Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-16

200 16. országos fllés 1896. deezenvber 17-én, csütörtökön. lehet folytatni. Aggressziv poliiikát sem a közösügyes osztrák-magyar birodalomban, sem a független Magyarországban, sem a független Ausztriában folytatni nem szabad, hacsak exisztencziáját nem akarja koczkára tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig mindkét állam defenzív politikát visz, akkor az az eshetőség, melytől félnek, nem következhetik be, mert egyenlő politika mellett, még ha Magyarországnak és Ausztriának érdekei különbözők is, az az eshetőség nem állhat be, hogy a magyar király konfliktusba jöjjön az osztrák császárral és megfordítva. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Venio nunc ad fortissimum: jövök a hadsereg kérdéséhez. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) De mielőtt e kérdésről egyet-mást elmondanék, visszatekintek egy kissé a múltba, a 66 előtti időkbe: (Ralijuk! Halljuk!) Azon t. képviselőtársaim, kik mint jó magam is kissé korosabbak, bizonynyal emlékezni fognak arra, hogy 66 előtt nálunk magyar katonát jóformán látni sem lehetett. A mint itt az ujonczozás megtörtént, a magyar újonczokat felpakkolták és vitték ki Ausztriáb országot pedig tele rakták cseh, lengyel, morva, tiroli és Isten tudja, miféle katonával. Az osztrák generálisoknak az volt a nézetűk: a rebellis magyaroknak nem lehet ám hinni; ha a maffyar katonaság Magyarországon volna, e rebellisek mindjárt felkelnének és meggyűlne a bajunk; azért csak vigyük ki a katonáikat és tömjük meg országukat a mi jó osztrák katonáinkkal. Ettől semmi szín alatt el nem tértek volna. De mi történt? Bekövetkezett a 66-iki katasztrófa. És akkor a czopfos osztrák generálisok meggyőződtek, hogy az eddigi irány nem jó, hogy a hadjáratot manap csak az a fél nyerheti meg, ki minél gyorsabban mobilizálhat. így aztán neki fanyalodtak és behozták az új territoriális beosztást. És ma már a magyar katonaság, kivéve néhány ezredet, itthon vau az országban, az osztrák generálisok pedig kezdenek megbarátkozni azzal az ideával, hogy az mégsem valami veszélyes dolog. De hadseregünket nemzeti lábra emelni még sem akarják, mert azt mondják, így megszűnnék az egységes vezérlet. De hisz ez igen nagy tévedés, mert a magyar király maradna legfőbb hadura a magyar nemzeti hadseregnek is, épúgy, mint legfelsőbb hadura maradna az osztrák hadseregnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez tehát a hadseregnek sem harczképességét, sem egységes vezényletét nem aíterálná. (Egy hang a szélsőbalon : Újabb Königgrätzre van szükség !) Valószínűleg. A magyar kommandótól is nagyon félnek, pedig nincs rá okuk. Mert a hadsereg képessége ezáltal nemcsak nem csökkenne, hanem növekednék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Vegyük elő a statisztikát. Azt hiszem, Magyarországon, a magyar ajkú nép több, mint 8,000.000; a magyarországi német pedig, ha sokat mondok l

x

/2 millió, de ez is jobbára ért magyarul. Sajátságos tehát, hogy a vezényleti nyelv mégis a német s nem az ország többségének nyelve. Ha tehát magyarul vezényelnék a sereget, ezzel a harezképesség nem csorbulna, sőt a mi a kiképeztetést illeti, még sokkal hamarább és sokkal gyorsabban lehetne az ujonczainkat kiképeztetni, mint ha őket idegen nyelven »halb rechts«, »halb links« kommandirozzák. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem szándékozom a t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni, {Halljuk! Halljuk!) és ezeket is csak azért hoztam fel, mert a kérdéseket nekünk sine ira et studio gyakrabban kell megvitatnunk, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ha mi ezeket a kérdéseket sine íra et studio, higgadtan, elfogulatlanul megvitatjuk, ez a nézetek tisztázásához talán némileg hozzá fog járulni. Gyakrabban kell tehát nekünk ugyanezt a thémát előhoznunk. Kimutattam, t. ház azt, hogy az a nézet egészen téves, mint ha a mi pártunk programmja hazánk jövőjére nézve veszélyes volna. Az egyáltalában nem veszélyes, — mert hiszen, a mint felolvasni bátor voltam felirati javaslatomnak ezen passzusát, — világos, hogy mi egyáltalában nem akarjuk a jó szomszéd és szövetségi viszonyt Ausztriával felbontani, sőt ellenkezőleg azt bátran mondhatjuk, hogy a jó szomszédok közti viszony nemcsak hogy nem lazul, hanem ellenkezőleg bensőbbé és erősebbé válik. A rossz szomszédi viszony, a mely ma létezik, a mely ma fennáll, kétségkívül jobbra fog változni, mihelyt mind a két szomszéd nem együttesen, hanem külön-külön fogja intézni és végezni saját ügyeit. így van ez a magánéletben is, mert még a magánéletben sem jó, nem volt és nem is lesz sohasem jó a közös gazdálkodás. Ez mindig viszálykodásokhoz, bajokhoz fog vezetni. Kimutattam azt is, hogy mi nem vagyunk idealisták, hogy a mi programínunk nem utópia, kimutattam eiőbb, — röviden bár, mert nem akartam a t. ház figyelmét hosszan igénybe venni, — hogy függetlenségi programmunk közgazdasági része még a 67-es alapon is keresztülvihető, még pedig minden rázkódtatás nélkül, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy azok, a mik diplomácziai képviseltetésünket és önálló nemzeti hadseregünket illetik, ezek sem kivihetetlen utópiák. {Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Különben a világ sohasem áll meg, a világ mindig halad, fejlődik, mindig átalakul, így tehát a jelenlegi közösügyes Magyarország fejlődésünk, haladásunk és előretörekvósünk foly-