Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-653

653. országos ülés 1896. szeptember 12-én, szombaton. 139 tehát ebből a szempontból is elfogadom Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványát, de elfoga­dom eljárási szempontból is. A t. ház méltózta­tik tudni, hogy valahányszor arról van szó, hogy bűnvádilag üldözött vagy bűnvádilag terhelt kép­viselőt kiadjunk-e, rendesen az iratoknak leg­alább is annyi támpontot kell nyújtani, hogy előnyomozatilag a vád némi megerősítést nyer­jen. A járásbíróságnál tudom, hogy előnyomó­zatuak nincsen helye azonban semmi esetre sem felel meg a törvényes eljárásnak és gyakor­latnak az, a mit itt az iratokból tapasztalunk, hogy valaki nyomtatvány útján közzétett hír alapján fordul a képviselőházhoz valamely kép­viselőnek a kiadatása iránt. Hogy vagyunk, t. képviselőház, a kluboknak tanácskozásaival ? A klubtanácskozmányok zárt ajtók mögött folynak le, tehát büntetőjogilag azon szempont alá esnek, mintha valaki valamit teljesen zárt körben, nem sértési szándékból és nem sértési czélból, nem a büntetőtörvénykönyv által a rágalmazásnál megkívánt nyilvánossággal mond el, épúgy, mint egy családi körben. Méltóztassék például tekintetbe venni, ha egy kaszinó választmánya a fölött dönt, hogy eala­kit bevegyen-e a kaszinóba, vagy nem. Már most a kaszinói választmány előtt feltáratik az illető­nek az előélete — sokszor 25—30 ember vesz ebben részt — és kimondják, hogy nem veszik be a tagok sorába. A jegyzőkönyv tanúságot tesz erői; méltóztassék azonban bűnvádi eljárási gyakorlatunkat tekinteni, az ilyen kaszinói vá­lasztmánynak a határozata alapján soha elítélő határozatot bíróság nem hozott, sem rágalma­zásért, sem becsületsértésért, mert ez világosan kizárja ezen büntetőjogi fogalmat. Annál kevésbbé járulhatok tehát a mentelmi bizottság indítványához, mert itt valaki kiadatást kér a »Nemzet« czímü lapnak egy közleménye alapján. Már most ez nem egyéb, mint a sajtótör­vénynek a megkerülése ; mert a »Nenizet« lap­ban megjelenik egy közlemény, a mely akár másra való utalással, hogy ez vagy az mondta, akár mint saját közleménye, mint saját szerze­ménye állít valamit, a mit az az illető magára nézve becsületsértőnek vagy rágalmazónak tart. Én nem fogadhatom el azt, hogy a sajtójog­területére tartozó, sajtóterméket képviselő irat va gy nyomtatvány alapján valaki a képviselő­házhoz fordulhasson az iránt, hogy egy kép­viselőt kiadjunk, mert itt első sorban is a szerző volna nyomozandó, másodszor pedig az, a ki azt esetleg elmondta, hogy azután az a hírlapban megjelenhetett. Lehet az maga ezen közleménynek közzé­tevője, de lehet az is, hogy azon hír teljesen intencziója ellenére tétetett közzé; s lehet az is, hogy a szerkesztő elvállalja a közleményért a felelősséget és maga áll a sajtóbíróság elé. Már pedig azt kérdem: vájjon ha a mentelmi jogot kellőleg respektáljuk, és ha azt látva, — a mint hogy az iratokból is meggyőződést szerezhetünk róla, — hogy valaki egy közlemény alapján, melynek szerzője megnevezve nincs, egy harma­dik személyre való utalással követ el sértést, vagy rágalmazást, az illető által kiválasztandó képviselőt itt kiadjunk, akkor tekinthetjük-e ezt zaklatásnál egyébnek? Én a magam részéről egyrészt ezen jogi indokoknál, másrészt Polónyi Géza képviselő űr által előadottaknál fogva is a mellett vagyok, hogy a mentelmi bizottság indítványa mellőz­tessék és báró Podmaniczky Frigyes képviselő­társunk mentelmi joga fel ne függesztessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rónay János: T. ház! (Felkiáltások: Sza­vazzunk !) Elnök (csenget): Engedelmet kérek, meg kell mindenkit hallgatni, a ki szólásra jelent­kezik. Rónay János: A mentelmi bizottság (Fel­kiáltások: Helyre! Helyre!) határozatát részemről el nem fogadom, nem azon indokból, a melyet Polónyi Géza t. barátom előadott, hanem igenis csatlakozom Gajári Ödön barátom indokaihoz, mert nézetem szerint a mentelmi jog védi a kép­viselőt akkor, a mikor képviselői minőségében cselekszik vagy szól. Erre terjed ki csak a men telmi jog. Akkor, ha a képviselő pártklubokban, nem törvényhozói kötelességével járó értekezés alkalmával szólal fel, hanem egyszerűen mint a klubnak egy magántagja teszi ezt és cselekszik olyat, a mivel másnak akár személyes, akár anyagi jogát sérti, akkor, nézetem szerint, ki­adandó ; de ha ő miiít képviselő a párt hivatalos értekezletén él olyan kifejezésekkel, melyekkel valakit sért, akkor őt a mentelmi jog védi. Én tehát még azon szokásos jog alapelvé­nél fogva is, hogy »igazmondás nem megszólás«, (Zaj és mozgás balfelől.) de másrészt azért is, mert általánosan tapasztaljuk, hogy mindazon polgártársaink, kik valami szennyessel birnak, ha az egyik párthoz tartoznak és ott követték el azt a szennyest, akkor a másik párt, ha pedig a másiknál követték el, akkor az egyik­nek háta mögé bújnak: azt tartom, hogy ilyen­kor az általuk elkövetett dolgoknak bírálata tulajdonképen nem is sértés, mert igen való­szintí, hogy megérdemlik azt a bírálatot, a mit kapnak. (Mozgás balfelöl.) Különben azt csak mint megjegyzést mon­dom ; az indok, a miért nem fogadom el a mentelmi bizottság indítványát, az, hogy nem nyugszik azon az alapon, a melyen a mentelmi jognak védelme nyugszik. Ennek következtében b. Podmaniczky Fri­ia*

Next

/
Thumbnails
Contents