Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-13
142 l 8, országos ülés 1896. deczember 14-én, hétfőn. csendőr urak. Úgy látszik, hogy egy és ugyanaz a titkos kéz intézi mindezeket a dolgokat. Korondon jelenleg több mint húsz ember van megfosztva személyes szabadságától, kik egészen a farkaslakihoz hasonló elbánásban részesülnek. A többi községekben általános a rémület. Az emberek nem tudják, hogy melyik napon fog megjelenni körükben a félelmes esendőrcsapat, hogy megnyomorgassa őket. Ez ma a helyzet. Ilyen időket élünk Udvarhely vármegyében a második ezer esztendő kezdetén. Tégy valamit ha tehetsz, a szegény nép érdekében. Az isten is megáld érte.« T. képviselőház! Méltóztatnak ebből az anyagból látni, hogy — ismétlem — ha csak részben is való az, a mit ezen tudósítások tartalmaznak, akkor sokkal gonoszabb időket élünk ez idő szerint Magyarországon, mint éltünk közvetlen a forradalom után. Mert az egy brutális állapot volt, nyílt felfüggesztése mellett az öszszes törvényeknek, de itt a törvények köpönyege alatt basáskodó csendőrök és hatóságok járnak el, tehát a törvény külső színe alatt oly hatalmaskodások történnek, a melyekkel szemben, főkép ha a kormány, vagy a törvényhozás elégtételt nem adna, orvoslás nincs. Én ez alkalommal véleményt nem mondok a dologról és interpellácziómat egyszerűen felolvasom két kéréssel. Az egyik az, hogy a t. belügyminiszter úr, a mennyire teheti, igyekezzék interpellácziómra mielőbb választ adni, a másik az, hogy addig is, a míg a tényállásról meggyőződést szerez, rendelje el az ottani kínzások beszüntetését; (Élénk helyeslés balfelöl.) elég hatalma van arra a kormánynak, hogyha valaki hibázott, vagy hunt követett el, az később a büntetést elnyerje. De alkotmányos államban még sem járja, hogy ilyen garázdálkodás történhessék, a mely undorító, utálatos, törvénytelen és súlyos megrovásra méltó. Interpelláczióm a következőleg szól: »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Udvarhely vármegyében, mióta annak főispáni székét gr. Haller János foglalja el, a törvény uralma fokozatosan meg kezdett szűnni, a mennyiben a főispán a tisztviselőktől az alispán kikerülésével, illetőleg mellőzésével intézkedik és tőlük a felügyelet és ellenőrzés körén kivííl eső ügyekben is közvetlen jelentéseket kivan éö tesz? 2. Van-e tudomása arról, hogy a csendőrség és a katonai erő alkalmazása feletti rendelkezés jogát a főispán már is egészen hatalmába kerítette s ebből folyólag különösen a vármegye székely-udvarhelyi választókerületéhez tartozó községekben időnként és egészen váratlanul, kisebb-nagyobb számú esendői-csapatok jelennek meg, melyek régi kihágások vagy egészen koholt semmis ürügyek alatt, a község nagyságához képest 20—40—60-80 embert előállítanak, a kiszemelteket 10—20 számra letartóztatják s hosszabb-rövidebb ideig fogva tartják, vallatják, a falnak állítják, szoros kézi bilincseket raknak reájuk, megkötözik, éheztetik, sőt ha jónak látják, puskatussal ütik és verik mindaddig, míg nekik tetsző feleleteket nem adnak. Habár nem oly nagy mértékben mint az október hó végén és november hó elején tartott két-két hetes és teljes katonai segédlettel foganatosított oroszhegyi és malomfalvi csendőri vizsgálatoknál, ezek az esetek fordultak elő közelebbről különösen Farkaslaka és Korond községekben? 3. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a csendőrök vizsgálódásaik körébe azt a kérdést is bevonják, hogy miért szavaztak az illetők, mint választók az ellenzéki jelöltre, ki és mi bírta őket erre az elhatározásra ? Ha mindezekről tudomása nincs, •4. szándékozik-e egy elrendelendő és érdéktelen hivatali közegek útján foganatosítandó vizsgálat rendjén magának a dolog állásáról biztos tudomást szerezni s a találandókhoz képest olyan intézkedéseket tenni, melyek alkalmasak lesznek arra, hogy az Udvarhely vármegyében megzavart joguralom mentől előbb helyreállíttassák és biztosíttassák? Végűi 5. mindenek felett pedig hajlandó-e haladék nélkül, tehát még a vizsgálat elrendelése előtt intézkedni az iránt, hogy az udvarhelyi választókerületben folyamatban lévő főispáni és csendőri »rémuralom« további grasszálása egyszersmindenkorra meggátoltassák?* (Élénk helyeslés balfelöl.) Kérem interpellácziómat válaszolás végett a t. belügyminiszter úrnak kiadni, Perczel Dezső belügyminiszter: Nem vagyok abban a helyzetben, hogy most érdemileg válaszolhassak, hiszen a mint méltóztatott a t. háznak meggyőződni, maga az interpelláló képviselő úr is, nem közvetlen hozzá, hanem harmadik személyhez intézett magánlevelekből merítette interpellácziójának tárgyát. Csak azt vagyok kénytelen konstatálni, hogy sem Kovács Sándor, sem akármelyik megkínzott ember hozzám panaszszal nem fordult és biztosíthatom, hogyha a helyett, hogy Horánszky képviselő úrnak egy harmadik barátjához fordult, közvetlen hozzám fordult volna, már rég megtörtént volna az orvoslás. Különben meg fogom vizsgáltatni az ügyet és annak idején felelni fogok. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a belügyminiszternek. A holnapi ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.)
