Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

13. országos ülés 189(5. deezember 14-én, hétffin. 135 ország, mikor az első gazdasági kiegyezést kötötte, nem tudják, hogy 1867-ben Magyarország gazdasági viszonyaihoz képest a 30 százalék annyi volt, mintha most 50 százalékot kérnének (Ellenmondás és nagy zaj a szélső baloldalon) és Magyarország mégis hűségesen, pontosan viselte azt a nagy terhet évtizedeken keresztül és mikor most óriási áldozatok árán és munka után oda jutottunk, hogy a gazdasági helyzet megfelel a 30 és 70 százaléknak, Ausztria rögtön quóta-emelést követel azon a ezímen, hogy 67-ben igazságos volt a 30 és 70 százalékos arány és azon logika alapján, hogy ha pedig akkor igazságos volt, ma nem lehet igaz ságos Ausztriára nézve. Ez a legerősebb argumentum, mely ellenfeleinknek rendelkezésükre áll velünk szemben, mert az európai közvélemény nem hallotta és nem tudta, hogy Magyarország valaha a múltban a quóta nagysága ellen tiltakozott volna, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ohó!) legalább a magyar országgyűlés többgége sohasem kívánta a quóta leszállítását sem 1877-ben, sem 1887-ben. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Igenis kívánta a bizottság! Ábrányi Kornél: Nagyon nagy fontosságot tulajdonítok t. közbeszóló képviselőtársamnak, de azért ha Európa nem abból merítette a maga informáczióit: abban még valami különös igazságtalanságot nem látok. (Derültség a jobboldalon.) Ez a legerősebb fegyver ellenfeleink kezében és azzal számolnunk kell, hogy ha legszilárdabbúl *a quóta-bizottság álláspontján megmaradunk, ha tisztán a pénzügyi és közgazdasági szempontokat tartjuk szem előtt, ha abból semmit sem engedve, a dolgot oda viszszük, hogy a quóta-bizottság nuncziumai ultimátum gyanánt kerülnek a korona elé, a melynek döntenie kell : feltéve, hogy a korona azzal az objektivitással, a mely díszét és dicsőségét képezi, a magyar álláspont javára dönt, ma Ausztriában egy ember sincs, de Európában is kevés ember volna, a ki ezen döntésben a korona részéről igazságot látna, és nem Magyarország iránt való szubjektív rokonszenvet. (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Szalay Károly: Az sem volna nagy baj! (Derültség bal felől.) Ábrányi Kornél: Tudom, de számolni kell a tényekkel, melyeket látunk és a következményekkel, a melyek jönni fognak. És ha e hangulat felett Európa csakhamar napirendre is térne: bizonyos, hogy nem térnének e felett napirendre Ausztriában, a nely felpanaszolja, hogy a dinasztiának mindent alárendelt abból, a miből Magyarország soha egy morzsát sem endelt alá, a mely felpanaszolja, hogy 67-től ezdve 70 százalékkal fizette meg azt a poütiai paritást, a melyet Magyarország élvez, (Nagy zaj a szélső baloldalon.) és a mely abból szemrehányást és vádat csinál, hogy 1867-ben egy gazdaságilag kizsarolt és politikailag dezolált állammal kötött kiegyezést és ime harmincz év múlva ez az állam politikailag túlszárnyalja, (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll! Eláll !) hogy Magyarország... (Nagy zaj a szélső balfelöl és felkiáltások: Menjen Bécsbe! Eláll! Eláll!) Madarász József: Oda menjen ! (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Ábrányi Kornél: Na hát én Magyarországon maradok azért, mert Magyarország politikailag túlszárnyalta Ausztriát s ezt az önök lármája nem fogja meg nem történtté tenni. (No.gy zaj a szélső balfelöl és felkiáltások: Menjen Luegerhez !) Még csak azt említem . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll! Eláll! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Justh Gyula: Nem ide való az ilyen beszéd! Menjen Bécsbe, ott beszélhet így! (Nagy zaj.) r Ábrányi Kornél: Bárhová valók is az ilyen beszédek, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll! Eláll!) nekem itt jogom van beszélni és ezért elmondom mindazt, a mit meggyőződésem szerint az ország érdekében valónak tartok. (Nagy zaj és felkiáltások: Eláll!) Semmiféle közbeszólás és semmiféle zaj engem ettől nem fog eltéríteni. (Folytonos zaj.) Thaly Kálmán: Nem szabad a magyar alkotmányt bántani. (Nagy zaj.) Szalay Károly: Az elnöki székről kell őt rendreutasítani. (Mozgás.) Elnök: Felszólítom a képviselő urakat, hogy közbeszólásaikkal a szónokot ne zavarják, se pedig engem kötelességem teljesítésére ne figyelmeztessenek! (Nagy zaj a szélső baloldalon. Helyeslés, jobbfelől.) Justh Gyula: A történelmet hamisítja meg! Nem hallgatjuk! Az ország érdekei ellen beszél s azt nyugodtan eltűrni nem lehet! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos: Hat hónap előtt nem így beszélt! (Nagy zaj.) Ábrányi Kornél: . . . Hogy a trónbeszédben a pénzügyi és gazdasági részt érintő pontban ez a szó is van használva: »méltányos«. (Folytonos zaj és felkiáltások a szélső baloldalon. Eláll! Eláll!) Én ennek a szónak, hogy méltányos . . . (Félkiáltások a szélső baloldalon. Eláll! Eláll! Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Ábrányi Kornél: . . • csak azt a magyarázatát és politikai tartalmat adhatom, . . . (Folytonos zaj.) Elnök: Kénytelen leszek a rendzavaró