Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-655

|5g 655. országos ülés 1896. szeptember 21-én, hétfőn. vasútvonal van ott, a melyek mindegyikének súlypontja a külföldön fekszik. Ez igaz, és mégis mit látunk? Épen ezen sopron-ebenfurti vasútnak, a melynek súlypontja a külföldön fekszik, érdekei kitágíttatnak, új vonal adatik neki és eljön a vasút egészen Kisczellig. Mi tehát ezen, külföldi érdeket szolgáló vasút érdekszféráját kitágítjuk. Midőn az igen tisztelt miniszter úr is ilyen véleménynyel van a sopron ebenfurti vasútról, akkor hogyan lehet megengedni ezen vasútnak, a mely Magyarország legdrágább vasutainak egyike s a mely minden ízében, tendencziájában ée nyelvében is német, odaadassék most a Dunántúlnak egyik fővonala és ezen vasút érdekszférájába belevonassék nemcsak Sopronés Győrmegye, hanem Vasmegye is. Ez aztán a furcsa kombináczió, a mely sem a helyi, sem az országos érdekekne': nem szolgál, hanem egyes embereknek, társaságoknak érdekeit szolgálja, (Helyeslés. Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert méltóztassék disztingválni. Hiszen azok a szegény községek, a melyek ilyen helyi érdekli vasúiba bevonatnak, nem is tudják, hogy mit tesz az és hogy kinek szavaznak meg és mily összegeket. Előállnak a t. kormány tagjai és mások s azt mondják, hogy a helyi érdekek kívánják ezt, mert a községek e mellett nyilatkoztak, természetesen kívánják, mikor azt látjuk, hogy például Sopron városának főispánja a győrsopron-ebenfurti vasútnak, a melynek súlypontja a miniszter úr szerint is a külföldön fekszik, egyik igazgatósági tanácsosa- Természetes, hogy akkor az egész vasúti közlekedés, (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) — hogy ezzel a szóval éljek — úgy történik, a mint azt az ilyen megyefő kivánja. Sokszor felszólaltam az ellen, milyen rendkívüli veszély rejlik abban, ha megengedjük, hogy megyék és városok főispánjai és polgármesterei konczesszionáriusai legyenek helyi érdekű vasutaknak. Nem akarok a közelmúltra czélozni, mert nem ez az egy, hanem száz eset mutatja, hogy a magánérdekek identifikáltatnak a rosszul felfogott helyi érdekekkel és azok az emberek ott helyben nem is gondolnak azon im'.s érdekekre, a melyeket egyesek ilyen vasútvonalaknál szem előtt tartanak, Hogy állunk például ezen vasútvonallal ? Egy helyi érdekű vasút kontempláltatik Kisczelltől, Vasmegyének egyik vasúti góczpontjától és az soha senki által nem képzelt és nem hallott vonalban cltereltetik FertőszentMiklósra és a Hanság szélén vezettetik azután tovább. Egyes emberek érdekében épült ez a vasút is és egy vasúttársaságnak érdekében, a mely most Magyarországon terjeszkedni óhajt. Eddig az volt a politikánk, hogy nem engedjük az idegen érdekeket befurakodni és a helyi érdekű vasutakat azért adjuk át a magyar államvasutak kezelésébe, hogy együttes és nemzeti irányban vezetett vasúti politikát teremthessünk. Mi érdeke van abban a t. kormánynak, hogy a sopron-ebenfurti vasutat, melynek súlypontja a miniszter úr szerint is külföldön, nem is Ausztriában, hanem a Majna melletti Frankfurtban van, most megajándékozza egy ily 115 kilométer hosszú vonallal s ezáltal érdekeinek leköti Vas-, Sopron- és Mosonmegyéket ? Bocsánatot kérek, ez hazafiatlan politika, (Igaz ! Úgy van! a ssélső baloldalon.) ez politikailag sem áll meg, de közgazdaságilag is szakítás az eddigi magyar vasúti politikával. Ép olyan szakítás, t. ház, az a rendkívüli áldozat, melyet azért hozunk, hogy egy idegen társaság ezen vonalat kiépíthesse. Eddig, a viczinális vasúti törvényben is benne van, egyik fo'elve volt égés?, vasúti politikánknak, hogy kötvényeket kibocsátani nem engedünk; egy másik elv volt, hogy aranypapirosokat kibocsátani nem engedünk. Nagyon sok, igen jó vasúti terv bukott meg már azon, hogy a kormány ragaszkodott ezen elvekhez és konzequenter visszautasította akár az aranypapirosok, akár a kötvények kibocsátását; és most ennél a vasútnál szakítás történik ezen elvekkel és megengedtetik, — ámbár elbúj tátva, a mi sokkal rosszabb, mintha direkte tenné a miniszter úr — hogy itt ezen helyi érdekű vasút elsőbbségi kötvényeinek kézi záloga folytán, hogy úgy szóljak, a sopron-ebenfurti vasút saját társaságának és pedig aranyra szóló kötvényeket bocsáthasson ki. Ez egy elbújtatott finánczoperáczió, mely Magyarországon még soha sem történt és a melynek szaga is egyike a legkellemetlenebbeknek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert hogyan jön azon fertővidéki vasút ahhoz, hogy annak elsőbbségi részvényeit egy külföldi társaság magához kerítse és ann ik alapján a kormány hozzájárulásával kötvényeket bocsásson ki? Ez a viczinális vasúti törvény szelleme és betűje ellen van; ez oly kivétel statuálása, a melyet nem mondhatunk rendes állapotnak és a mely magában hordja, hogy ezen vasútnál a legnagyobb kormánykegyek és miniszteri ajándékozási rendszer válnak törvénynyé. Nekem mindegy, akármerre vezettetik a vasút, a helyi érdek fogja megmutatni, hogy jobb-e Fertőszentmiklósnak, vagy jobb-e Kapuvárnak vezetni; én azt tartom, hogy helyi érdekű vasútnál oly várost, mint Kapuvár, mely tősgyökeres magyar város tízezernél több lakossal, melynek mintagazdaságai vannak, egyes emberek szeszélye végett, hogy a vasutat odahozzák saját birtokukra, kikerülni és a vasutat tiz kilométerrel meghoszszabbítani, a mi három-négyszázezer forint különbséget tesz, nem volna szabad. Én ezt az irányt tartom helyesebbnek, de nekem mindegy, méltóztassék a másik irányt választani, hanem az ellen protestálok, hogy ezen vasútvonal idegen vasút-