Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-647
647. országos ülés 1896. szeptember 3-án, csütörtökön. \ 5 országgal fennálló kereskedelmi szerződésben foglaltaknak. (Helyeslés.) Kimondatott továbbá az, hogy a két állam területén lévő államvasutak mindegyike a másik állam vonalán külföldre tranzitáló küldemények után, tehát az átmeneti forgalomban, mindenesetre köteles közvetlen díjszabások felállításához hozzájárúlui, a melyekbe a díjrészletek bizonyos minimumig a távolság arányában osztandók meg. Minthogy továbbá a vám- és kereskedelmi szerződés czéljából és lényegéből következik az, hogy a külföldi államok produktumai a szövetséges állam produktumainak kárára nem favorizálhatok, sőt ellenkezőleg, a szövetség ezélja és lényege azt hozza magával, hogy a belföldi produktumok a külföldi produktumokkal szemben megvédessenek: ebből az elvből kiindulva megállapittatott az, hogy mindazok a kedvezmények, melyek tarifális tekintetben valamely külföldi állam produktumainak az átmeneti forgalomban adatnak, szükségképen megadassanak a szövetséges államok hasontermészetü forgalmának (Helyeslés.) még akkor is, ha az netalán más, vagy rövidebb államvaaúti vonalon tranzitálna. De viszont, t. ház, ugyanezen elv folyományát képezi az is, hogy a monarchia területén belül produkált nyers ásványolaj a külföldi ásványolajokkal vagy mííolajokkal szemben nagyobb vámvédelemben részesüljön a jövőre, mint a milyenben eddig részesült. (Helyeslés.) A mi a tiroli gabonavám kérdését illeti, t. ház, a mely szintén sérelmes volt reánk nézve, nem azért, mintha valami nagy financziális fontossággal birna, hanem azért, mert a vám- és kereskedelmi szerződés lényegével és ozéljával ellenkezik: elismeréssel kell konstatálnom, hogy az osztrák kormány kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy azon gabonaneműtik után, melyek Tirolba bevitetnek, az eddig fizetett illetékek jövőre el fognak töröltetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Gondoskodás történt továbbá arra nézve, hogy a két kormánynak fentartott befolyása a konzulátusok szervezését, megváltoztatását, megszüntetését és betöltését illetőleg teljes mértékben érvényesüljön. Ezenkívül a szakminisztereknek megadatott az a jog, hogy a konzulátusoknál — természetesen saját költségükön — kereskedelmi, mezőgazdasági, vagy műszaki szaktudósítókat alkalmazzanak. (Helyeslés jóbbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Hát eddig nem volt szabad ? Ez is vívmány ? Lukács László pénzügyminiszter: A Magyarország külön árúforgalmi statisztikai adatainak gyűjtése tekintetében eddig mutatkozott hiányok pótlása végett az osztrák kormány késznek mutatkozott bizonyos meghatározott elvek szerinti közreműködésre, megjegyezvén azonban, hogy az adatok feldolgozása jövőre is külön-külön a két állam közegei által fog megtörténni. Ezenkívül csak röviden kívánom megemlíteni, hogy a szabadalmi ügynek a változott viszonyokhoz képest való szabályozása, az árujegyek, minták és a kereskedelemben használt nevek oltalma, nemkülönben a biztosító-társulatok működésének a másik állam területére való kiterjesztése tekintetében a felmerült kívánalmaknak megfelelő, czélszerü és részletes intézkedések vétettek fel a megállapodásba. Ezek után, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy röviden áttérjek a bankkérdésnek ismertetésére. (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel ama nagyfontosságú feladatokra és pedig első sorban az államot érdeklő feladatokra, melyek a valuta helyreállítása és annak fentartása körűi az új bankra várakoznak, és a mely feladatok egy, hitelében teljesen megszilárdult, kitűnő organizáczióval biró és vagyonilag jól szituált bankintézetet tételeznek fel, (Halljuk! Halljuk!) a két kormány a bankkérdés megoldásának lehető többféle módozatai közül első sorban a jelenleg fennálló és működését a monarchia mindkét államára kiterjesztő osztrák-magyar bank privilégiumának meghosszabbítását vette első sorban szemügyre, a mivel annál inkább kellett foglalkoznia, mert a bank alapszabályai értelmében a privilégium meghosszabbításáért tényleg folyamodott. A bankkérdés tekintetében a két kormány közt teljes megállapodás jött létre, sőt mondhatom azt is, hogy a két kormány és a bank közt is megállapodás jött létre minden feltételre nézve, kivéve a financziális kérdéseket. A financziális kérdésekben még differencziák vannak. Mivel azonban ezen feltételek egymással anynyira szorosan összefüggnek, hogy azok egymástól el nem választhatók, azért a bankkérdés tekintetében nem vagyok abban a helyzetben, hogy ez alkalommai befejezett tárgyalási eredményeket terjeszthetnék elő, mint a többi kérdésekre nézve, hanem szorítkoznom kell arra, hogy jelezzem a kormányok által ebben a kérdésben elfoglalt álláspontot, különösen első sorban saját álláspontomat és jelezzem azon feltételeket, a melyek mellett egyedül tartom lehetségesnek a privilégium meghosszabbítását vagy e gy új privilégium kiadását. (Halljuk! Halljuk!) A bankprivilégium meghosszabbításának vagy egy új privilégium kiadásának feltétele szerintem az, hogy a bank szervezetében intézményszerű biztosítékokat nyerjünk a tekintetben, hogy a bank úgy az összes jogosult hiteligények kielégítése, valamint a valuta rendezése körül reá váró feladatoknak teljes mértékben meg fog