Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-15
178 15. országos ülés 1896. deczember 16-án, szerdán. hitbizományok nagy része, melyek adóságesinálásra nem szorultak, ebben a megterhéltetésben nincsenek benne s így a kisbirtokra eső megterhelési arány még súlyosabbnak tűnik föl. Ez a kép tehát, t. ház, nem kielégítő, nem kecsegtető', hanem, mint mondani bátorkodtam, egyenesen ijesztő. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindezen adatokból kétségtelen az is, t. ház, hegy az ország lakossága, melynek minimális számítás szerint 6 /io-ed része a földművelésből kénytelen vegetálni, már annak, a kinek sikerül megélni, — mert iparos és kereskedő állammá a vám- és kereskedelmi szerződés kötelékében nem fejlődhetik, — annyira el van adósodva, hogy annak minden túlterheltetése a nemzet létérdekeit veszélyezteti. Készséggel megengedem azonban megnyugtatásunkra azt, t. ház, hogy ez az eladósodás nem specziális magyar tünet, ez a nyugati államokban is feltalálható. De egy bizonyos kis különbség a kettő közt mégis van, mely bennünket nagyon lényegesen érint, és ez az, hogy míg a nyugati államok államadóssági papírjai, mint az angol, franczia, német, sőt az osztrák államadósságok legnagyobb része magukban azon államokban nyer elhelyezést, tehát maguknak azon államok polgárainak adósa az, a ki adós, addig nyiit titok, hogy a mi államadósságunknak ezer milliót meghaladó papírjai és záloglevelei nem itt nálunk az országban, hanem azok legnagyobb része a külföldön, Ausztriában, tehát oly államokban van elhelyezve, a mely államoknak közgazdasági érdekei a mieinkkel egyáltalában nem egyeznek meg, és a mely államoknak irántunk való jóindulatában — közgazdasági értelemben véve — nagyon sok okunk van kételkedni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy mily veszély rejlik a magyar közönségre nézve abban, t. ház, hogyha adósságleveleink, zálogleveleink külföldön és különösen a velünk ellentétes érdekű államokban, mint például Ausztriában nyertek elhelyezést, annak igen keserű példáját tapasztaltuk a folyó év tavaszán, a mikor az akkor már megkezdett közgazdasági kiegyezési tárgyalások alkalmából papírjainkat minden igaz ok nélkül visszadobták piaczaikról, nyilvánvalólag csak azért, mert a megkezdődött tárgyalások alkalmából Ausztriának, a mi szövetségesünknek, a mi közgazdasági mostohatestvérünknek érdekében állott, hogy reánk ily módon is pressziót gyakoroljon, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Elismerem, t. ház, azt is, hogy ezeknek a nagy, horribilis összegű adósságoknak, a miket nem én fedeztem fel, — hiszen közkézen forgó adatokból vannak kivonva, — nagy része építkezésekbe, közintézményekbe nyertek befektetést, elhelyezést; de kétségtelen az is, hogy a mi közgazdasági mostohatestvéreink — a mint őket már elébb megneveztem — ezen intézmények megbírálásánál irigységtől és rosszindudulattól elhomályosult szemekkel csak magukat az intézményeket látják és nem akarnak tudni arról, hogy ezen intézményekbe elhelyezett befektetések kamatainak legnagyobb része már az ő kezükbe folyt be, és ennélfogva a méltányosság teljes hiányát árulják el akkor, midőn ezen látszólagos jólétünkre való hivatkozással ugyanazon forrásból ismételten és ismételten kívánnak maguknak tápnedvet szerezni az Ő olthatlan pénzszomjuk kielégítésére. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem akartam, t. ház, nagy közgazdasági kérdéseket nagy szavakban hangoztatni, nem akartam, hogy Ágoston t. képviselőtársam azt mondhassa, hogy nagy hangon elmondott nagy frázisoknak elméletét és politikáját nem fogadja el a nép; olyat mondok és olyan igazságokat tártam föl, a melyeket mindenkinek el keli fogadnia! Ausztria nyíltan hangoztatja velünk szemben a junktimot, azt mondja a junktim elmélete alapján, hogy csak az esetben hajlandó a vámszövetség által nekünk okozott sérelmek egy csekély részét — s ekkor is csak egy csekély részét — mérsékelni, ha mi viszont a quótát tetemesen felemeljük. Ezt nevezik ők junktimnak. Ok tehát nyíltan kifejezik azt, a mit akarnak. Hát mi miért nem fejezzük ki, a kormány által adott adatokkal felszerelt feliratban miért nem jelentjük ki, hogy semmiféle újabb megterheltetést nem bírunk el, és hogy végrevalahára évtizedek tapasztalatain okulva, vissza akarjuk szerezni azokat a bevételi forrásokat, a melyeknek jövedelmeiből eddig a szomszédot gazdagítottuk? Miért nem fejezzük ki ezt, holott ehhez törvényadta jogunk van s ezt nekik szomszédainknak és kormányunknak respektálnia kell. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek a kérdések annak idején majd bővebb megvitatás tárgyát is fogják képezni; én csak azért hoztam fel, hogy indokoljam azon kijelentésemet, mely szerint súlyos mulasztást látok abban, hogy a többség feliratában, daczára annak, hogy a kormány nyilatkozott benne, — mert hiszen az előadó úr is azt a kifejezést használta, hogy a kormány által vezetett többség — tehát a feliratba a kormány hozzájárulása nélkül semmisem jöhetett bele, hogy ebben a feliratban, melyben — ha a többség által benyújtott javaslat elfogadtatnék — az ország nyilatkozik, az ország képviselete járul nyilatkozatával a trón elé, a magyar gazdasági viszonyok nincsenek híven feltüntetve, sőt ellenkezőleg oly módon vannak illusztrálva, a mely csak arra alkalmas, hogy szomszédaink étvágyát nevelje,
