Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-649

649. országos ülés 1896. s dés tekintetében : úgy a büntetés-kimérése, valamint a jogkérdés és ténykérdés tekintetében, tehát teljesen az illető szakbíró fenhatóságának és tekintélyi befolyásának vannak alávetve, akkor nagyon természetes, t. ház, hogy én ezt az intézményt nem pártolhatom, és nem járulhatok hozzá a kisebbségi vélemény aláíróinak álláspontjához. Ezekben kívánván álláspontomat jelezni. Még csak röviden kívánom azt megjegyezni, (Mozgás és derültség.) hogy reméljük, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha ez a törvényjavaslat itt a részletes tárgyaláson keresztülment, ha egyes intézkedései, a melyek a vádelvet, a szóbeliséget, a közvetlenséget és nyilvánosságot keresztűlviszik, keresztülviszik az alsó fokon, keresztülviszik a felső fokon is; ha mindezek az intézkedések nyilvánosságra fognak jutni, sőt ha az élet tűzpróbáját is ki fogják állani, akkor, meg vagyok arról győződve, hogy az :ggályok is el fognak oszolni, a mely aggályokkal a magyar jogászközönség egy részénél találkozunk, és hogy mindenesetre ez az intézmény azon jogi és politikai intézmények egyikét fogja képezni Magyarországon, melyek a nemzeti egységnek, a magyar állameszmének biztosítékát képezik. Mindezeknél fogva a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, valamint elfogadom Polónyi Géza t. képviselőtársam határozati javaslatát is. (Helyeslés.) Elnök *. T. ház ! Kivan-e még valaki szólni ? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. A zárszó illeti még az előadót és az indítványozó urat. Chorin Ferencz előadó: T. ház! Az a jóakaratú támogatás, melyben a ház minden árnyalata részesítette a javaslatot, felment engem azon kötelezettség alól, hogy zárszavamban a felhozottakra bővebben reflektáljak. (Helyeslés.) A mik felhozattak, kettős irányban morognak. Az érvek egy része szól a javaslatnak részletes intézkedései ellen. Majd a részletes tárgyalás alkalmával az itt felhozott érvek általában is a ház többi tagjai által kellő méltatásban fognak részesülni. A mi az aggály főrészét illeti, mely az ügyész nyomozó hatásköre ellen irányúi és a mely Polónyi Géza t. képviselő úr határozati javaslatában kulminál: minthogy a t. igazságügyi miniszter úr nyilatkozata folytán ez a kérdés úgyis az igazságügyi bizottság tanácskozása alá kerül vissza, módom lesz az igazságügyi bizottság jelentése kapcsán reflektálni a felhozottakra és a mennyiben szükséges, az előadott érvek nyomán az ügyész nyomozó hatáskörén változtatást tenni. Most, t. ház, befejezem előadásomat és örömömnek adok kifejezést azon, hogy a bűnvádi eljárásról szóló törvény, ha reményem nem ptember5-én, szombaton, g3 csal, a ház összes pártjainak támogatásával jön majd létre. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! Az előrehaladott időre való tekintettel csak néhány pillanatra kérem a t. ház szíves türelmét, bár szerettem volna Issekutz Győző t képviselőtársamnak, ki a nemzeti párt álláspontját képviselte, részletesebben válaszolni azon félreértések tekintetében, a melyek tegnapi beszédében foglaltattak; de kénytelen vagyok erről most lemondani azzal, hogy majd a részletes vitára tartom fenn a válaszomat. Csupán egy pontra, mely pártállásomnál fogva teszi kötelességemmé, hogy arra reflektáljak, akarok röviden reflektálni. A t. képviselő úr azon álláspontomra, melyet a katonai bíráskodásra nézve jeleztem, volt szives reflektálni és a következőket mondta: hogy téves felfogás az, a közjogi alapot tenni azért felelőssé; mert nem a közjogi alap a hibás, hanem a rendszer kezelői. Ez, ha szabad egy magyarázattal megtoldanom, jelenthet annyit is, hogy ha t. képviselőtársam és barátai fogják kezelni a közjogi alapot, az jobban lesz kezelve és a katonai bíráskodás kérdése is meg lesz oldva. Ezt így kell érteni. A mit rektifikálnom kell, az a következő. Én a közjogi alapról, méltóztassék beszédemet megnézni, egy árva szót sem szóltam, hanem szóltam a közjogi rendszerről. Tehát nem arról, a miről a t. képviselő úr beszélt. Nem szóltam a közjogi alapról és készakarva helyesen választottam meg a rendszer kifejezést. Miért'? Mert, t. képviselő úr, itt közöttünk nem először kerfil ez a kérdés szóba. Én vagyok az, a ki évtizedek óta folyton vitattam, hogy az 1867 : XIÍ. tcz. 14. §-a a közjogi kiegyezésről ez ideig nincsen végrehajtva és illetőleg helytelenül van végrehajtva. A 14. §. világosan mondja, hogy a magyar hadseregnek tagjai mindazon polgári jogviszonyait és kötelezettségeit illetőleg, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, kizárólag a magyar kormányzat által szabályoztatnak. Tehát a közjogi alap mi? Hogy ismeri a magyar hadsereget és ismeri a hadsereg azon részét, a melynek polgári viszonyait a magyar kormányzat szabályozza. Már most mi ezzel szemben a rendszer? Az, hogy itt van például a házassági jognak egész területe, méltóztatik tudni, hogy a hadügyminiszter úr miként avatkozott ebbe ós méltóztatnak tudni, hogy én ezt interpelláczió tárgyává tettem, Mi a közjogi rendszer a hadbíróság kérdésében? És itt Apponyi t. képviselőtársamhoz is lesz egy rövid kérdésem. Az tény, hogy a mai napig még nincs katonai bíráskodásunk szabályozva; talán azért, mert Szilágyi Dezső vagy Erdély Sándor vagy bármelyik