Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-652

652. országos ülés 1896. szeptember 11-én, pénteken. 127 indítványhoz azonban hozzá nem járulhatok, annak szükséget nem látom. Gondolom, hogy ő egy szót akar hozzáfüggeszteni az utolsó bekezdéshez. E bekezdés azt mondja, hogy az esküdtek a szavazás lefolyását és az egyes szavazatok arányát kötelesek titokban tartani. Ez azt jelenti, hogy az esküdtek a visszavonulás után a szavazás körűi felmerült körülményeket, egymás kapaczitáezióját és ezt az egész eljárást titokban tartsák. Ebben tehát benne foglaltatik minden részlet is (Mozgás a szélső baloldalon.), hogy mindezeket titokban tartani kötelesek. Ezzel ki van fejezve az a czél, melyet el akarunk érni. Felesleges bevenni, hogy »részleteit«; az benfoglaltatik az általánosban; azt hiszem, nincs szükség rá és azért azt el nem fogadhatom. Elnök: Kivan még valaki a tárgyhoz szólani? (Senkisem!) Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Következik a szavazás. A 367. §. első bekezdése ellen kifogás nem tétetett. Ezután következik pótlásul két módosítvány. Az első az Issekutz Győző képviselő úré; tessék felolvasni! Lakatos Miklós jegyző (olvassa).- A 367. §. első bekezdéséhez hozzáfűzendő: »Ha az esküdtek egyike kívánja, a szavazás titkos«. Elnök: Elfogadja-e a ház ezt a pótlást? (Igen!) A ház elfogadja. A második, harmadik, negyedik és ötödik bekezdések ellen kifogás nem tétetett. Az utolsó bekezdés helyébe jönne Mérey Lajos képviselő úr új szövege. Tessék felolvasni! Lakatos Miklós jegyző (olvassa): »Az utolsó bekezdés így szövegezendő: »Az esküdtek a szavazás lefolyásának részleteit és a szavazatok arányát titokban tartani kötelesek«. Elnök: Felteszem kérdésre előbb az eredeti szöveget; ha az elfogadtatott, úgy elesik az új szövegezés. Kérem azokat, a kik az eredeti szöveget, úgy a mint javaslatba van hozva, elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség; az új szövegezési módosítvány elesett. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 368. és 369. §-okat, a mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 370. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polőnyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk!) A 370. §. utolsó bekezdése rendelkezik az iránt, hogy ha az esküdtek egy, a törvényszéki elnök által, illetőleg a törvényt alkalmazó bíróság elnöke által hézagosnak, homályosnak, a törvénynyel ellenkezőnek tartott határozathoz mégis ragaszkodnak, azon esetben az elnök külön esküdtszéki eljárásra utalhatja az ügyet. Ez az intézkedés helyes. Az a kérdés merül fel, t. képviselőház, van-e ezen intézkedés ellen jogorvoslatnak helye, vagy nincs, mert ez a kérdés végzés által döntendő el, tehát felfolyamodásnak van helye. Minthogy azonban a felfolyamodás csak ott bír felfüggesztő hatálylyal a javaslat szerint, a hol a törvény azt világosan kimondja, az a kérdés merül fel, hogy ezen felfolyamodásnak adassék-e felfüggesztő hatály, vagy sem? Nézetem szerint a felfolyamodás felfüggesztő hatálya sehol sem oly fontos, mint épen ezen kérdésben. Megtörténhetnék, hogy a törvényszék, illetőleg a törvényt alkalmazó bíróság elnöke új esküdtszékre utal egy ügyet; ha nincs felfüggesztő hatálya a felfolyamodásnak, hanem csak fakultative van megadva a felfüggesztési jog: ha tetszik a bíróságnak, felfüggeszti az ítéletet; ha nem tetszik, nem függeszti fel, és könnyen megtörténhetnék, ha egy királyi tábla határoz a felfolyamodás felett, időközben egy új esküdtszéki" határozat keletkeznék, a mely azután a királyi tábla határozatának esetén, ha az a felfolyamodásnak helyet ad, szemben állana egy előbb keletkezett esküdtszéki határozattal. Hogy ez be ne következzék, t. ház, e dolgon csak úgy lehet segíteni, ha ezen határozat ellen benyajtott felfolyamodásnak felfüggesztő hatályát a törvény inteneziója értelmében kimondjuk. Ennélfogva, t. ház, azt indítványozom, hogy az utolsó bekezdés után tétessék: >A felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.« (Helyeslés a szélső balldálon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház ! Polónyi Géza képviselő úr indítványát elfogadom. (Helyeslés.) Elnöki Kivan valaki szólani? Senki sem kívánván, minthogy a 370. §. szövege ellen kifogás nem tétetett, tehát az el van fogadva. A toldalék melyik alineára vonatkozik? Polónyi Géza: A legvégsőre! Elnök: Reá kell ezt irni mindig. A kik Polónyi képviselő úr toldását elfogadják, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház elfogadta. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 371—377. szakaszokat, mélyek észrevétel nélkül elfogadtattak ; olvassa a 378. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Ezen szakasz 6. és 7. bekezdése intézkedik a felfolyamodás határidejéről. Hiába keresem az okot, nem tudom megtalálni, vájjon miért kell itt a határidőben az általános szabály alól kivételt tenni és a közönségesen használt nyolcz napi határidőt három napra leszállítani? Ha már erre nem találom meg az okot, bizonyos, hogy különösen akkor, midőn a végzés kézbesíttetik, ez a három napi határidő egyértelmű a felfolyamodás kizárásával. Azért minden további indokolás nélkül kérem a t.. házat, méltóztassék abbeli módosításomat elfogadni, hogy a három nap helyett nyolcz nap tétessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan valaki szólni?