Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

648. országos ülés 1896. szeptember 4-én, pénteken. 07 és kijön az orvos, az orvos bevág a bullába egy kéfct, akkor a liulla megmozdul, felsziszszem Erre előáll a Gerichtsadjunkt és azt mondja: »JBitte sich ruliig zu verhalten, denn der SeccierungsBeseheid ist bereits zur Rechtskraft erwachsen«, a mi magyarul annyit jelent, hogy: »Ne mozogjon, barátom, mert a bonczolási végzés már jogerőre emelkedett.* (Élénk derültség.) Esküdtszéki intézmény mellett, t. ház, az emberi észnek ilyen aberrácziója be nem következhetik soha. Jól mondja a mélyen tisztelt előadó úr, hogy tévedni emberi dolog. A bíró is ember, legyen az akár szakbíró, akár esküdt: tévedés elől ember kizárva nincs, tévedni esak az az ember nem tévedhet, — gondolom, ezt Deák Ferencz mondta,— a ki nem csinál semmit; a ki valamit alkot, a ki valamiben tevékenyen részt vesz, mint ember, mindig tévedésnek van kitéve. Én a magam részéről sohasem tartottam az esküdtszéki intézményt olyannak, a mely tévedésektől ment bíróság volna. Egy dolog lehetne, t. ház, a mely lelkiismeretemet az esküdtsí.éki bíráskodás ellen megszólaltatná ég ez az, ha hazám jövőjét, a. magyar nemzet preponderancziáját féltenem kellene ezen intézmény behozatalától. De én nem féltem. Ha e téren valaki nekem adatokkal állana elő, a melyek megingatnák erős jogi meggyőződésemet, alárendelném azt, de a hivatalos adatok minden kétségen kivtíl helyezik, hogy Magyarországon ezen intézmény veszély nélkül behozható. Éppen ezt az időpontot tartom alkalmasnak arra, t. ház, hogy a magyar törvényhozás bebizonyítsa minden nemzetiségi áskálódással szemben, hogy igenis, elég erősnek érzi magát, de egyúttal elég hatalmasnak is arra, hogy ilyen institueziókkal nemcsak a magyar nemzelnek, mint politikai nemzetnek, hanem a magyarságnak érdekeit is mindenkivel, a nemzetiségekkel szemben is megvédelmezni tudja, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az esküdtbírósági intézmény kérdésénél azonban meg kell emlékeznem arról, hogy az esküdtbírósági intézménynek jósága vagy roszszasága, hogy miként fungál az életben az esküdtbírósági instituczió, természetesen függ attól, milyen annak az organizmusa. Ez olyan előfeltétel, a mely nélkül ez intézmény hatásait mérlegelnünk vagy megítélnünk egyszerűen lehetetlen. Ennél a pontnál kötelességemnek találom konstatálni és hangsúlyozni, hogy habár nem fekszik előttünk hivatalosan oly javaslat, a mely az esküdtbíróság szervezetét felölelné, hogy róla tanácskoznánk, egy ilyen javaslat ugyan mint előadói tervezet napvilágot látott. Én nem habozom kijelenteni, hogy azon szervezeti javaslat, szemben azzal, hogy ily örvendetes jelenségeket konstatálhatok a jelen törvényjavaslatnál, a visszalépésnek, a reakcziónak olyan jelensége, a melyhez hozzájárulni sem jogászi szempontból, sem állami szempontból a magam részéről nem tudok. (Helijeslés a szélső baloldalon.) Mert, f. képviselőház — esak például idézem — az esküdtszéki intézmény ott úgy szerveztetik, legalább kontemplálva így van, hogy az eskiidt-quaiifikáczió Magyarországon a jegyzőnek informácziójától és az elnöknek votum Minervae-jétol fog függni, a jegyző fogja a qualifikáezióját megállapítani annak, hogy ki az esküdt . . . Erdély Sándor igazságügyminiszter: Dehogy! Polónyi Géza : A javaslat szériát igenis; a javaslatban az van, hogy az elöljáróság s azután a főszolgabírók qualifikálják az esküdteket, és hogy a jegyzők kötelesek jelentést tenni arra vonatkozólag, kiket tartamik kiválóan eäküdtképesíégtí embereknek és arra a funkczióra alkalmasnak. Tudom én, t. ház, azon beszéd után, a melyet a miniszter úr ma mondott, azt kell feltételeznem, hogy a miniszter úr szemei előtt az lebegett, hogy értelmi qualifikáczió szempontjából tájékoztassák a felebhvaló hatóságot, de az élet és a gyakorlat arra tanít bennünket, hogy a községi jegyző nem emelkedik az idealizmusnak erre a magaslatára, hanem kortes-szempontból fogja elbírálni az esküdtképességet. Hogy példával illusztráljam a dolgot, ha ma kellene az esküdtszék intézményét életbeléptetni, biztos lehet a miniszter úr, hogy ma minden regálebérlő kiváló képességgel birna, de egyetlen pap sem. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezek a dolgok éa másként az, hogy az esküdtszéki lajstrom összeállításánál végső sorban egy ember, az elnök ítélne a felett, kik kerüljenek abba bele ; ez annyi, mint egy ember kezébe letenni, hogy kik bíráskodjanak Magyarországon, Hiszen ma nem tárgyaljuk a javaslatot, de azért — tájékoztatóul a jövőre — tán nem felesleges aggodalmainkat előadni. Az van mondva, hogy nem lehet esküdt, a ki ellen bűnvádi eljárás van folyamatban, s nem tesznek különbséget, hogy csak nyomozás, vizsgálat folyik-e, vagy már főtárgyalás van-e elrendelve? Ma a nyomozás a javaslat szerint egészen a királyi ügyész kezében van és semmi határidőhöz kötve nincs. E javaslat szerint megtörténhetnék, hogy Magyarországon, minden felelősség nélkííL, valaki egész életén át nyomozat alatt van. Csak a királyi ügyésztől függ, hogy nyomozatot indítványozzon s aztán az elévülési időn belííl mindig egy-egy beadványt szerkeszszen, hogy az elévülés megszakadjon. így valaki örökké bűnvádi nyomozat alatt állhat. Természetes, hogy ha valaki nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt el van ítélve, vagy vád alá van helyezve, vagy főtárgyalás van ellene elrendelve: azt én sohasem fogom esküdtképes polgárnak tekinteni.