Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-649

<>49. országos ülés 1896. szeptember 5-én, szombaton. 8á doroghon felállítandó püspökség tárgyában tett interpelláeziójára. (Halljuk! Sálijuk!) B. Bánffy Bezsö miniszterelnök: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Kováts József képviselő úr még ez év május hó 27-én tartott ülésében a képviselőháznak egy interpellácziót intézett hozzám, a miniszterelnökhöz és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a Hajdudoroghon felállítandó görög katholikus magyar püspökség tárgyában. Ezen interpelláczióra, a mely két részből áll, méltóztassanak megengedni, hogy most felelve, mindenekelőtt a sorrendben második kérdésre nyilatkozzam először. Azt kérdi a képviselő úr, van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a hajdudoroghi görög katholikns választók előtt a kormány nevében oly hírek terjesztetnek, hogy ha a kerület a legközelebbi képviselőválasztás alkalmával kormánypárti jelöltet választ, akkor megkapják a püspökséget. Hát, t. ház, ezen kérdésére a képviselő úrnak nem a magara s nem a kormány nevében felelek; felelek az illető érdekeltek nevében, egy már a 27-én megtartott interpelláczió után mindjárt 30-án tartott népgyíílésről hozzám intézett távirattal. (Halljuk ! Olvassa) : »Hajdudoroghon mai nap tartott több ezer főnyi népgyűlés kijelenti, miszerint Kováts József képviselő úrnak a képviselőházban folyó hó 27-iki ülésben tett azon állítása, mintha köztünk a magyar oltári nyelv és magyarajkú görög katholikns püspökség ügye korteskedés tárgyává tétetnék és efféle kormánypárti Ígérgetések tétetnének, teljesen légből kapott valótlanság. Magyarságunk és vallásosságunk szent ügyének diadalra juttatását hazánk és szentegyházunk érdekében mindenkivel szemben szorgalmazzuk, követeljük, de azt pártkérdéssé tenni nem engedjük.« És ezt közlik a népgyűlés nevében elnök és jegyző. Ezen népgyűlés kijelentése, és az ennek következtében hozzám juttatott távirat megfelel arra nézve, hogy a kormány nevében, vagy a kormánypárt érdekében ilyen irányban ígéretek nem tétettek; mondják maguk az illetők, hogy ilyenek nem tétettek, ilyen kísérleteknek kitéve nem lettek, de ha lettek is volna,' tudnának és akarnának annak ellenállani. (Helyeslés.) A kérdés érdemére, az interpelláczió első pontjára, mely így szól: »Szándékozik-e a kormány valahára Hajdudoroghon görög katholikus püspökséget felállítani, és tett-e már előterjesztést a koronának ?« mielőtt e kérdésre vonatkozólag érdemleges feleletet adnék, méltóztassék megengedni, hogy igen röviden a helyzetet és i észben az előzményeket is ismertessem. (Halljuk !) Tény az, hogy a népszámlálási adatok szerint Magyarországon 180.000 lélek van olyan, a ki magát magyar anyanyelvű görög kathoKÉl'VH. N APLŐ. 1892—97. XXXIV. KÖTET. likusnak vallja; tény az is, hogy a népszámlálási adatok szerint 300.000 olyan görög katholikus van, a ki a magyar nyelvet bírja. Ezek elszórtan élnek az országban Bihar-, Hajdú-, Mármaros-, Szatmár- és Ugoesamegyében, sőt az erdélyi részekben is 14.000 lélek van olyan, a ki magát görög katholikus hiten léeő magyarnak, vagy magyarul beszélőnek vallja. Ily körülmények közt kétségtelen, hogy elég értékes és érdekes a kérdés arra, hogy azzal komolyan is lehessen foglalkozni. Ezzel a kérdéssel már régebben részint az érdekeltek, részint a kormány is foglalkozott. Legújabban azonban 1863-ban nyert a mozgalom nagyobb lendületet. Akkoriban még a püspökség kérdése nem lépett előtérbe, egyszerűen csak a liturgia érdekében indult meg a mozgalom. Ez igen kevés mértékben vezetett eredményre és ez idő szerint tényleg csak Hajdudoroghon van magyar liturgia. 1866-tól kezdve már püspökséget kívántak felállíttatni és ez iránt ő Felségéhez, sőt a kanczelláriához, a prímáshoz és az országgyűléshez is fordultak. E mozgalom eredménye az lett, t. ház, hogy 1873-ban Hajdudoroghon egy vikáriátus állíttatott fel, tehát bizonyos mérvben egy külön állás biztosíttatott a magyar anyanyelvű görög katholikusok részére, de csakis a munkácsi egyházmegyéhez tartozó 33 egyházközségre vonatkozólag. Minthogy ez az intézkedés sem oldotta meg a kérdést, 1881-ben a Felség elhatározása elé került a dolog és a Felség elhatározása következtében az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter tárgyalásokat indított meg az illetékes püspökségekkel, érsekségekkel, sőt magával a prímással is. A tárgyalások eredménye az lett, hogy a munkácsi és eperjesi püspökségek kivételével az összes többi tényezők, bár nem kellő indokolás mellett, a leghatározottabban a püspökség felállítása ellen nyilatkoztak. Ez idő óta ebben a kérdésben érdemleges intézkedés nem történt. Azonban a kormány igenis foglalkozott a dologgal a maga belső kebelében, és erre az a megállapodás, sőt mondhatnám, elhatározás jött létre, hogy e kérdés megoldása ezéljából, a püspökség felállítását megelőzőleg, elsősorban a magyar liturgia kérdését tartja eldöntendőnek, a mit nem is tart lehetetlennek, sőt a maga részéről óhajtja is. (Helyeslés.) Ez irányban még most is folynak a tárgyalások. Természetes, hogy a kérdés megoldása sok nehézségbe ütközik. Igen sok illetékes tényező — bel- és külföldi területen — kell, hogy a dologban állást foglaljon, sőt határozzon is. És ezért nem helyezhetem kilátásba, hogy ez a kérdés legközelebbről megoldásra 9