Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-656
656. országos Illés 1896. szeptember 22-én, kedden. \ gg a törvényhatósági joggal biró városokban az útadó mintegy pótadó természetével bir, míg az állami tanítók eddig az 1893: IV, törvényczikk intézkedése által lettek az útadó megfizetésetői felmentve. Tehát, ha e tekintetben a kormány intézkedett, csak ezen meglevő törvények alapján intézkedett, de ezt törvényen kivííl, törvényes meghatalmazás nélkül tovább kiterjeszteni a kormánynak hatalmában nincs. Megjegyzem azonban, t. képviselőház, hogy igenis magam is méltányosnak tartom, hogy a szerény javadalmazású tanítók ettől a tehertől is, a mennyire lehet, mentesíttessenek. De épen az 1890: I. törvényczikk intézkedései megmutatják az utat, miképen szabadulhatnak meg ettől, mert ezen törvényczikk 23. § a, azt mondja, hogy különös méltánylást érdemlő esetekben az illető, a ki ilyen háromnapi munkával van terhelve, folyamodhatik a közigazgatási hatósághoz, annak akár részben, akár egészben való elengedése iránt és a közigazgatási bizottság elsöfokúlag határoz e tekintetben, másodfokúlag pedig a miniszter. Tehát, hogy ha a közigazgatási bizottság nem felelne meg a folyamodó kérelmének, akkor a folyamodó még mindig találhat orvoslást a közigazgatási bizottság határozata ellenében a kereskedelemügyi miniszternél. Azonban tökéletesen igaza van a t. képviselő úrnak általában, hogy a tanítók, különösen azon szerény és csekély javadalmazású tanítók sorsán, a mennyire lehet, segíteni kell s mindenképen oda is kell törekedni, és azért a magam részéről hajlandó is vagyok arra, hogy, ha az 1890. évi I. törvényczikk revizióját — a mely már semmiesetre sem halasztható tovább, mert számos más intézkedései ellen is a törvényhatóságok igen számos felterjesztést tettek — előveszszük, az ilyen szerény, csekély javadalmazású tanítók sorsáról is gondoskodva legyen. Ez az, a mit a t. képviselő úrnak válaszúi adhatok és már most kérem, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Hévizy János: T. képviselőház! Tisztán az vezérelt interpelláczióm megtételénél, hogy a nem állami tanítók tájékozódjanak, hogy az útadóval szemben miféle kötelezettségeknek vannak alávetve; vájjon a törvény hogyan alkalmaztassék és hogyan nem. Tisztán ez volt a szándékom és azonkívül felhívni ágy a t. miniszter úr, mint a t. ház figyelmét ujolag és ismételve arra, hogy a szerény javadalmazású tanítók sorsán útonútfélen, a mint egy-egy alkalom kínálkozik, segítsen. Mert azokból az elismerésekből, a miket itt kapnak a tanítók, mikor elnevezzük őket az ország fentartóinak és hódítóinak, a mint annak idején Bismarck is elmondta, hogy a német birodalmat a tanítók mentették meg és tették egységessé, meg nem élnek. Épen azért nyújtsunk ezen elismeréshez egy kis kenyeret is. Nagy megnyugvással veszem a t. miniszter úr válaszának különösen utolsó részét, hogy tudniillik nem késhetik soká az útadótörvénynek revíziója, a mely a tanítókra nézve jövőben a t. miniszter úr hangoztatott felfogága szerint is méltányosabb megoldást fog találni. Tisztelettel tudomásul veszem a miniszter úr válaszát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a választ tudomásul venni ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Holnapra a hozott határozat értelmében csupán a pénzügyi bizottságnak a mai napon beadott két jelentése tűzetik napirendre, és minthogy a két jelentés tárgyalása előreláthatólag rövid időt vesz igénybe: indítványoznám, hogy a holnapi ülés déli 12 órakor vegye kezdetét. (Helyeslés.) Méltóztatik ebben meggyugodni'? (Igen!) Ezt mint határozatot kimondom és az ülést berekesztem. (Az ülés végződik délelőtt 12 óra 10 pereskor.) KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXIV. KÖTET. :-
