Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

50 648- országos ülés 1896. szeptember 4-én, pénteken. engedhetetlen feltétele. Egy hivatalból üldözendő cselekményt tárgyazó bú'nperben a járásbíróságok vádelv mellett egy lépést sem tehetnének oly esetben, hol a káros panaszszal nem él, s kénytelenek lennének gyakran igen meszszire, a királyi ügyészhez előzetesen a hozzájuk érkezett feljelentéseket átküldeni, hogy a vizsgálatra őket feljogosító intézkedéseket— vádat — nyerjenek. Az ügyészségi megbízott intézménye tehát a javaslatnak nem hátránya, hanem egyik előnye, a javaslatban lefektetett vádelvnek a járásbíróságok elé utalt bűncselekmények tekintetében való keresztülvitelének elengedhetetlen feltétele. T. képviselőtársam a javaslat egyik további hibájául emelte ki, hogy a javaslat a kötelező vádat nem mondja ki minden esetben azért, mert megengedi a közvetlen idézést is. Igénytelen felfogásom szerint a kötelező vád mellőzéséről a közvetlen idézésnél szó nem lehet. A javaslat 281. §-a az, a mely két esetben, a tettenkapatás esetében és a vizsgálat adataival teljesen egyező beismerés esetén engedi meg, hogy külön vádhatározat, illetve főtárgyalást rendelő végzés nélkül, közvetlen idézéssel állíttassék elő a vádlott a főtárgyalásra, A vád ebben az esetben is megvan, mert ezen vád képezte alapját a nyomozásnak és a vizsgálatnak, A vádirat folytán a vádtanács határozata nem azért szükséges, hogy a vádat, mely a vizsgálat rendén benyűjtatott, megerősítse, hanem szükséges, hogy vizsgálja és szigorú kutatás tárgyává tegye a vizsgálat és nyomozat adatait a tekintetben, hogy azok elég nyomósak-e arra, hogy az ügy főtárgyalás elé vitessék, tehát a közvetlen idézés szerintem a kötelező vádrendszert nem alterálja. Igen tisztelt képviselőtársam a népjogok érvényesülésének czímén a németországi mintára alakítandó Schöffengerichtek, a népbírói intézménynek beállítását kivánná és ennek hiányát a javaslat egyik hibájának mondja. Én nem akarok azon jogászi vitába bocsátkozni, hogy miben különbözik az esküdtszék amaz ítélkezése, hogy teljesen elkülönítve a független jogtudós bíráktól határoz a bűnösség kérdésében, a népbírói intézménytől, a melynél a szakértelem nélküli esküdtek a szaktudós bírákkal együttesen és azok befolyása mellett hozzák ítéletüket; nem akarom azt sem fejtegetni, vájjon ítéletök függetlenségében van-e különbség és a meghozandó ítéletben a szakember, vagy a szabad polgár szabad meggyőződése fog-e megnyilatkozni ? Csak egyet kívánok megjegyezni, és ez az, hogy a ki hazánkban ezen intézmény behozataláért lelkesedik, az vegye tekintetbe, hogy az ország társadalmi és politikai helyzete, műveltsége, viszonyai, nyelvi különbözősége, az egyes járásbíróságok területi beosztása, a székhelyeknek részben még távolfekvése, mind olyan indokok, melyek teljességgel nem alkalmasak arra, hogy a járásbíróságok elé utalt bűncselekményeknél, tehát a bűnperek legnagyobb százalékának eldöntésénél mindig az állampolgárok hozzájárulását és ítélkezését igénybe vegyük. Most legyen szabad, t. ház, Polónyi képviselő úrnak e javaslat hiányaként feltüntetett egyes kijelentésével foglalkozni, a melyek azonban szerintem nem képeznek hiányokat. Polónyi képviselőtársam a kereskedelmi vétségeknek a javaslat keretéből való kihagyását javasolta. Szerintem a kereskedelmi vétségek azon faja, mely a bűnvádi eljárás keretébe beleillik, amúgy is e javaslat alá tartozik, mert a kereskedelmi bűncselekmények egy része, például a csalások, vétkes bukások a büntetőtörvényben körülírt bűncselekmények, melyek igenis a büntető eljárás szabványai alá esnek; ellenben azon kereskedelmi vétségek, melyek a kereskedelmi törvény szerint mint mulasztások meg vannak jelölve, magukon oly minősítési jelleget abszolúte nem hordanak, mely alkalmasakká tenné őket a bűnvádi eljárásra a nélkül, hogy az illető mulasztó közeg egyéni és társadalmi reputácziója meg ne sértessék és alá ne ásassék. Helyesnek tartom tehát, hogy külön miniszteri rendelettel kell szabályozni azon ügyekben az eljárást, de mint hiányát ennek a javaslatnak el nem ismerhetem azt, hogy nem ebben a javaslatban történik azon eljárás szabályozási. Nem oszthatom igen tisztelt képviselőtársamnak azon nézetét sem, hogy a közjogi alap miatt nem lehetett a katonai büntető perrendtartást megalkotni és illetőleg, hogy a közjogi alap miatt kellett a katonai bűncselekményeket a jelen javaslat hatásköre alól kivonni. Nem oszthatom azért, mert igénytelen felfogásom szerint a közjogi alapnak ahhoz a mulasztáshoz, a mi a katonai bűntettekre vonatkozó anyagi és alaki jogszabályok megalkotása terén három évtizedet meghaladó idő óta felmerült, semmi köze; annak a mulasztásnak nem a közjogi alap, hanem a közjogi alap kezelésének rendszere az oka. Beöthy Ákos: A militarizmus az oka! Issekutz Győző: Igen tisztelt képviselőtársam a magánvádra üldözendő bűncselekmények tekintetében a királyi ügyészségnek adott főmagánvádlói jogot is kifogásolja, és mint a javaslat egyik bekövetkezhető tarthatatlan eredményét emeli ki, hogy lehetnek olyan bűnperek, a melyeknél a magánfél megtette ugyan a bűnvádi panaszát, de családi érdekek és más czímen neki az állana érdekében, hogy a btínper megszűnjék és akkor az ügyész esetleg tovább folytatná a vádat, tehát ennek megszűntetése nem állana már az ő módjában, és így ezen intézmény a magán egyéni és családi érdekeket gyakran meg