Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-16

I g6 16. országos ülés 1896. deczember 17-én, csütörtökön. melyek az egész állami életnek csaknem minden lényegesebb és fontosabb érdekeit és mozzanatait felölelik, ezúttal ki nem terjeszkedhetett!. És itt, t. ház, csak az a feladat háramlik rám, hogy álláspontomat nagy vonásokban jelezzem. Adandó szavazatomban nyilvánuló elhatározásom folyik abból, hogy egész lényemet, valómat állami önállóságunk és függetlenségünk nagy eszméje, szép gondolata és magasztos minősége tölti el és hatja át, (Éljenzés és tetszés a baloldalon.) Folyik továbbá abból, hogy nekem minden óhajtásom, minden törekvésem az, hogy Magyarország, ez a mi édes hazánk önálló és független, önállósága és függetlensége által pedig nagygyá, hatalmassá, gazdaggá, a többi népek és nemzetek tiszteletének és méltó elismerésének a tárgyává legyen. (Éljenzés és helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen álláspontomból következik, t. ház, hogy az én nézetemnek, az én gondolkozásomnak, az én meggyőződésemnek az összes felirati javaslatok közül legjobban megfelel a függetlenségi pártnak Eötvös Károly t. képviselőtársam által beadott javaslata. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát ezt fogadom el, azért, mert ebben a javaslatban leplezetlen nyíltsággal vannak feltárva a magyar népnek, a magyar nemzetnek politikai ezélzatai és hazafias törekvései; (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert továbbá ebből a javaslatból visszatükröződő és az abban kifejezésre jutott elveknek a létesítésében és megvalósításában látom és találom én fel az igazi, valódi szabadelvű szellemben való haladást, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) és az ország önállóságának és függetlenségének erős biztosítékait. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Részemről, t. ház, az ország politikai és gazdasági önállósága és minden idegen beavatkozástól ment függetlensége követelményeinek feltétlenül alárendelek minden más kérdést, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és én arra törekszem, hogy mind az és minden olyan intézmény, mely ezen követelménynek útját állja vagy annak gátjául szolgál, megszűntettessék, eltávolíttassák és eleny észtessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, ennek a gondolatnak, ennek a törekvésnek akarok a válaszfeliratban kifejezést adatni. A trónbeszédre adandó válaszfeliratnak egyéb nagyfontosságú feladatán kivül első és legfőbb kellékét képezi az, hogy abban a válaszfeliratban a nemzetnek képviselői, a törvényhozásnak egyik tényezője nyiltan, tisztán s leplezetlen őszinteséggel mondja meg a koronának, a királynak, a nemzetnek akaratát, a nemzetnek sérelmeit ég a nemzetnek óhajtásait. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kötelességünk, t. ház, a koronának tisztán, őszintén a leplezetlen valóságot megmondani, úgy a nemzetnek helyzetére, valamint minden óhajtásaira nézve is. (Úgy van! Úgy vem! a szélső baloldalon.) Ezen — a korona, a fejedelem, a király iránt tartozó és általa is tőlünk joggal és méltán megkövetelhető — nyilt őszinteség ellen vétkezném, ha minden utógondolat nélkül meg nem mondanám, hogy a trónbeszéd és az országgyűlés megnyitásának a külsőségei, alakiságai s formái bántják és sértik a népképviseletnek a szuverenitását és a magyar nemzetnek az önérzetét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, a népképviselet szuverenitásával ellenkezik az, hogy az országgyűlés nem a törvényhozás szentélyében, nem ottan nyittatik meg, a hol a nemzet képviselői tanácskozásaikat tartják, hanem a királynak a magánlakásán, a budai királyi várpalotában. Már pedig, t. ház, minden olyan alkotmányos államban, a melynek alkotmánya nem a királyi kegyen vagy tetszésen nyugszik, ott az uralkodó jön a törvényhozásnak termébe és nem a nemzet képviselői mennek az uralkodónak a lakásába; csak ott, a hol az uralkodó az isteni jogra alapítja a hatalmát, csak azokban az államokban látjuk azt, hogy az uralkodó magához rendeli a nemzetnek képviselőit. Már pedig, t. ház, a mi alkotmányunk, Magyarországnak az alkotmánya sem nem az isteni jogon, sem nem a királyi tetszésen nyugszik, hanem az a magyar nemzetnek akaratából jött létre és áll fenn. (ffelyeslés a szélső baloldalon.) Tudom, t. képviselőház, hogy egy régi szokás ellen emelem fel tiltakozó szavamat,«áe hát míg egyrészről semmi indokot nem találok annak a szokásnak fentartására és fentartásának a szükségességére, addig mágrészt, miután azon szokás ellen számtalan példára akadunk hazánk történetében, azt gondolom, hogy ha a királynak tanácsadói, a miniszter urak is úgy akarnák, úgy semmisem szolgálhatna gátjául annak, hogy a most divó helytelen szokás megváltoztattassák és helyesebb, az említett elveknek megfelelő szokással cseréltessék fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hisz a változtatás a korona fényét, ő Felsége a király dicsőségét és nimbuszát nem érintené, hanem a nemzeti képviselet kellő méltatását jelentené. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha már ennek úgy kell lennie, — a mit el nem ismerek, — hogy az országgyűlés tagjai menjenek fel a budai varpalotába, az már igazán nagyon sérti a nemzeti önérzetet, hogy abban a várpalotában a fekete-sárga lobogó s a kétfejű sas védőszárnyai alatt s az úgynevezett osztrák néphimnusz, a >Grott erhalte< hangjai mellett nyitja meg a magyar király a magyar országgyűlést. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Számtalan-