Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

12. országos illés 1896. deczember 12-én, szombaton. 113 hanem elnémításában keresi az erőt«, és nem lojális az a párt, mely nemcsak kormányozni, de uralkodni is akar. (Helyeslés a baloldalon.) És íme, t. ház, tout de brnit pour une omelette! mert hiszen mindenki tudja, hogy az összes machinácziók éle, ha nem is kizárólag, de kiválólag a néppárt ellen volt irányítva, (Helyeslés a jobboldalon.) melyet a reánk nézve ellenzék, megvetéssel, kicsinyléssel csak omelettenek tekintett. Úgyszólván hallatlan a parlamenti élet történetében, hogy egy keletkező párt, egy másféléves párt, 82 jelöltet bírjon ájlífcani a legelső választáson. Mi 82-őt állítottunk, de megvallom, hogy nem mind a 82 birt szavazattöbbséggel. Azt is állítom azonban, mert tudom, hogy vagy 50 állott ott az urnánál közülünk, 500—600, 900 — 1000 sőt 2000 többséggel és mégis összesen csak 17-en jutottunk be a t. házba. (Felkiáltások jobbfélöl: Az is sok!) A liberális rendszer megevett tehát az omlettből egy jó darabot, de úgy vélem, meg is fogja az feküdni gyomrát; (Ügy van! Úgy van! a baloldalon) mert a nép már öntudatára ébredt az ő jogainak, és állandóan és szakadatlanul követelni is fogja a,zokat, mert a választások kegyetlensége és az egyházpolitikai törvények keserűsége kimondhatatlan fájdalom mai tölte el keblét. (Igazi Úgy van! a baloldalon,) Már pedig, mint Eötvös gyönyörűen irja : (Egy hang a jobboldalról: Károly ?) — nem Károly — (Hosszantartó derültség.) »Könnyebben foszthatod meg a boldogot örömétől, mint a szenvedőt fájdalmától, mely egyedüli tulajdonát képezi s melyhez, mint a hajótörött hajójának roncsaihoz, kimondhatlan állhatatossággal ragaszkodik.« Mi, t. ház, enyhíteni fogjuk a nép fájdalmát, azáltal, hogy sürgetni fogjuk szakadatlanul a választások szabadságát mindaddig, míg el nem jő, mert biztosan eljő az az idő, midőn egy kormány, a saját vagy elődjei nevében, mint egykor a büszke VIII. Henrik, nyilvánosan és ünnepélyesen bocsánatot fog kérni a parlamenttől, hogy a törvényeket megsértette vagy megsérteni engedte, mert még a gondolatától is visszaborzadok annak, hogy teljesedhessék szegény hazánkon Montesquieu jóslata, hogy: »Elvész az alkotmány ott, a hol a legiszlativ hatalom gonoszabb, mint az exekutiv.* Igaz, hogy csak 17-en vagyunk és így a latban sókat nyomni nem látszunk]; de valamint az aranynak nem a magasabb vagy alacsonyabb árfolyam adja meg az értékét, úgy egy keletkező politikai pártnak is nem nagyobb vagy kisebb száma adja meg a becsét. Az elvek, az eszmék, melyeket ama párt képvisel, teszik őt nyomatékossá és az ellenfél szemében nem ritkán alkalmatlanná, a mely hunyorgat láttára, mint a szemfájós beteg, ha a nap — bár csak-egy két suKÉPVH. NAPLÓ. í 892—1901. I. KÖTET. garral — kibukkan, mert tudja és előre erezi, hogy fényének egész intenzivitásával az csakhamar fog a homályból kilépni. És ez a maroknyi párt emelt fővel áll a ma még egészen meg nem hódított közvélemény előtt és néz annak szemébe. Emelt fővel és nem lesütött homlokkal, élénk öntudatában annak, hogy elvei nemesek, fegyverei tisztességesek, iránya fölemelő, (Derültség és mozgás a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) törekvése hon mentő. Es, ha ki is van mondva fölötte a halálos Ítélet, ha »ellene minden szabad«, ha az erőszak és hatalom tüzet hány is feléje, ha a politikai pirotechnikának — kérem ez czitáczió Gajári Ödön műveiből — (Derültség balfelől.) összes eszközeivel igyekezik is őt légbe röpíteni; ha a sajtó hétrőlhétre, hónapról hónapra, sőt megéljük, hogy évről-évre sárral és_ iszappal dobálja is meg, áll az és állani is fog a rágalom árjai között, szilárdan és rendíthetlenűl, mint a tengerből kiemelkedő szirt, melyről a villám is lepattan, és melyet a piszkos hullám csak tisztára mos. (Helyeslés balfelől.) Mert ék vagyunk mi, t. ház, a szabadelvűségnek ma még terebélyes fájában, és sorsunk az éknek közsorsa, mely szerint annál mélyebbre hatol az, minél erősebben ütik, és nem is nyugszik meg mindaddig, mig a törzs ketté nem hasadt. Minthogy pedig én ezen párthoz tartozom és a közállapotaink megjavítását ezen párttól várom: csatlakozom e pártnak, t. i. a néppártnak válaszfelirati javaslatához, s azt elfogadásra másoknak is ajánlom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Emmer Kornél: T. képviselőház! (Zaj). Elnök: (Csenget.) Mihez kivan a képviselő úr szólani ? Emmer Kornél: Reflektálni kívánok az előttem szólónak egy megjegyzésére, {Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Itt megjegyzést tenni nem lehet. Vagy személyes kérdésben|szólalhat1|fel a képviselő úr, vagy szavainak helyreigazítása végett. (Folytonos zaj a baloldalon. Felkiáltások: A tárgyhoz kivan szólani !) Kérem a képviselő urakat, ne akarjanak tizennégyen elnökölni. {Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget. Élénk fölkiáltások: Halljuk az elnököt!) Kérek csendet! A felirathoz kivan szólani ? Emmer Kornél: Igenis kérem, én nem írhatom fel a nevemet a táblára, (Zaj.) tehát úgy jeleztem, hogy felállók. Elnök: Engedelmet kérek, a képviselő urat figyelmeztetem, hogy a házszabály szerint fel kell magát íratnia. Mikor aztán a lisztán senki sincs felírva, akkor felhívatnak a jelentkezésre. Tessék szólani. Emmer Kornél: Köszönettel tudomásul veszem. Máskor oda fogok menni és ott fogom 15