Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-653
142 c » 8- országos ülés 189Ö. szeptember 12-én, szombaton. a csatorna, mely a Dunát összekösse az Odera mellékfolyamaival, Oderbergig kiépítethessék. Hogy ez a kérdés akuttá lett, azt bizonyítja az a körülmény, hogy a folyó hó 24-ikére van hirdetve Drezdába egy értekezlet, a melyen a porosz, szász, osztrák érdekeltségek, sőt az osztrák-magyar Duna-gőzhajózási társulat is kiküldöttjeikkel résztvesznek és megvitatják az építés módját, a csatorna kezdetét és az irányát. És ez a legfontosabb kérdés. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az, a mi hazánkat első sorban legközvetlenebbül érdekli, mert tudvalevő dolog, hogy a Morva folyamot szándékoznak felhasználni a Duna és az Odera közti összeköthetésre, a mire nézve már ki van számítva a vízmennyiség, úgy, hogy a zsiliprendszerrel szakértők szerint killönben sem lévén igen nagyok az akadályok, elegendő víz lesz szolgálatra ezen két folyó összekötésére, de úgy, hogy a Morva egész vize felhasználtassák, pedig a Morva Szakolczától Dévényig magyar folyam. Ennek felhasználására vízjogi és területjogi értelemben joga van Magyarországnak, mit igazol az is, hogy a feldunai szabályozással kapcsolatban az Alsó-Morva szabályozásának tanulmányozására egy expoziturát még Baross Gábor miniszter küldött ki, a mely Pozsonyban, mint azon folyam betorkolásához legközelebb eső ponton székel- Ezen mérnökség azonban inkább az áradäsi, mint a csatornaszabályozási viszonyokat illetőleg dolgozott. Mit terveznek a szakértők és azon társulatok, a kik és a melyek odakünn a vállalatban résztvenni akarván, Drezdán üléseznek? A ki a szakközlönyöket olvassa, annak figyelmét nem kerülhette ki, hogy azok többsége újból egy Magyarországnak vízjogi, területi és kereskedelmi érdekeit igen érzékenyen megkárosító tervvel foglalkozik. Kedves osztrák szomszédaink ismét Bécsben akarják szedni az epret Magyarország kárára ; a mennyiben azt tervezik, hogy a Morva vize Angernnál, a hol sarkal, vezettessék e csatornába, a mely nyugati rézsútos irányban Bécsnél torkolják a Dunába és így a részben magyar vizet, a természeti betorkolási helytől: Dévénytől elvonják. Ezt azért akarják tenni, hogy az átrakodás a hajókról és a megállapodási kereskedelmi pont Bécsbe tétessék át Magyarország kárára; ha a magyar hajók rakomáainykat Bécsben rakják ki és ott várják be a csatornábavitelt. Egy háromszöget képezne ez a csatorna, mely a Bécs. Angern és Pozsony—Dévény közti területet karolná át. Magyarországról tehát a gabonát Bécsbe kellene vinni és Béct-ből rézsut Angernbe és onnan az Oderába. Ez az úí tesz hatvan kilométer különbözetet. Tovább kellene tehát menni a gabonának hatvan kilométerrel a vizén és e mellett Magyarország kereskedelmének kárára, a magyar gabonának átrakodó piaczává állandóan Bécs válnék, a helyett, hogy mint a viszonyok magukkal hozzák és a természet is megalkotta, Dévény, vagy Pozsony válnék azzá, természetesen a központ után, Budapest után. Ekkor Pozsonynál, Dévénynél kellene átrakodni, nem pedig Bécsnél, mint ők akarják. Azért tartom én rendkívül fontosnak azt, hogy a drezdai értekezleten, hol nemcsak a duna-oderai csatornának létesítése, de az árúhelynek és így a kikötő és kereskedelmi helynek a megállapítása ia ki fog tűzetni, a pénzemberek közt a magyar kormány is képviseltesse magát, és hogy a mi területi, kereskedelmi és vízjogi érdekeink ott szakember által legyen képviselve. (Helyeslés.) Hogy a dolog mo3t ily akuttá vált, nem kerülte és nem is kerülhette ki figyelmét a néhány nappal azelőtt megtartott technikus kongresszusnak sem, mely a kiállításon tartatott meg. Ezt bizonyítják a technikusok kongresszusa második, vagyis vízépítészeti szakosztályának határozatai, melyek egypár rövid szóból állnak. Bátorkodom reájuk a figyelmet felhívni, mert ezek szolgálnak interpelláczióm alapjául. A technikusok kongresszusának vízépitészeti szakosztálya ugyanis szeptember hó 8-án azt határozta el, hogy először is a Duna és mellékfolyóinak hajózhatósága mentül előbb a legteljesebb mértékben kifejlesztendő. Azt hiszem, mindnyájan óhajtjuk. Másodszor a felső Dunának az Odera és Elba folyó völgyével csatorna útján való összeköttetése Magyarország részéről is a leg hathatós abban elősegítendő. Itt a szakemberek nyilatkoztak ezen értelemben, a melyre én is felhívom a kormány figyelmét, mint a ki először már 1879-ben, mikor teljes erővel kezdtem propagálni a Duna-szabályozást, megpendítettem a duna-oderai csatornát is némely hírneves vízmérnök számításai alapján, a kik ezen eszmének propagálói voltak. A technikusok kongresszusa vízépítészeti szakosztályának határozataiban azonban egy kis konfúzió van, a mennyiben •A most általam felolvasott határozatok második pontja egy kis eszmezavarban látszik lenni. Azt mondja ugyanis, hogy a felső Dunát az Odera és az Elba folyók völgyeivel kell összekötni. Vagy az egyik, vagy a másik. Ha az Elbával kötjük össze a Dunát, úgy okvetlenül Bécs, Bécsen felül Linz lesz a kikötő, tehát semmi esetre sem magyar terület. Ha tehát az Elbával való összeköttetés létesül, úgy ahtioz Magyarországnak tulajdonképen semmi köze, semmi joga nincs mert nincs olyan határfolyam, a mely az Elbába torkolna. Azonban a Morva folyóhoz van jogunk és közünk. Ez az Oderához vezet és nézetem szerint Magyarországnak kereskedelmi ügyei is
