Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-647
647. országos ülés 1896. szeptember 3-áu, csütörtökön. 29 nyegetés épígy szól az ellenzéknek, mint a kormánypártnak. Arra nem vagyok jogosítva megítélni, hogy a kormánypárt ezen fenyegetését miképen fogadja, de feltételezem, hogy ott is vannak önérzetes férfiak, a kik visszautasítják ezt a maguk részéről. Ha pedig emezt feltételezem, akkor jogom van itt e helyről kinyilvánítani, hogy bennünk él az a tiszta, erős önérzet, hogy az ilyen fenyegetést mi nemcsak visszautasítjuk, hanem megvetjük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az ellenzék mikénti állásfoglalására, az ellenzéknek e képviselőházban teendő eljárására a kormánynak fenyegető eszköze nincs, nem lehet. Az ellenzék teljesíti itt kötelességét, úgy, mint ezt az ő meggyőződése sugalja, ile az a feltevés, mintha itt talán oly férfiak ülnének, a kik — nem tudom — mandátumelvétellel való fenyegetés által a meggyőződésük kifejezésében megrendíthetek lennének: méltatlan vád, sőt rágalom az ellenzék ellenében. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi nagyra becsüljük a man dátumot, mint a nép meggyőződésének kifejezését. Nagyra becsüljük ezt azért, hogy küzdjünk azon czélokért, melyekért a mandátumot elvállaltuk. De az, hogy azután feloszlattatik-e a ház és megválasztatutik-e ismét: ez az itten ülőket eljárásukban semmikép nem alterálhatja. (Úgy van!a szélső baloldalon.) Ám gyakorolja a választó közönség a maga jogát. Ha tetszik, nem választ meg bennünket, de ez miránk hutással nincs és nem is lehet. De hisz, t. ház, mi az ellenzéken az ötéves mandátum behozataláról szóló törvényt annak idején elleneztük s megmondottuk, hogy minek az ötéves mandátum, hisz úgy sem fogja a ház az öt évet kitölteni, vagy más parlamentek példájára nagyritkán. Mi a hároméves mandátum mellett voltunk ; ha tehát már az ötödik év elején feloszlatják a házat, akkor ez ellen nekünk természetesen elvi szempontból sincs kifogásunk, mert mi háromévenkint óhajtjuk a választást. Mi azt mondtuk, hogy az ötéves mandátumnak haszna nincs, az kitöltetni ritkán fog, s ime az első cziklusbóí egy évet, a másodikból körülbelül fél évet veimének el, ha feloszlatnák a házat. Ezen előterjesztésemre azt, hiszem, úgy a mi önérzetünk, mint a képviselőház kormánypártjának önérzete is mintegy megszólal és tiltakozik ama örökös feltevések ellen, mintha a képviselőházat akár itt, akár ott a mandátum elvételétől, a ház feloszlatásától, vagy nem tudom mitől való félelem szabad cselekvésében és elhatározásában gátolná, vagy terrorizálná. Azt gondolom, nemcsak az ellenzék érdekében, hanem a ház érdekében cselekszem, a midőn a t. miniszterelnök urat őszinte és nyilt nyilatkozatra hívom fel, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hol van?) hogy a sajtó ezen híreszteléseivel szemben őszintén nyilatkozzék, mert végtére neki tudnia kell, hogy mit akar, vagy legalább mondja meg, hogy maga sem tudja, mit akar. Ennélfogva én a következő interpellácziót intézem a miniszterelnök úrhor (olvassa): »Kérdés a miniszterelnök úrhoz. A hírlapokban nap-nap után felmerülő híresztelésekkel szemben, hogy a ház feloszlatása küszöbön van: Kérdem a t. minisztereinők urat: hajlandó-e a feloszlatás időpontjára és a hátralevő ülésszak munkaprogrammjára nézve a házat tájékoztatni ?« (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a rainisztere'nök úrnak. (Helyeslés.) A mai ülésnek egyéb tárgya nem lévén, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 percz-.or.)