Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-647

647. országos ülés 1896. szeptember 3-án, esütÖrtÖkon. 17 jövőre nincs a mai bizonytalanságnak kitéve, (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) sem a változó kormányok netalán változó felfo­gásától nem függ, hanem a törvényhozások ke­zébe van letéve a lehetőség, hogy mihelyt a felvétel törvényes akadálya megszűnik, feltéve, hogy a többi monetárius és gazdasági körülmény is megfelelő, a készfizetés felvételét azonnal el­rendelhetik. T. ház! Nem tekinthetem feladatomnak, hogy az; itt csak vázlatosan, de minden főpont­jában felemlített kiegyezési eredményeknek indo­kolásába bocsátkozzam. Méltóztassék azért meg­engedni, hogy csak azt a meggyőződésemet fejezzem ki, hogy ezek a megállapodások annyi előnyt foglalnak magukban, hogy azoknak tör­vényhozási úton leendő mielőbbi életbeléptetése mindkét államra nézve egyaránt kívánatos, annál inkább, mert e megállapodások megfelelnek az igazságosság és a kölcsönös méltányosság köve­telményeinek s így lehetővé tevén, hogy a két állam gazdasági téren békésen tovább együtt működjék, alkalmasak arra, hogy alapját képez­zék hosszú évtizedeken át a két állam anyagi prosperitásának. (Helyeslés jőbbfélől.) Ezekután, t. ház, nem marad más hátra, mint az, hogy visszatérve a költségvetésre, kér­jem a t. házat, hogy miután mind a két előter­jesztés, a melyet benyújtani bátor voltam, ki van nyomatva, méltóztassék intézkedni, hogy kiosztassanak és előzetes tárgyalás végett a pénz­ügyi bizottsághoz utasíttassanak. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: A beadott pénzügyminiszteri elő­terjesztések . . . Ugron Gábor : Szót kérek ! Ahhoz akarok szólani, hogy mi történjék az előterjesztésekkel! Elnök: Jó, de nekem csak meg kell ten­nem a propozicziómat. (Zaj. Sálijuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház rendelje el, hogy a két előterjesztés előzetes tárgyalás végett a pénz­ügyi bizottsághoz utasíttassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter úr expozéját a költségvetés benyújtása alkalmával felhasználta arra, hogy a kiegyezési tárgyalások menetelé­ről, az azokban elért megállapodásokról nyilat­kozzék. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy a pénzügyminiszter úrnak káprázatra és szemfény­vesztésre fektetett költségvetése..._ (Ellenmondá­sok és derültség jőbbfélől!). . . Önök jámbor megelégedettségükben jókedvűek és elszörnytí­ködésüknek egyszerre adják tanújelét. Ennek helye lett volna akkor, midőn a pénzügyminiszter úr a költségvetés rendén bejelenti, hogy a vasúti beruházási költségek csak 40 millió forintra rúgnak, pedig mindnyájan tudjuk, hogy ez év elején csak azok az adósságok, melyek Baross EÉPVH. NAPLÓ. 1892—97 XXXIV. KÖTET. Gábor minisztersége idejéből fennálknak, 36 millióra rúgtak és ma 34 milliót tesznek. Azt kérdem a t. háztól., ha ezen összegek ki fognak fizettetni, abból a hatmillió forintból fognak a vasutaknál szükséges beszerzések, pályaudvar­kibővítések stb. eszközöltetni ? Tehát ne tessék elszőrnyuködni, midőn látszatról és káprázatról beszélek, mert ezen egész művelet nem tesz egye­bet, mint mikor Bukovai Abszenczius zálogczédulái­nak egész összegét nem tudja beváltani, annak csak csekély részét váltja be, a többit künn hagyja a forgalomban és újabb adósságokat csinál. (Derült­ség a szélső baloldalon.) De, t. ház, ezen költségvetés kapcsán a kormány a kiegyezési tárgyalásokról is szólott. Egész komolysággal, mosolygás nélkül, mintegy bizonyos indignáczióval állítota a pénzügyminisz­ter úr, hogy a quóta kérdésében a kormány semmi állást nem foglalt, senkivel sem tárgyalt, mert ez iránt az intézkedés a quótabi/.ottságot illeti meg. Hát, t. ház, miután a miniszter úr ezt állítja, komoly valóságnak kell hogy vegyem. Miért áll egy minisztérium az államügyek élén ? Azért-e, hogy a legfontosabb nemzetközi tárgyalásokat ne vezesse és befolyásolja ? Vájjon a parlamen­tarizmus természetéből nem az folyik-e, hogy a parlament kiküldi a maga közegeit, hogy a tárgyalásokat felvegyék és vigyék, de azon tár­gyalásoknak irányt ad a kormány és nyoma­tékot kölcsönöz a parlament? Hová jutunk el, ha a kormány a többség által kiküldött bi­zottságának munkálatát kellő erélylyel nem támogatja, annak a kellő súlyt nem kölcsönzi, és a quóta-bizottság hoz határozatot határozatra, a mely határozatokat az országnak komolyan kellene vennie, de senki komolyan nem veszi, mert mindenki tudja azt, hogy be fog következni idő, a mit mesterségesen állítanak elő, hogy ha a quóta tárgyalásaira kiküldött bizott­ságok nem fognak megállapodni, akkor a kor­mányok veszik kezökbe az ügyet, csak hogy a kormányok akkor röviden, egymás közt való tárgyalással, a parlamenti bizottságok hatékony közbejöttének kizárásával oldhassák meg a quóta kérdést. A kormány ezen eljárását semmiképen sem helyeselhetjük és a kormánynak álláspontja keli, hogy legyen a quóta kérdésében, ha kor­mány, nem pedig egyszerűen labda. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha álláspontja van, azt az országnak ismernie kell, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert Ausztriában a kormány a maga álláspontját elfoglalta, az egész közvé­leményt harczi riadóval a saját támogatására felébresztette, (Űgy van! a szélső baloldalon.) sorakoztatta és vezette, itt pedig a quóta összes tárgyalásainál . . . 3

Next

/
Thumbnails
Contents