Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-652

652. országos ülés 1898i szeptember 11-én, pénteken. 129 Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! A képviselő úrnak ez indítványa a javaslat annyi szakaszát érinti, hogy hirtelenében nem is lehet tájékozódni aziránt, hogy hová vág. A mennyiben megértettem, ő a 352. §-ban felsorolt eseteket is hivatalból figyelembe veendőknek tartja. A mik a jogszabályok szerint hivatalból figyelembe veendő okúi felhozhatók, az e javaslatban mind meg van jelölve a 384. §-ban; a mennyiben tehát ily kérdés felfolyamodás útján a felső bírósághoz kerül, ezek ott hivatalból figyelembe veendők. A 352. §. első bekezdése is így szól: »A vádlott elhalálozása vagy a véd elejtése esetében a bíróság az esküdtek meghallgatása nélkül a 301. §. végső, illetőleg a 323. §. első bekezdése szerint végzéssel megszünteti az eljárást.* A második bekezdésben felsorolt esetek is olyanok, melyek az illető helyen, tehát a hol a felfolyamodás tárgyaltatik, hivatalból figyelembe veendő okok. Nem tudnám, hogy e részben valami hiánya volna e törvényjavaslatnak, minthogy mind e szabályok a törvényszéki eljárásra nézve is fel vannak tartva. A módosítást nem fogadom el. Lakatos Miklós jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. ház! Én a miniszter úr érvelését nem tartom helyesnek. Az, hogy a 384. §-ban úgy is fel vannak sorolva a semmiségi okok, a gyakorlati életben vajmi keveset határoz. Oly esetekben, a melyeket Polónyi képviselő társam felhozott, midőn egy őröltről, midőn egy gyermekről, egy rég elévült esetről van szó: vájjon czélszertí-e az esküdteket megszavasztatni, a bíróság által Ítéletet hozatni, és csak ezután semmiségi panaszszal élni? De azt kérdem, ha nem élnek vele, sem felfolyamodással, sem semmiségi panaszszal, akkor mégis meg fog történni, hogy az esküdtszék .... Erdély Sándor igazságügyminiszter: Dehogy fog megtörténni! Mérey Lajos: .... oly esetben nem alkalmazza a hivatalból való figyelembe vételt, a melyekben azt a dolog természeténél és gyakorlati indokoltságánál fogva alkalmazni kellett volna? Ha a bíróságnak a jogát egy ily intézkedéssel — a mint a t. miniszter úr mondja — meg is ismételnők, ezzel nem vétünk az eljárás ezélszertísége ellen. Pedig ez, az én igénytelen nézetem szerint, azért nem felesleges*, mert hiszen akkor az itt felsorolt három esetet is lehetett volna elhagyni, hiszen a törvényjavaslatnak igen sok más szakaszai vonatkoznak a mentelmi jog esetére, mert benne van a törvényjavsslat elején, hogy a mentelmi jog megsértésének esetén a háztól kell engedélyt kérni. Ha a törvényjavaslat rendszere czélszeríínek látta e három esetet figyelembe venni, akkor nézetem szerint KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXXIV. KÖTET. helyesen csak úgy járunk el, ha a módosítványt elfogadjuk, mert az czélszerü. Én ezért pártolom a módosítványt. (Helyeslés a szélső balólddon.) Visontai Soma: T. ház! Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványa nagy figyelmet érdemel, mert számos bírói tévedésnek kívánja elejét venni. Ennek a törvényjavaslatnak a szövege ugyanis olyan, hogy félreértésre okot nem is adhat; egész világosan megmondja a 379. §., hogy hivatalból csak három esetben veheti figyelembe a bíró a semmiségi okot, ha bírói hatáskör kiväuja, ha területenkívüliség forog fenn, vagy ha a mentelmi jog megsértetett. Ennélfogva minden olyan esetben, a mikor a perfelek valamelyike semmiségi okot nem hozott fel, a bíró a fenforgó semmiségi okokra az ő ítélkezésében nem reflektálhat, azokat figyelemre nem méltathatja. A 384. §., a melyre a t. igazságügyminiszter úr hivatkozott, szintén nem alkalmas arra, hogy minket megnyugtasson, mert itt. fel vannak sorolva az alaki semmiségi okok, vagyis azok az okok, a melyek mellett a perfelek, de csakis ezek valamelyike élhet semmiségi panaszszal; de ezeknél sincs semmiféle megjelölés, semmiféle irányítás arra nézve, hogy ezen semmiségi okok bármelyike is hivatalból volna figyelembe veendő. Már most, t. ház, ha tekintetbe veszszük azt, hogy csak a ritkább esetekben van a kötelező védelemnek helye, hogy tehát a btínpereknek egész sora védő közreműködése nélkül folyik le, hogy a törvényjavaslat még azt sem állapítja meg elvileg, hogy például esküdtszéki eljárásnál a védői közreműködés mindenesetre kötelező volna, a mint ezt a többi esküdtszéki törvényekben látszik, igaz ugyan, hogy megállapítja más helyen, hoey bizonyos büntetendő cselekményeknél a védelem kötelező és ilyen kerülő úton, a mennyiben ezen büntetendő cselekményeknek egy nagy körét az esküdtszékhez kívánja utasítani, kívánja a kötelező védelmet helyreállítani, de elvileg nincsen kimondva, hogy az esküdtszéki eljárásnál a védelem kötelező; ha már most méltóztatnak tekintetbe venni, hogy milyen nagyfontosságú érdekek fűződnek ahhoz először, hogy ezek az alaki sérelmek, a melyek ma már tisztán törvénytudást kivannak, észrevétessenek, ez már egy külön tudomány, hogy a per során egy alaki sérelem észrevétessék, erre egy laikus nem képes, ez tisztán csak a szigorúan meghatározott törvény szövege és tartalma szerint érvényesíthető; ha méltóztatik tekintetbe venni azt, hogy ha észrevették is, de elnézés vagy hanyagság folytán még sem érvényesítik, akkor ezen alaki semmiségi okok daczára még is ítélkezik a bíró, s a mint azt Polónyi képviselőtársam frappáns példákkal ki17