Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-656
656. országos ülés 1896. szeptember 22-én, kedden. 167 gyár gabona viziszállitása érdekében és kereskedelmünk irányítása szempontjából kétségtelenül a legfontosabb a duna-oderai csatorna, a melyre én is rámutattam. ínterpelláczióm iníeneziója az volt, hogy a t. kormányt nyilatkozatra birjam ezen ő általa is fontosnak elismert, sőt a t. miniszter ár szavaival élve, nagyjelentőségű ügyre nézve. A drezdai kouferenczia nekem erre nézve csak alkalmul szolgált és megnyugvással veszem tudomásul a t. miniszter úr szavaiból azt, bogy — a mint hirtelenében feljegyezhettem — ő nemcsak tudomással bírt ezen mozzanatról, melyet érintettem a drezdai gyűlés alkalmából,, hanem éber figyelemmel kiséri azügyneí? menetét. Miután a kormányok oda meg nem hívattak, hanem az érdekeltségek csak a tárgyalandó ügyek tárgysorozatát közölték a kormányokkal, az eszmecsere és a hajózási érdekeltségeknek ezen ügy megbeszélésében elfoglalt álláspontja alkalmat ad a kormányoknak arra, hogy ha nem küldenek is képviselőt, a maguk közegeivel a maguk körében ugyanezen kérdéseket szakszerűen megvitassák, hogy mikor annak ideje jön, hogy vagy pénzkonzorcziumok alakúinak, vagy ezen hajótársulati érdekeltségek ezen czélra egyesülnek és kormányukhoz beadványokat intéznek, akkor már mindegyik kormány készen legyen a maga elfoglalandó álláspontjával. Az időpont, a melyben financziroztatni fog e vállalat, tudniilik nem a duna elbai, hanem a duna-oderai csatorna, a t. miniszter úr kijelentése szerint nem áll még épen olyan közel, sőt azt mondja, hogy távol áll. Ha távol áll is, mégis olyan fontos a kérdés, hogy folytonos figyelemmel kell kisérnünk annak fejleményeit. Részemről azonban nem gondolom, hogy oly távol á 1, mert sokféle terv létezik, hogy milyen irány legyen, mibe kerül, hogy mily előnyöket nyújt. A Duna szabályozása részint a Vaskapunál, részint pedig — és ezt különösen idevonatkozóig hangsúlyozom — a feldunai szabályozás az idén be lesz fejezve, következőleg ez a tekintet, azt hiszem, nevezetesen közelebbre hozza a dunaoderai csatorna létesítésének kérdését is. Manapság jövedelmező pénzelhelyezésre a pénzemberek keresik az alkalmat s ez oly szolid vállalatnak ígérkezik s oly nagyjelentőségű a kivitele, hogy azt hiszem, hogy talán közelebb állunk a megvalósításhoz és a Dunaszabályozás befejezéséhez, mint a miniszter úr kijelentette. De bármiként álljon is a dolog, elismerte a miniszter úr, hogy folytonosan figyelemmel kisérendő az ügy. Eddig tehát a válasznak egész tartalma iránt teljes megnyugvással vagyok. Hanem megvallom, a válasz vége felé mondott valamit a miniszter úr, a mi egy kis aggodalommal töltött el: az Angern-csatornára vonatkozó rész. Említettem interpellációmban, hogy az átrakodási kereskedelmi hely piaezáúl az osztrákok Bécset akarják tenni, a helyett, hogy a Morva torkolatát követve Pozsony tétetnék azzá, tehát magyar terület, mert tudjuk, hogy a Morva magyar területen szakad be a Dunába, ezzel tehát el volna kerülhető az, hogy Angerntől egy rézsutos csatornát vezetnének a Morvába. Arra czélzok, hogy a magyar búza szállítása kénytelen lenne Bécsbe venni irányát és ott fogják azt időlegesen raktározni, és ismét csak Bécs fogna nyerni, a helyett, hogy magyar empórium, pl. Pozsony lenne átrakodó piaezczá. Miután ha ez a csatorna létrejöu, a bácskai búzát egész Stettinig Hamburgig csak egyszer kellene átr kni a nagy bajókról a kis hajókra, akár a mostani természetes torkolatánál a Morvának: Dévénynél, akár az építendő mesterséges csatorna útján Bécsben történnék az összeköttetés. Azt vettem ki a miniszter úr fejtegetésének elejéből, hogy Magyarország érdekét mindenkép megóvni szándékozik és így nem Bécs érdekében óhajtja megvalósíttatni ezen csatornát, hanem határozottan a mi érdekünkben, a melyhez a természet is megadta a Morva vizének folyását. Azonban a miniszter úr kijelentésében némi aggodalommal tölt el az, hogy azt mondja, hogy osztrák pénzen létesül, osztrák területen folyik a csatorna, tehát hogyan változtassuk meg azon irányt, a mit ők akarnak. Engedelmet kérek, nem osztrák pénzen fog az épülni, csak részben, mert a poroszoknak csak olyan érdekük ez, talán még nagyobb, mint az osztrákoknak és a szászoknak s más külföldi tartományoknak. Azok is részt fognak venni, a mit mutat az, hogy a konferencziák Drezdában tartattak s nem osztrák területen és a porosz és szász vállalatok is nagyon érdeklődnek ezen tervezet iránt. Ha tehát osztrák területen fog is menni ez az angerni csatorna, akkor sem tisztán osztrák pénz építi azt ki és a Dunagőzhajózási társaság is részt vévén benne, erről mi azt tartjuk, hogy ez mégis magyar társulat is, a melyet Széchenyi alapított s a mely aránytalanul nagyobb jövedelmét inkább a magyar Dunáról és mellékfolyamairól húzza, mint az aránylag kis darab osztrák Dunáról. De ez némi aggodalommal tölt is el, némileg megnyugtat a miniszter úr kedvező válasza, tudniillik hogy az esetben is, noha még állást nem foglalt a kormány, ha a külföldi érdekeltség, mondjuk, a bécsi szempont, Angerntől a hajózható csatornát Bécs felé viszi, ebbe csak oly feltétel alatt nyugodhatnék bele a magyar kormány, ha a Morva vize Angerntől Dévényig hajózhatóvá tétetnék, úgj, hogy a magyar