Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-12
12. országos ülés 189G. decaember 12-éu, szombaton. 11? helységnek bika kell, azt a kormány adja, ha az iskolának segély kell; a kormány adja, ha vasút, törvényszék, járásbíróság vagy bármi kell: mind a kormány adja. Szóval minden jó a kormánytól jő és a ki nem a kormány jelöltjére szavaz, annak felkopik az álla egyesnek, kerületnek, vidéknek vagy városnak. Szóval a szabadelvű párt elveiről nagyon keveset beszéltek ott, de annál többet hangsúlyozták annak hasznosságát. Ls hogy a választókat erről kézzelfoghatólag^is. meggyőzzék, hát egy olyan határtalan vesztegetés és lélekvásárlás következett be, a miről még eddig az országnak fogalma nem volt. Tizenöt-húsz forint napidíj ez a csekélységek közé tartozott. Sok helyütt 50—100 forinttal vásároltak szavazatokat, másutt pedig a szavazatokat nyilvánosan, minden tartózkodás nélkül úgy vették, mint a hogy a barmokat szokták venni a vásáron. Sok helyen maguk a tisztviselők voltak a lélekvásárlók és kufárak. A jelölteknek csudálatosan sok volt a rokonuk, a kik a minisztériumokban számtiszti, vagy hasonló hivatalos állást viseltek és a kik történetesen a kerületben töltvén szabadságidejüket, szívességből kezelték a pénzt a pártkasszából. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Bátran oda lehetne írni névjegyeik alá a padokra, hogy 20, 40, 50 és 100 ezer forintos mandátum, mert ez nem volt választás, hanem egy országos árverés, a melyen az árverés hiénái nem lefelé, hanem felfelé hezitáltak. A hol nem volt elég a pénz, ott működött teljes erővel a hivatalos erőszak úgy, hogy el lehet mondani, hogy a hivatalos erőszak és a pénz hódította meg a nemzetet, nem pedig az önök politikája. (Helyeslés balfelöl.) Vagy pedig az volt a választási szabadság, hogy mozgósították a csendőrséget és szuronyokkal vitték el az ellenzéki szavazókat a kormány jelöltjére szavazni. (Helyeslés balfelöl.) Vagy az volt a választási szabadság, hogy mozgósították a honvédséget, közös hadsereget, sőt még Ausztriából is reqnirálták a katonaságot a rend fentartásának ürügye alatt, hogy visszatarthassák az ellenzéket a szavazástól. Vagy pedig az volt a választási szabadság, midőn a pénzügyi igazgató ságok az ellenzéki regálebérlőket, a kik nagyon kevesen voltak, megfosztották bérleti szerződéseiktől, (Tetszés balfelöl.) Vagy az volt a választási szabadság, hogy a dohánytermelő községeket megszállották a fináuezok és a termelési engedélyek elvételével fenyegették őket és házkutatást tartottak, a hol ellenzéki lobogót láttak. Vagy az volt a választási sEabadság, hogy közvetlenül a választások előtt a legzaklatóbb hivatali vizsgálatokat rendelték el az ellenzéki községekben, vagy hogy fegyelmileg felfüggesztett jegyzőket közvetlenül a választás előtt helyezték vissza, csak hogy korteseiket szaporítsák. (Tetszés balfelöl.) Vagy az volt a választási szabadság, hogy a hivatalos apparátus mindenütt tüntetőleg kisérte a kormánypárti jelölteket és a terrorizmus minden nemét fejtette ki mellettük, míg ellenben az ellenzéki jelöltek közül igen sokat internáltak, a néppel érintkezni nem engedtek, rendőri felügyelet alatt tartottak és az ellenzéki gyűléseket betiltották. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Vagy talán ott volt a választási szabadság, a hol választási elnök nem engedett az ellenzéki jelöltre szavazni, hanem egyhangúlag megválasztottnak jelentette ki a kormánypárti jelöltet csak azért, mert az ellenzéki jelölt neve mellé nem volt kitéve, hogy kanonok? (Igazi Ügy van! balfelöl.) Vagy ott volt a választási szabadság, a hol a katonaság nem teljesítette az elnök rendelkezését, vagy a hol kénytelen volt kordonnal megvédelmezni a választókat a csendőrség brutalitásai ellen? (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ez nem volt szabad választás; ez egy második tatárjárás volt, (ügy van! balfelöl.) a melyben nem a megölt emberek hullái és a felgyújtott házak kormos üszkei, hanem a választási visszaélések tették dögleletessé a levegőt. (Igaz]! Ügy van! balfelöl.) Nagyon jól tudom, hogy azt fogják felhozni, hogy igen sok ellenzéki kerületben, maguk az ellenzéki választók majdnem kényszerítették a kormányt, hogy ott is állítson jelöltet. De ebből önök nem következtetnek elveik diadalára, mert azok a jelöltkeresők a jelölt mellé — és ezt ne hallgassák el — nagyon sok pénzt is követeltek és kaptak is és számtalan helyi érdek kielégítését követelték, a melyet nem nyertek volna el, ha a kerület ellenzéki képviselőt küld ide. Arra az ellenvetésre is el vagyok készülve, hogy ha oly általánosak lettek volna a visszaélések a kormány részéről, akkor sokkal több kormánypárti mandátum volna péticzióval megtámadva, holott most épen az ellenzéki mandátumokat támadták meg. Ne játszszunk a szavakkal, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ezek a kérvények parancsszóra készültek és az óvadékot a pártpénztár adta. Tették pedig azért, hogy Pilátusként moshassák kezeiket, és hogy a gyöngébbekkel elhitethessék, milyen ártatlanok önök, és hogy az ellenzék követte el a visszaéléseket. De tették talán azért is, hogy egy pár ilyen peticzió visszautasítása árán egy pár gyanús mandátumot megmenthessenek maguknak, vagy talán azért, hogy a kiket nem sikerült kibuktatni a választáskor, ily módon küszöböljék ki innen. Higyjék el — de hiszen azt jól tudják — hogy a legtöbb kormánypárti mandátumot lehetne peticzióval támadni, de ezt az ellenzék azért nem tette,
