Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

Hü 12. országos ülés 1896. dee tzember 12-én, szombaton. tákat nálunk meghamisítják, magára veheti. (Úgy van! a baloldalon.) Mi ez egyéb, t. ház, mint a nép egy nagy részének kivételes törvény alá helyezése, már pedig »kivételes törvényekkel* — nem én, de Cavour mondotta — akármilyen együgyű párt is elkormányozhat. (Derültség és helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) A második momentum az elsőnek épen megfordított] a, és ez az: hogy ismét százakra és ezrekre menő számban becsempésztek és becsempésznek a választói lisztába olyanokat, kiket a törvény arra föl nem jogosít, de kik ismét véletlenül a szabadelvű párthoz tartoznak ; és csakis innen lehet kimagyarázni azt a körülményt, hogy a választók végleges összegezésénél a bilance nem igen ingadozik, mint azt az igen tisztelt belügyminiszter úr a múlt országgyűlésen mondotta, a választói lisztáknak korrektségét akarván, de csakis akarván bizonyítani általa. Harmadik momentum az, hogy akárhányszor hasztalanul folyamodnak a jogosulatlanul kihagyottak a felsőbb fórumokhoz orvoslásért, mert azok a legeslegigazságosabb panaszokat akárhányszor figyelembe sem veszik, vagy kedvezőtlenül intézik el. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Magyarországon a népnek zöme úgy is alig élvez valamely polgárjogot, mert hiszen oly csekély a választóknak száma, és ha még ezt a csekély részt is megfosztjuk eme gyér előnyétől, valóságos abszolutizmusba sülyedünk és ez a sötét reakezió, és nem az, a melylyel a néppártot igaztalanul vádolják. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) A negyedik momentum az, hogy már hetekkel a választások előtt akárhány helyen valóságos kortes-tanyákká változtak át a közhivataloknak helyiségei. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon, zajos éllenmondások a jobboldalon; felkiáltások jobbról: A templomok! a plébániák!) Elnök (csengetve) : Csendet kérek! Molnár János: A közigazgatás úgyszólván szünetelt és legfeljebb abban állott működése, hogy folyt a kapaczitáczió, a községi jegyzőknek, bíráknak beczitálása, az italmérési engedélyeknek, engedélyekhez kötött iparigazolvänyoknak vagy nyugdíjaknak, bérkocsi-konczesszióknak és sok más egyéb jognak elvonásával, nemkülönben az adóknak miniszteri rendelet ellen való végrehajtásával . . . (Zaj jobbfelöl.) és sok más egyéb dologgal való fenyegetése, (Nagy zaj jobbfelől. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) természetesen sem a néppártnak, sem a nemzeti pártnak, sem semmi más ellenzéki pártnak javára, mert ha még ezért történt volna is: helyteleníteném. Az ötödik momentum az, hogy megtörtént az a hallatlan eset is, hogy a programmbeszédnek írásban való közlését követelték a községi bírák vagy jegyzők, ezek a kisistenek, és midőn a képviselőjelölt ezen legfelsőbb parancsnak hódolni nem akart, még azt sem engedték meg neki, hogy magánháznál szólhasson választóihoz (Egy hang a szélső baloldalon: Hol történt?), vagy ott, a hol nincs főszolgabírói székhely, főszolgabírói végzést követeltek az illető jelölttől, holott a törvény világosan megmondja, hogy ily helyeken a községi elöljáróságnál kell a programúibeszédnek helyét és idejét bejelenteni. Az is megtörtént, t. ház, hogy 8—10 nappal már a választások előtt minden szére-szóra, minden törvényes ok nélkül katonasággal szállatták meg az ellenzéki községeket, hogy már ekkor valóságos ostromállapotnak tűnt fel az az aktus, a mely a polgári szabadság egyik legszebb megnyilvánulása szokott lenni a szabadság honában, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A hatodik momentum az, hogy a legközelebb lefolyt választások alkalmával, ha nem is egészen áj, de általánosságára nézve bizonyára nagyon feltűnő szokás kezdett lábra kapni és ez az úgynevezett választási igazolványoknak kiszolgáltatása. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Törvényellenesen!) Erről ugyan a törvény mit sem tud, de azért mégis hosszában-széltében gyakorolták. Alig egy nappal, sokszor néhány órával a választás előtt kidobolták, vagy egyéb módon tudatták a választókkal, hogy bárcza nélkül választani nem lehet és a szegény választók, 3—4—5 órai távolságból voltak kénytelenek a községházakra fáradni, és akkor is, ha már megkapták — mert volt akárhányszor rá eset, hogy meg sem kapták — a szavazási bárczákat, és így azt hitték, hogy most már jogukat gyakorolhatják, akárhányszor keservesen csalódtak, mert oda érkezvén a kordonhoz, az ott álló Kerberusok vagy nem tudom micsodák, elszedték a bárczákat, s vagy azon ürügy alatt, hogy nincs rajta pecsét, vagy hogy hiányzik az aláírás, széttépték azokat, és a szegény szavazókat ott hagyták a kordon előtt, vagy ráadásul meg is taszigálták, És ha aztán nagy ügygyel-bajjal oda is érkeztek — a kordonon át —- a választási urnához, a szegény szavazók akárhányszor úgy jártak, mint az jár, ki eső elől fut és csurgó alá jut; mert még csak ott kezdődött számukra az igazi haddelhadd. És ez foglaltatik a 7-ik momentumban, t. ház. (Derültség.) A 7-es számot ugyan szerencsétlen számnak tartja a babona, mégis t. ház, épen ennél a 7-ik számnál bukkannak elő a mi tableauxuk legszebb, legelegánsabb, legdaliásabb lovagjai, azok a kedves, azok a nemes, azok a comme il faut, azok a legszeretetretnéltóbb, vas-