Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

46 648. országos Ülés 1896. szeptember 1-éu, péntekem. szerűen előadottak után is kérem a t. háznak szíves figyelmét, de igen rövid időre a tekintetből, hogy a javaslatnak némely hiányaira esetleg ismételten is rámutathassak. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nem volt érintve és kisszerűnek tetszik, de aggodalmam van azon intézmény iránt, melyet a javaslat életbe akar léptetni az úgynevezett ügyészi megbizottak intézményében, mely a járásbíróságoknál alkalmazott és részben elméleti képzettséggel és már gyakorlattal is biró férfiak, bírósági tagok mellé, kezdő joggyakornokokat állít oda, a kiknek indítványa és kezdeményezése nélkül a járásbíró a vizsgálat folyamán nem tehet a saj'át kezdeményezéséből semmit, a mi esetleg czélravezető, esetleg megfelelő és a dolog megoldására könnyebb volna E tekintetben szerény nézetem szerint aggodalomra van ok és szeretném, ha lehetséges volna ezen rendelkezésnek mellőzése. A vád és védelem egyenlővé tétele igen szép elv, melyet kidomborított a t. előadó úr beszédében, de minden részében és egészben legalább a törvényjavaslat tartalma szerint nincs teljesen keresztülvive, mert a javaslat nem tekinti a vádat a védelemmel egyenlőnek, úgy, hogy nézetem szerint az a kivétel, hogy bizonyos indokolt esetben a terheltnek, vagy védőjének az iratokba való betekintést sem engedi meg az illető bíróság vagy hatóság, sem az együttes értekezést, általánossá fog válni már csak kényelmi és könnyebbségi szempontból is és az lesz a szabály, a mi kivételnek volna kontemplálva, hogy tudnillik a legtöbb esetben nem jut hozzá bizonyos fokozatán az eljárásnak sem a terhelt, sem a védelem azokhoz az adatokhoz, a mikhez a helyes bűnvádi jogszolgáltatás érdekében szükségük van. Az az elv talán, hogy egyenlőnek tekintené a javaslat a vádat és a védelmet minden részletében, minden fokozatában az eljárásnak, ezen javaslat szerint nem valósul meg. Azután kifogásom van az ellen az intézmény ellen is, a melyre mintegy alapra rátámaszkodik a javaslat. Kifogásom van a vádelvre nézve és mert a javaslat hódol a fakultatív vádelvnek, a mennyiben bizonyos, még pedig nagyszámú bűncselekményekre nézve nem mondja ki a kötelező vádat, a közveilen idézésnek ad helyet, az illetőkre nézve azon biztosítékok, a melyek a javaslatban, mint intézményben foglaltatnak, teljesen mellőzve lesznek és az illetők azokat teljesen nélkülözni fogják. Attól tartok, hogy ha ezek a főalapelvek, melyeket nemcsak az igazságszolgáltatás érdekében, hanem az elméletben, a jogtudományi irodalom mai foka szerint mindenütt hangosan követelnek, ha a javaslat törvénynyé válnék, rövid idő múlva jelentkeznének a követelések, hogy revízió alapjául szolgáljon a törvény abban a tekintetben, hogy a fakultatív vád kötelező váddá módosíttassák. A felebbezés tekintetében a javaslat, általánosságban megszorítja az eddigi eljárást és ezt részben indokoltnak is tartom, de azt már nem tudom helyeselni, hogy oly esetet is ismer és megenged, a hol a vádlottnak csak egyetlenegy fórmna van, és a hol a fórum ítélete ellen egyetlen felebbezési fórumot sem engedélyez. Ez a javaslat 381. §-a, a hol kimondja, hogy ha a törvényszék bűnhalmazat eseteivel foglalkozik s a hatáskörébe tartozó bűncselekményekre az eljárást megszünteti; azonban ha oly bűncselekmények tekintetében kíván a vétkesség alapján fenyítő ítéletet hozni, a melyeknek elbírálása voltaképen hatáskörén kivtíl esnek, mert vagy a járásbíróság, vagy a közigazgatási hatóság körébe tartoznak, vi'ágosan kijelenti a javaslat, hogy a törvényszék ilyen ügyekben hozott ihatározatai ellen egyáltalában uera enged felebbezést. Azt hiszem, hogy általános alapelv, hogy legalább egy felülvizsgálati fórum érvényesítendő volna, mert habár a törvényszék ítéletei némi biztosítékot nyújthatnak szemben a közigazgatási hatóság vagy járásbíróság ítélkezési képességével, mégis azért nem megnyugtató, mert a mint a. bizottsággal hivatalosan közölt adatok felderítették, a királyi törvényszékek által hozott ítéletek azon összege, a mely inegfelébbeztetik, 64°/o-részben megváltoztatás tárgyát képezik, úgy, hogy majdnem kétharmada az ítéleteknek nem hagyatik jóvá, mert a felülvizsgálat azokat módosítja, megváltoztatja, a mi azt jelenti, hogy nincs annyira megállapodott jogszolgáltatási eljárás a törvényszékeknél, hogy e tekintetben feltétlenül rá lehetne bízni az ítélet végleges meghozásának jogát és megadni lehetne, hogy az illető vádlott jogorvoslatot ne élvezhessen. Azonfelül egyes kisebb hiányai is mutatkoznak a javaslatnak. Ilyen a 431. szakaszban kontemplált rendelkezés, a mely szerint az esküdtszéki bírák ítéletére elrendelheti a felsőbb bíróság, hogy újból tárgyalás alá vétessék a kérdés és teljesen kizárhatja belőle az esküdtbíróságot, a mely az ítéletet hozta, sőt azt a törvényszéket is, a melynek keretén belül az esküdtbíróság foglalkozott a kérdéssel. Ez esetleg visszaélésre adhat alkalmat, mert a jövőt illetőleg az esküdtek lajstroma esetleg támpontul szolgálhat arra, hogy egy inkább megfelelő esküdtekből összeállított esküdtszék hozzon benne újabb ítéletet, a mi ha ily mellékes szempont is érvényesülhetne, nem volna a helyes jogszolgáltatás érdekében. Azonfelül a 452. §-ban az újrafelvétel kérdésében a javaslat úgy dönt, hogy a menynyiben az esküdtbíróság a törvényszékkel együtt