyezést, s azon a magyar haza jóllétet, boldogságát felépíthetőnek tartja, addig mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a 67-iki kiegyezés lenyűgözi és súlyos békókba veri a magyar haza függetlenségét, önállóságát, s a saját létérdekeinek úgy közjogi mint közgazdasági téren való érvényesítése és megvédelmezésére múlhatatlanul szükséges szabad rendelkezési jogát, melyet a mi nézetünk szerint nem korlátozhat sem az uralkodóház ugyanazonos volta, sem a védelem kölcsönössége közöttünk és Ausztria között, De valamint Horánszky Nándor mélyen tisztelt képviselőtársam nem bocsátkozott pártviszonyaink bővebb jellemzésébe, úgy nem bocsátkozom ez alkalommal én sem, annyit azonban legyen szabad tisztelettel megjegyeznem, hogy azok daczára, miket ő pártunkról részint e házban, részint e házon kivűl mondott, helytelennek jelezve az ellenzéki árnyalatok magasztalását, s bár tiszteletreméltó, de be nem váltható ígéretek érzelmi politikájának jelentve ki az általuk vallott politikai irányt: mi mégis megmaradunk eddig követett elveink mellett, úgy lévén meggyőződve, hogy Magyarországnak nem a 67-iki közjogi kiegyezés szellemének tisztázására s megfelelőbb végrehajtására, de a függetlenség ós önállóság elévtííhetlen jogainak teljes életbeléptetésére van szüksége. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt tartjuk mi, t. képvigelőház, valódi nemzeti politikának, olyannak, mely a magyar nemzet minden jogát felkarolja és érvényére juttatja, s e jogokat semmiféle idegen, vagy úgynevezett magasabb érdeknek alá nem rendeli. Ezért küzdöttünk lankadatlanul a múltban s fogunk küzdeni a jövőben, s míg küzdelmeink közjogi részében a fent körvonalozott elveket, addig a szorosabb értelemben vett belügyi kérdések megoldása közül az igazi szabadság és haladás követelményeit tartjuk szem előtt, s legyenek az általunk vívandó harcz esélyei kedvezők vagy kedvezőtlenek, s intsen bár a győzelem babérja csak a messze távolból felénk, mi a haza iránti kötelességünket minden körülmények között híven és tántoríthatíanúl fogjuk teljesíteni, s biztat a remény, hogy előbb vagy utóbb, de czélt érünk, 28*