Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-649

5g <M9. országos ülés 1896. szeptember S-én, szombaton. fogása minden kodifikált törvény nélkül is fokozatosan, valóságos hangyamnnkával, mozaikszerűen, instiíucziót instituczióhoz rakva, elvet elv után reczipiálva, a jogszolgáltatás terén mondhatni páratlan módon, tisztán a kriminális praxis keretén belül oly eljárást létesített Magyarországon, a mely már több évtizeden át képes volt érvényt szerezni azon kiváló elveknek, melyek a reformált bíínpert jellemzik: a vádelvnek, a szóbeliségnek, a nyilvánosságnak, sőt a vád és védelem közti javításnak oly nagy mértékig, hogy a védőnek a királyi kúria már a bűnvádi praxis alapján még a vádlott akarata ellenére is megadta a felebbezési jogot. Azt is konstatálnom kell, hogy azon biztosítékok, melyek a személyes szabadság érdekében e törvényjavaslatban le vannak téve, ma már Magyarországon gyakorlatban vannak, a mi nemcsak a bíróságnak, hanem a magyarországi vádhatóságoknak is dicséretére válik; hisz hosszú esztendőkön keresztül épen a magyarországi főügyészség volt az, mely egyes rendeletekkel, egyes intelmekkel, egyes utasításokkal tartotta fenn Magyarországon a személyes szabadság iránt a becsülést és a letartóztatásoknál s a vizsgálati fogságok elrendelésénél megóvandó különös figyelmet. Ezt elhallgatni bizonyára nem szabad ; és ha itt babért nyújtottak mindazoknak, a kik akár a múltban, akár a jelenben hozzájárultak a bűnvádi javaslat megalkotásához, lehetetlen, hogy dicséret nélkül hagyjuk Magyarország felsőbíróságának eddig ezen a téren kifejtett üdvös működését, valamint a vádhatóságét is, a mely a törvényes jogrend védelmében is mindig kellő elővigyázattal és az alkotmányos és szabadságszerető hagyományoknak megfelelőleg járt el. Kétségtelen, hogy azon intézmények, a melyek ezen javaslatban foglaltatnak, haladást képeznek, tehát még messzebb mentek, mint a hogy az eddigi bűnvádi eljárási gyakotlatban respektálva lett Azon jogász-közvéleménynyel szemben, mely ezt a javaslatot napirendről le akarja vétetni, kiemelendőnek találom, hogy ebben a javaslatban a védelem szabadsága oly mérvben van biztosítva, mely ha talán meg nem felel is annak az ideális felfogásnak, a mely tán a jogrend, vagy személy- és vagyonbiztonság rovására is még jobban tágítani akarná a védelem szabadságát: megfelel mindenesetre a meglévő legtöbb nyugateurópai törvény felfogásának. Sőt a mi a védőnek letartóztatott védenczével való érintkezését illeti, ez a törvényjavaslat messzebb megy, mint akár az osztrák, akár a német törvény, melyeket pedig nagynevű alkotóik kiválóságánál fogva első helyre szoktak tenni. Míg ugyanis e javaslat 62. §-a kimondja, hogy a yédö a védett érdekében az eljárás bármely szakában, tehát a nyomozat alatt is eljárhat, azaz szóval és Írásban előterjesztéseket tehet, a mi eddig nem volt : addig megállapítja azt is, hogy már a vizsgálat stádiumában van egy időpont, melyben a védő védenczével feltétlenül érintkezhetik, holott a német és osztrák eljárásban csak két stádium különböztetik meg, tudniillik a vizsgálati és végtárgyalási stádium. És ha ott meg is van engedve, hogy a védő letartóztatott védenczével már a vizsgálat stádiumában érintkezhessek, ez olyanforma intézkedés, mint a minő a Cseniegi-féle és az 1882. és 1889-diki javaslatban van, a mely szerint fontos okoknál fogva ettől az ügyész vagy a vizsgálóbíró elzárhatta. Holott ebben a javaslatban törvényes garanczia van, a minek beiktatása az igazságügyi bizottság érdeme, a mennyiben három szakot, tudniillik a vizsgálat, a vizsgálat bí fejezésének és a főtárgyalás szakát különbözteti meg. Ez a törvényjavaslat megengedi a védőnek, hogy mikor a vizsgálóbíró a vizsgálatot befejezettnek jelenti ki, a védő letartóztatott védenczével a védelem érdekében négyszemközt érintkezhetik minden hatósági beavatkozás nélkül és minden esetben, bármely ok miatt lett is az illető letartóztatva. A védő tehát a 129. §. értelmében 15 nap alatt az ő tetszésétől függőlég, a vizsgálatot fentarthatja és a védelem érdekének teljesen megfelelőleg, bármityen térre kiterjedőleg és bármily hosszú időn át a vizsgálatot vezetheti, saját bizonyítékait kifejtheti. Ha tehát a védelem szabadságának egyik biztositékát képezi, hogy a védő védenczével hatósági beavatkozás nélkül érintkezhessek a vizggálati fogság és a letartóztatás stádiumában: úgy ennek méltó hasonmását képezi az úgynevezett akta-betekintési jog is. Igen jó volna, ha azok, kik ezen javaslatot ellenzik, egy kis összehasonlítást tennének a létező és azon állapot közt, a mi ebben a javaslatban megmutatkozik, például a védelem szabadságát és hatályosságát illetőleg az akta-betekintésre nézve. Míg a védelemnek a vizsgálat bármely stádiumában is meg van engedve, hogy a terhelt kihallgatásának jegyzőkönyvét elolvashassa, teljes tájékozást nyerhessen arról, hogy mi képezi védenczének a védekezés tárgyát, addig ugyancsak a védő és vádlott közötti érintkezési időpontnak megfelelőleg megállapított ezen javaslat egy időpontot, a mikor egyáltalán nem tiltható el többé a védő attól, hogy az összes aktákat már a vizsgálat stádiumában, illetve a vizsgálat befejezését kijelentő stádiumában megtekinthesse. Mit jelent ez, t. ház? Ez is azt jelenti, hogy midőn a vizsgálóbíró befejezettnek jelenti ki a vizsgálatot, és midőn a 129. §. értelmében