Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-647

£i 647. országos ülés 1896. szeptember 3-án, csütörtökön. tek, s hogy ez nemcsak nálunk van ágy, hanem minden államban. »Eugem« — írta egy tapasztalt porosz bíró a volt osztrák igazságügyminiszternek, Glasernek — »egyes visszás verdiktek nem tévesztenek meg, mi, jogtudós bírák is megcsináltuk a magunk baklövéseit, csakhogy nem a nyilt piaczon.« Statisztikai adatok alapján meg van állapítva, hogy az esküdtbíróság]' verdiktek, különösen vádlott terhére, sokkal ritkábban té\ ednek, mint az állandó szakbírák. Az esküdtek ellen gyakorolható visszavetési jog, az esküdtek nagy száma, a marasztaló ítéletekre megkívántató nagy többsége a szavazatoknak, azon sokoldalú életismeret, melyet az esküdtek magukkal hoznak, végííl az éber jogi ellenőrzés, melyet a bíróság a bizonyítási anyag feltárása, a kérdések feltevése az elnök jogi fejtegetése útján gyakorolnak, a bíróság azon joga az esküdteket a homályos, ellentmondó határozatok kiigazítására utasítani, a teljes nyilvánosság, mely az esküdt„ szék működését környezi, a bizalom, melylyel a nép az esküdtszék verdiktjét fogadja, nagy fölényt nyújt az esküdtbíróságnak minden más bírói intézmény felett. (Élénk helyeslés.) Nincs intézmény, mely széles e világon nagyobb hódításokat tett volna, mint az esküdtszék, (Úgy van!) elfogadta azt Anglián kivűl Amerika, majdnem az egész európai kontinuus Spanyolország és Hollandia kivételével. S midőn Németországban 1876 ban kisérletet tettek az esküdteket a Sehöffengerichtekkel helyettesíteni, a nemzet közérzülete oly erősen reagált, hogy e kísérlet csirájában el lett fojtva. Hogy a sajtó ügyi esküdtbíróság működése ellen többször jogos panasz emelkedett, ennek oka részben az eljárást szabályozó rendeletek hiányosságában, a kérdésföltevés helytelen voltában leli indokát, de főindoka az, hogy az esküdtbíróság hatásköre kizárólag a Sajtóvétségek elbírálására van szorítva, legtöbbnyire rágalmazási és becsületsértési panaszok elbírálásá. val foglalkozik, melyek fogalma nagyon ruganyos. A sajtóügyekre szorított jury inkább politikai, mint jogi intézmény, idővel szükségkép regenerálódik, mert kizárólag politikai vagy személyi kérdésekkel foglalkozik. Olyan a kizárólag sajtóügyekre utalt esküdtszék, mint a sivár talajon az idők minden viszontagságának kitett elszigetelt fa, mely nem verhet gyökeret, melyet a politikai szenvedélyek első vihara ledönt. Ugyanezt a tapasztalást tették a szomszéd államban, Ausztriában; a míg az esküdtbíróság 1873-ig kizárólag sajtóügyekre volt korlátozva, fogyatékosan működött; de mihelyt hatáskörét a közönséges bűncselekményekre is kiterjesztették, az esküdtszék, mint bírói intézmény, teljesen bevált és az uralkodó nemzetiségi ellentétek daczára működésével meg vannak elégedve. Az esküdt, a ki ma a rablás, holnap az emberölés bűntette felett ítél, szükségkép azon tudatra ébred, hogy nem homályos, mivel sem indokolható érzelmek szerint van hivatva ítélni, hogy ő nem pártember, ki politikai hivatást tölt be, hanem bíró, ki jog és törvény szerint köteles az előtte felmerült bizonyítékok alapján meggyőződést nyilvánítani. De ettől eltekintva, az esküdtszéket mindenütt mint a polgári és politikai szabadság nagy biztosítékát tekintik, (Élénk helyeslés.) mely hivatva van a társadalom közreműködését biztosítani azon a téren, a hol legfontosabb érdekeiről van szó és alkotmányos államban, alig tartható fenn az az állapot, hogy a büntetőtörvények, melyek hivatása a jogrendet fentartani, az állampolgárok teljes kizárásával kezeltessenek, hivatásszerű bírák zárt testülete által. 1871-ig az elsőfokú bíróságok, a törvényhatóságokban közjogi szervezettel feiró állampolgárok által, a közvádló (ügyész) az elsőfokú bíró, az önkormányzatnak képezték kifolyását. 1871 óta ;i bírói hatalom az állam kinevezése alapján s ő Felsége nevében gyakoroltatik minden fokban s bármennyire helyesnek és szükségesnek is bizonyult ezen reform, általa megszűnt minden kölcsönhatás a nemzet, annak alkotó rétegei s a bíróság között, s tartani lehet attól, hogy idővel az állampolgárok idegenül állanak szemben a büntető igazságszolgáltatással s megszűnik minden összefüggés a nemzet jogérzete és a büntető bíró ítélkezése között. (Élénk tetszés.) Az esküdtbíróság ellenesei a nemzetiségi és felekezeti ellentétekre utalnak, ily ellentétek fennállanak más országokban is, a nélkül, hogy az-esküdtbíróság működése elé komoly akadályokat gördített volna, s ha más államokban a nemzeti ellentétek talán kisebbek, mint nálunk, mi viszont utalhatunk arra, hogy hazánkban szoczíáüs kérdésből kifolyó ellentétek koránt sincsenek annyira kiélesítve, mint Franczia-, Angol- vagy Németországban. Az államnyelv ismerete az esküdtek képesítő kelléke lesz. A bizottság az eléje terjesztett adatokból meggyőződött, hogy teljes mértékben fenforognak azon feltételek, melyektől a reform helyes életbeléptetése függ s nincs Magyarországban egyetlen egy törvényszék sem, melynél kellő számú, az állam nyelvének ismeretével biró esküdt ne állana rendelkezésre. (Élénk helyeslés.) Az esküdtbíróí intézmény nyel kapcsolatban ki kell még terjeszkednem a javaslathoz benyújtott különvéleményre is, mely a járásbíró hatáskörébe utalt vétségek és kihágások feletti bírás-