Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

52 6*8. országos ülés 1896, szeptember 4-én, pénteken. módot találni, illetve hozzájárulni olyan módosításhoz, vagy legalább törvényhozási értelmezéshez, melyben kimondassák, hogy az ügyvédi rendtartás 15, §-a ezen intézkedés által változást nem szenved. Erdély Sándor igazságügyminiszter: A mai állapot van fentartva! Issekutz Győző: Bocsánatot kérek, a mai állapot épen ellenkező, mert például az erdélyi részekben az osztrák büntető perrendtartás szerint védő lehet ügyvédjelölt, sőt joggyakornok is, míg a járásbíróságok elé utalt vétségek és kihágások eseteiben csak ügyvéd vagy jogtudori fokot elnyert ügyvédjelölt; tehát míg a fontosabb bűncselekményekben ügyvédjelölt lehet védő, a kevósbbé fontosakban nem lehet, úgy most már az ügyvédjelöltnek megengedik a védelmet a kevésbbé fontos cselekmények esetében, azonban ott, a hol a kötelező védelem ki van mondva, ki akarják őt a védelemből zárni és ezáltal az ügyvédjelölt elől a bünperek gyakorlati megismerése is elzárva lenne. Az ügyészi nyomozás hatáskörével ezúttal külön nem kívánok foglalkozni ; az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak ezen kérdésben tett ígérete engemet teljesen megnyugtatott arra nézve, hogy az ügyészség a nyomozat teljesítésétől elzárva lesz. Mielőtt beszédemet befejezném, a t. háznak és különösen azon uraknak és t. képviselőtársaimnak, a kik e kérdéssel foglalkoznak, bátor vagyok figyelmüket most az utolsó órában az esküdtszéki intézmény felállításánál a fenforgó és fenforogható és a tudomány terén vita tárgyát képező nemcsak, de sőt a különböző törvényhozásokban különböző megoldást nyert egyes kérdésekre felhívni, hogy e felett is konszideráljanak és a részleteknél jobb meggyőződésük és jobb felfogások szerint esetleg ez irányban teendő módosításokat elfogadják. Az esküdtszék hatáskörét a javaslat épen az esküdtszék elé utalt ügyekben minden körülmények közt kiterjeszti és szakít azzal, a mit például Angliának törvényhozása követ, hogy beismerés esetében, midőn a vádlott a bűnösséget és a tett elkövetését is elismeri, akkor az esküdtszék elé állítás mellőztessék. Ennek az Angliában és részben Amerikában elfogadott felfogásnak jogosultsága van, mert ott, a hol mind a tett elkövetésére, mind a bűnösségre nézve a beismerés megvan, ott tulajdonképen maga a vádlott mondotta ki azon esküdtszéki verdiktet, a melynek alapján a jogász-bíró a büntetést alkalmazza. Ezzel szemben a javaslat az esküdtszék elé utalt minden esetben kötelező. Tehát esetleg az esküdtszék sokkal nagyobb funkczionálását, az | esküdtszéknek gyakoribb igénybevételét fogja előidézni és épen az esküdtszék életbeléptetésének kezdetén esetleg olyan verdiktekre is fog alkalmat nyújtani, a midőn a vádlott a tettesség és bűnösség tekintetében is beismerésben van és esetleg felmentő határozattal fog szemben állani. Az esküdtek számának meghatározása is szakít a múlttal. Ez is nagyon kontroverz kérdés úgy a tudományban, mint az egyes államok törvényhozásában. Észak-Amerika például a legtöbb államban az esküdtek létszámát leszállította. E javaslat pedig úgy akar segíteni, hogy szakít az esküdtszékek eddigi összeállítási módozataival és megszorítja a vádlott visszavetési jogát. Én ebben inkább látom megtámadva a terhelt érdekét, mint látnám abban, ha a kormány, meggyőződvén arról, hogy nincs elég esküdt, szintén leszállítaná az esküdtek számát. Az elnöki összegezés kérdését is a legkülönbözőbben fogják fel úgy az elméletben, mint az egyes államok gyakorlatában. Nálunk ma az elnöki összegezés a ténykérdést, a bizonyítási anyagot, a jogi kitanítást foglalja magában, míg nagyon sok helyütt az elnöki kitanítást teljesen mellőzik. A mi jelen javaslatunk Anglia példáját követi és az elnöknek a jogi kitanítást szabja elő. De az angol bíró jogérzékében, az angol nyilvánosság ellenőrzésében megtalálom azt a nagy garancziát, melyet— sajnos — nem irdalhatok meg minden oly esküdtszéknél, hol az elnöknek joga van kitanítani, elnöki hatalmával befolyásolni azt az esküdtet, az esküdtnek pedig kötelessége az elnök jogi kitanítását meghallgatni és a verdikt alapjául szolgáló meggyőződését ezáltal esetleg befolyásoltatni. Szerintem teljesen mellőzendő volna az elnöki kitanítás. Hisz ott van a vád és védelem. Ezek úgy a tény, mint a jog kérdésében kifejtik a saját álláspontjukat. Az esküdt a vád és védelem erőssége, ne pedig az elnök kitanít'sa szerint ítéljen, Megfontolandó a bűnösség kimondásánál a szavazatok számaránya is. Bizonynyal nem lehet e vészben odáig elmenni, a meddig Anglia és utána Amerika jutottak, tudniillik a teljes egyhangúságig. Sőt odáig sem mennék, a meddig a mi javaslatunk, a mely következetesen és híven az általa amúgy is nagyban követett osztrák és német perrendtartásnak álláspontját foglalta el ; én elfogadnom azt, a mit Francziaország, a mit Olaszország, a skót és belga államok ma még mindig követnek, és ez az, hogy a szavazattöbbség a bűnösség kimondásának kérdésében elég. Erre nézve nekem a legnagyobb erősségem és indokom az, hogy valamint ma a jogászbíróságainknál is nem egyhangúság, sem