Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-655

655. országos ülés 1896. szeptember 21-én, hétfőn. lfii kiépíteni, mert érdekei ellen volna. A sopronebenfurti vasút érdeke az, liogy Ebenfurt felé tereitessék a forgalom és ezáltal az ő külföldi irányzatát segítse elő, a miről lesz szerencsém a következő törvényjavaslatnál beszélni. Meg vagyok győződve, hogy egy kis energiával fog a kormány oly vállalkozót találni, a ki kiépíti a vonalat. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Elnök: A képviselő úrnak, ha indítványt tesz, írásban kell beadnia, különben nem jön szavazás alá. Pázmándy Dénes: Nem fogadom el a törvényjavaslatot. Molnár Antal jegyző: Fabiny Teofil! Fabiny Teofil: T. ház! Teljesen egyetértek előttem szólott t. képviselőtársammal abban, hogy a vasutak engedélyezésénél az ország közgazdasági viszonyaira való tekintettel nemzeti vasúti politika érdekében kell eljárni; de épen ellenkezőleg áll felfogásom szerint a dolog, mint a mint ő előadta. Ő azt állítja, hogy ezen VulkaPordán felé vezető vonalnak az lesz a következése, hogy a soproni és így a belföldi forgalmat Ausztria és különösen Bécs felé irányítja. De két pálya van már jelenleg, a mely Sopront Bécsesel köti össze, de egyetlen sincs, a mely Sopront s egyáltalában az ország nyugati részét kapcsolatba hozná Pozsonynyal, a mire, hogy mily nagy szükség van, bővebb indokolást nem kivan; ha Pozsonyig meglesz az összeköttetés, a Vágvölgygyel is összeköttetésbe léphet e vidék, (Úgy van! jobb felöl.) a mely most e forgalomtól annyira el van zárva, hogy csak nagy kerülőkkel juthatni oda. (Helyeslés jobbfélol.) így tehát nem hogy kifelé irányozná a sopronmegyei és sopronvárosi forgalmat a vulka-pordányi vonal elfogadása, hanem ellenkezőleg, módot nyújt arra, hogy rövid úton lehessen Sopronnak Vulka-Pordányon át Pozsonynyal közvetlen összeköttetésbe lépni. Megvallom, nem értem, hogy épen t. kép viselőtársam, ki a dunántúli viszonyokat nagyon ismeri és azok érdekeit mindig melegen előmozdítja, miként támadhatja meg e vonalat a magyar vasúti politika szempontjából. Utasíttatni kívánja t. képviselőtársam a kormányt, hogy Ruszton át egyenes összeköttetést létesítsen Pozsonynyal. Bizonyosan tudja, hogy 15 év óta folytak a tárgyalások ez irányban, de az akadályok oly tetemesek, hogy körülbelül 800.000 forinttal drágítanák a vasút építését. Másrészt a vidék nem olyan gazdag és produktív, hogy kilátás volna, hogy a Fertő nyugati oldalán levő pálya a nagy fentartási költség mellett jövedelmező is legyen. így tehát, bár nem tagadom, hogy ha lehetséges volna egészen egyenes vonalban kötni össze Sopront Pozsony nyal, hogy ez volna legkívánatosabb, de nagy kárt okozunk az érdekelt vidéknek azáltal, ha a törvényjavaslatot, mely az összeköttetést Sopron és Pozsony közt létesíti, ellenezzük s annak létrejöttét akadályozzuk. Ezek szerint bátor vagyok kérni a t. házat, hogy a kormánynak ezen törvényjavaslatát általánosságban a részletes vita alapjául elfogadni méltóztassék. Még egy kijelentést tett a t. képviselő úr, a melyet szó nélkül valóban nem hagyhatok. Én ismerője vagyok a soproni városi viszonyoknak, merem mondani, alaposan ismerem azokat, ismételten fordulok meg ott, és különösen a nyelvi és nemzetiségi viszonyokra nézve teljesen tájékozva vagyok. Találkoztam ma ismét azon kijelentéssel, hogy Sopron német város és mivel német város, óvakodnunk kell annál inkább, hogy Bécsesel még szorosabb összeköttetésbe hozzuk. Hát ha Sopron a múltban német város volt, a mit nem tagadok, másrészt állíthatom, hogy kevés város tett oly előhaladást ép a nyelv és nemzetiség terén, mint Sopron városa. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ennélfogva valóban nagyon fájdalmasan esik ez mindig a soproniaknak, a kiknek, ha vénje-örege csakugyan németül beszél is, de oly tiszta hazafiságtól vaunak áthatva, mint talán senki az országban, a kik a magyar kultúráéit hogy mennyire lelkesednek, bizonyítja az, hogy Sopron volt az első város, a hol a német lakosság daczára a magyar oktatás mindjárt a népiskola első osztályában kezdetett meg, és ott, hol 20—25 év előtt alig hallatszott magyar szó, most a magyar szó az, a mely dívik és terjed. (Helyeslés jobbfelöl.) Ép azért kérem, hogy ily kijelentésektől egy várost, a mely, igaz, hogy sajátosságos viszonyainál fogva a múltban nem volt magyar város, mely azonban kulturális szempontból annyira haladt, semmi' nemtí áldozatot a magyar kultúra terén nem kiméi, a mely ily megjegyzéseket valóban meg nem érdemel, megkímélni méltóztassék. Egyébiránt ismételten kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöi.) Hévizy János jegyző: Bolgár Ferencz! Bolgár Ferencz: T. ház! Pázmándy Dénes t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy ő a fertővidéki helyi viszonyokat ismeri és ezen ismerete révén is kívánja, hogy ezen törvényjavaslat el ne fogadtassék. Én, t. ház, szintén ismerem azon vidék viszonyait és mindenesetre jobban, mint t. barátom, mert azokból, a miket ő mondott, azt látom, hogy ő az ottani viszonyokról egyáltalában nincsen tájékozva és azonkívül nem ismeri ezen javaslat keletkezését sem. A t. képviselőtársam megtámadja első sorban ezen vasút engedményeseit. Hát én kijelentem, t. ház, hogy hosszú évek óta Magyarországon