Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-650
92 650- országos Illés 1896. szeptember 9-én, szerdán. egyéb módoknak, hogy bizonyos ellenmond ásókat tisztázzon, vagy a tagadásban levő terheltet őszinte vallomástételre birja. Ezt azonban a nyomozat során vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon nyomós okból szabad koczkáztatni, mert egy konok, vagy többször büntetett emberrel szemben, miután a többi fizikai eszközök nincsenek jelen, a szembesítés esetleg teljesen hatálytalannak bizonyul a vizsgálat során a vizsgálóbíró szobájában négy fal között, a liol legfeljebb még néhány személy van jelen. Ezért látjuk, hogy a bűnvádi eljárások a szembesítést a nyomozat vagy vizsgálat során nem alkalmazzák, sőt nagy óvatossággal tartják fenn a főtárgyaláson, melynek a szembesítés, a szóbeliség és nyilvánosság mellett egyik kiegészítője. Ennélfogva, minthogy a 138. §. ez intézkedést úgy akarja életbeléptetni, hogy már a nyomozat és vizsgálat folyamán is, ha egyszerű ellenmondás van, a szembesítést a vizsgálóbíró igénybe veheti, mikor még az a nagyfokú ellenőrzés is hiányzik; tehát tulajdonképen rá van utalva egyik-másik terhelt vagy tanú arra is ? hogy egyszerűen esetleg tagadásba vegye, hogy ő azon szembesítésnél tényleg úgy járt; el, mint az konstatálva van, és minthogy ezen eszköz csakis a főtárgyalás során bizonyulhat némileg megbízhatónak, ha ugyan egyáltalán a modern bűnvádi eljárás elvei mellett a szembesítés még ér valamit, bátor vagyok indítványozni, hogy ezen szakasz módosíttassák akként, hogy csakis az esetben legyen igénybevehető a szembesítés már a nyomozat és vizsgálat során, ha alaposan attól kell tartani, hogy a főtárgyaláson a szembesítés nem fog megtörténni, vagyis az első bekezdésből ezen szavak: »ha egymástól lényegesen eltérő vallomást tettek és az ellenmondást nem lehet másképen tisztába hozni, vagy« kihagyassanak. A második bekezdés szerint a terhelt kívánságára a szembesítés eszközölhető már a nyomozás vagy a vizsgálat során. Ez igen veszedelmes eszköz, mert konok, kitanult és a bűnös életben úgyszólván már megrögzött gonosztevőknél egy egyszerű pillantás, egy jel, a melyet a vizsgálóbíró fel sem ismerhet, képes a terhelt társát vallomásának megváltoztatására és arra bírni, hogy bonyolulttá tegye a vizsgálatot, hogy annak tisztázása később igen nehézzé válik. Ennélfogva azt sem helyeselhetem, hogy a terhelt kívánságára ez a szembesítés megtörténhessék már a nyomozat vagy a vizsgálat során, ha az nehézséget nem okoz, mert nem okoz soha semmiféle nehézséget. A szembesítést csak a főtárgyaláson kell igénybe yenni, különben is csak lélektani eszköz, mely a már erősebb e r rupcziót előidézni hivatott körülményekkel kapcsolatban hathat, ép azért a második bekezdést kihagyaudónak tartom. Kérem a t. házat, hogy a 138. §-t előterjesztett módosításom értelmében méltóztassék elfogadni. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! A tárgyalás alatt álló szakasz rendelkezéseinek nincs semmi más czélja, mint azon magas közérdek, hogy a mennyire lehet, az igazság már a nyomozás folyamán kideríttessék, vagy legalább előkészíttessék egész odáig, hogy vagy megszüntettessék az eljárás, vagy pedig a főtárgyalás kitűzhető legyen. A szembesítés egy igen nagy eszköze az igazság kiderítésének. Ha már most a nyomozás szakában ezt úgy, a mint itt kontemplálva van, meg nem engedjük, igen sok esetben kittízetik a végtárgyalás tökéletlen, meg nem érett ügyekben és a végtárgyaJáson ki fog tűnni, hogy ez egészen felesleges eljárás volt. Ezt akarja a javaslat kikerülni. Én ebben semmiféle lélektani torturát nem látok, ezen intézkedés úgy a vádnak, mint a terheltnek érdekeit szem előtt tartja, mindkét félnek egyenlő jogokat biztosít, ha a terhelt kivánja, a szembesítésnek meg kell történnie, attól pedig, a mitől a képviselő úr fél, én nem félek, mert nem hiszem, hogy oly ügyetlen vizsgálóbíró legyen csak egyetlenegy is, a ki magát ilyen nem helyes kívánat által kijátszatni engedné. Én az igazság kiderítésének érdekében és különösen, hogy alaptalan végtárgyalásokra alkalom ne adassék, kérem a szakaszt eredeti szövegében elfogadni. Visontai Soma: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítása czímén kérek szót. Én nemcsak azt nem mond'am, hogy a szembesítés erkölcsi tortura, hanem épen az ellenkezőt állítottam : hogy helyes intézkedésnek bizonyulhat bizonyos körülmények közt, és körülbelül másfél évtizedes gyakorlat — ha ugyan szabad erre hivatkoznom — a házon kivtíl, arra tanított, hogy a főtárgyaláson a nyilvánosság alkalmával, a hol egész szenátus ül, a hol nagy közönség van jelen, az ilyen szembesítésnek megvan a maga hatása, de cd lehet rontani azzal, ha azt a vizsgálóbíró már a nyomozat során alkalmazza, mint látunk erre példát a vidéki bíróságoknál, hol egyik-másik helyen a vizsgálóbíró a nyomozás során azt igénybe veszi. . A mit a t. miniszter úr mond 1 hogy hiszen ez csak arra való volna, hogy elő nem készített ügyek ne kerüljenek a főtárgyalásra, nem fogadhatom el. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ujabb polémiához nincsen joga. Visontai Soma: Csak azt óhajtom kifejezni, hogy a magam részéről nem fogadhatom el, hogy a szembesítés azon eszközök közé tartozik,
