Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-14

164 14. orsz&gos ülés 1896. deezember 15-éii, kedden. véleményben volnék, hogy ebben az országban a gondolkodó emberek, gondolkodó elemek legalább künn a társadalomban igazságot nem szolgáltatnak az én felfogásomnak és az általam kifejezetteknek, elő sem hoztam volna. De én erre a házra számítok. Tiszta lehetetlenség, hogy itt a házban a t. többség egyszerűen approbálja azt, hogy mindaz, a mit én mondtam, megtörtént és ennek a háznak összealakulása, kivéve természetesen többeket, nagyban és egészben ezen tényeken és eljárásokon nyugszik. De én az igazságot az ország közvéleményében keresem és keresem másfelől oly későbben megnyilatkozandó tényekben, a melyekből ez még inkább ki fog tűnni. Avagy, t. ház, választás volt ez a választók részéről? Hát a választók választottak? Nem a főispánok? Nem a szoígabírák? Nem a községi jegyzők? Nem a községi elöljárók? Nem a csendőrök? Es nem a jószívű adakozók? (Derüíség balfelől.) Hát, t, ház, választás volt ez, vagy harcz volt az egyik választó és a másik választó között? Nem, t. ház! Ez a választás dulakodás volt a választók hatalom között. (tigy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nagyban és egészben véve az, a mi Magyarországon történt, semmi más nem volt, mint az hogy a hatalom egész erejével ráment Magyarország választóira; a kiket meg tudott venni, megvette, a kiket megvenni képes nem volt, azokat egszerűen leverte. (Helyeslés balfelől.) Azt mondják, hogy Bánffy miniszterelnök úr mégis csak ügyes ember, mert denique az ő választásának eredményei akként nyilatkoztak meg, a miként választási eredmények Magyarországon még sohasem jelentkeztek. Ha valaki akként gondolkozik, hogy a czél szentesíti az eszközöket, formailag igaza van. De merem állítani, hogy azzal a hatalommal, morállal és lelkiismeretlenséggel, melylyel a mai kormányelnök úr a választásoknál eljárt, Magyarországon a 444 képviselő igen nagy többségét olyan elemekből meg lehet választani, a minő csak tetszik. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Merem állítani, hogy azokkal az eszközökkel egy lovasrendőr ugyanazon eredményt érhette volna el. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Avagy, ha valaki az erkölcsi tartalom szerint kívánja megbírálni azt az ügyességet, melyet a kormányeínök úr a választásoknál követett, hát akkor e házban inkább mint valahol felvethetem azt a kérdést, hogy vájjon férfias küzdelem volt-e az a szónak erkölcsi és nemesebb értelmében, midőn ilyen egyenlőtlen fegyverekkel mentek bele az emberek a küzdelembe ? (Tetszés balfelől.) Hiszen, ha én egy küzdelemnek erkölcsi értékét megmérem, mégis csak az az első, hogy lássam, hogy a küzdők egyenlő fegyverekkel küzdöttek-e vagy sem ? És ha igy küzdöttek, az eredményt szívesen akczeptálom. De ha nem egyenlő fegyverekkel küzdöttek, én sohase fogom mondani, hogy az férfias, nemes, lojális küzdelem volt. (Élénk helyeslés balfelől.) De igenis a legmélyebb sajnálkozással állok a választási küzdelmek előtt, nem a magam érdekében, vagy nem azért, mert a nemzeti párt megcsappant ilyen hatalmi esközökkel szemben, hanem az ország politikai érdekében, mindazon nemes czélok érdekében, melyeknek e házból száműzetni mégis csak nem volna szabad. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez az, t. ház, a mi az én felfogásom szerint politikai értelemben véve korrekt ember előtt a kritikát ki nem állja; ez az, a miért múlhatlanúl szemrehányást kell tenni s a legsúlyosabb váddal kell illetni azokat, a mik az utolsó választásoknál történtek. Ne adja Isten, hogy ezen durva és törvénytelen eljárás árát az ország talán a legközelebbi jövőben olyan mértékben és olyan drágán fizesse meg, a mely mértékben azt megfizetni talán senki közülünk nem kívánja. (Helyeslés balfelől.) És ha mindehhez hozávaszem azt, hogy ezzel szemben nincs segítség Magyarországon, nincs fórum, sem törvényhozás, sem törvény, sem alkotmány, egy szóval nem lehet ezzel szemben segíteni, nem lehet ezeken keresztül hatolni, akkor azt gondolom, hogy nem azért, mert egyik vagy másik párt megcsappant, hanem az ország érdekében kell egyfelől a legsújtóbb ítéletet mondani mind arra, a mik a választások alatt történtek, (Helyeslés balfelől.) másfelől pedig két korrekczióról gondoskodni. Egyik az, hogy expiálva legyenek azok a hibák, törvénytelenségek és bűnök, melyeket a kormány elkövetett, (Helyeslés balfelől.) a másik pedig az, hogy az ország legalább jövőre intézmények által megmentessék az ilyen hadjárattól, mely sem a morálnak, sem az alkotmánynak érdekében nem fekszik. (Helyeslés balfelől.) Ez az, a miért én gr. Apponyi Albert t. barátom felirati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl.) Elnök: Az előadó úr kivan felszólalni. Pulszky Ágost előadó: T. ház! Tisztán személyes kérdésben, személyes megtámadtatás miatt kérek szót, mert hiszen a zárbeszéd alkalmával úgyis módomban lesz válaszolni azon kérdésekre, a melyeket a t. .képviselő űr érdemben intézett hozzám. De volt a t. képviselő úr beszédében két oly kifejezés, — s minthogy e kifejezés ismétlődött, látom, hogy öntudatosan ós meggondolva választotta, — a melyeknek következtében nem várhatok addig és kénytelen vagyok személyes megtámadtatás czímén már most felszólalni. A t. képviselő úr egy helyütt azt mondta rólam, hogy >a fiatal konvertita hevével« állítottam azt, hogy gróf Apponyi politikájában