Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-652

120 652. országos ülés 1896. szeptember 11-én, pénteken. daczára azoknak, a miket Polónyi t. képviselőtársam előadott, pártolom a Visontai t. barátom által beadott indítványt. Én azt hiszem, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam tévedett akkor, a midőn a beszámíthatóságot és a bűnösséget egy kalap alá vonta. Ez a két fogalom teljesen külömbözik egymástól, még csak nem is tangálja egymást. 0 azt mondja, hogy nagyon helyesen van ezen esküformulában az, hogy a törvényt megtartják. Én azonban azt mondom, hogy nincs helyesen benne, és hivatkozom e tekintetben magára a szakbíróságra. Hisz a szakbíróság- sem tartja meg, hanem alkalmazza a törvényt úgy, a mint azt lelkiismerete és belátása hozza magával; mert ha állana az, hogy a szakbíróság a törvényt mindig megtartja, akkor a felebbezésnek abszolúte értelme sem lenne. Mert mi történik akkor, ha a három különböző fokú bíróság különböző módon ítél? Mondhatja-e valaki, hogy a három bíróság közül egyik a törvényt meg nem tartotta? A törvényt jVenis megtartotta mindegyik bíróság, de úgy alkalmazta, ;i mint azt meggyőződése és tudása magával hozta. De a mi engem különösen a módosítvány pártolására indít, az azon körülmény, hogy úgy vagyok meggyőződve, hogy az eskünek ilyen formája határozottan ellenkezik az esküdtbíróság czéljával. Szerintem az esküdtbíróságot azért állítjuk fel, hogy a független polgárok minden befolyástól menten, meghamisítatlan meggyőződésük szerint mondjanak ítéletet. Nohát én attól tartok, hogy ez nem fog bekövetkezni, először azért, mert az elnök fej tegetéseibeu, ha neki tetszik, pressziót gyakorolhat az esküdtekre, annyival inkább, mert hisz egyik szakasz intézkedése szerint az elnöknek fejtegetéseire megjegyzéseket tenni nem is lehet, tehát ha az elnök túllépi hatáskörét és pedig jogi véleményt nyilvánít, ennek a hatását megsemmisíteni abszolúte lehetetlenség és ezen hatás alatt mennek az esküdtek és határoznak. De ez még nem elég. Ott van az esküdtfőnök például, a kinek mindenesetre tekintélye van, mert hisz az esküdtek bizalma a választásnál benne összpontosult. Hát mondjuk, hogy ez a főnök jogász, például épen Polónyi t. képviselőtársam ; a többi esküdt pedig én és nem tudom ki lesz. No hát az bizonyos dolog, hogy Polónyi t. barátom a tanácskozás alkalmával, szellemi fölényénél, jártasságánál fogva reánk okvetlenül befolyást fog gyakorolni, hogy ha egyre a törvényre hivatkozik, mi pedig azt a törvényt nem fogjuk éiteni .... Polónyi Géza: Látszik! (DerűOség.) Szalay Károly: . . . . Bizony aligha hm ottan más határozat hozható, mint az, « melyet saját maga akar. Különösen bekövetkezbetík ez, t. há?, akkor, midőn például valakit elítélnek 8 szavazattal 4 ellenében, és a közt a 4 között, a kik el nem ítélték, van egy kitűnő jogász, a 8 közt pedig egyetlenegy jogász sincs és az a jogász elkezdi a kapaczítácziót, mert hiszen kapaczitácziónak vau helye annyira, hogy a törvény világosan indikálja azt, hogy a már kiadott szavazatot vissza lehet vonni, míg az illető" a teremből ki nem megy. Már most előttem nagyon gyanús dolog az, vájjon az a 8 esküdt, mikor azok közül egynek a szavazatán fog állni az, vájjon az illető bűnös-e vagy nem, azon egyetlen kitűnő jogász kapaczitálásának ellen fog-e tudni állani? Ezek azok az indokok, a melyeknél fogv;i alapos aggályaim vannak arra nézve, hogy az esküdtek nem fognak, legalább nagyon sok esetben nem, ezen esküforma következtében függetlenül, csupán meggyőződésükre hallgatva határozni. Ezért pártolom Visontai Soma t. képviselőtársam módosítványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? Chorin Ferencz előadó: T. képviselőház ! (Halljuk!) Én csak néhány tévedésre akarom figyelmeztetni előttem szóló t. képviselőtársamat. (Ralijuk!) 0 úgy állította oda a javaslat 363. §-át, mintha az elnök képes volna kényszert gyakorolni az esküdtek elhatározására. Ezen állítása téves, ellenkezik a javaslat intézkedéseivel s egész szellemével. (Halljuk!) A 363. §. értelmében az elnök csak útmutatást adhat az esküdteknek feladatukról és működésük köréről, az irányadó szempontokról, melyeket a törvényeknek a vád tárgyává tett bűncselekményre való alkalmazásánál követni kell, ellenben fejtegetéseiben nem szabad véleményt nyilvánítania sem a bizonyítás eredményeiről, sem annak mérlegelése tekintetében; tehát a bűnösség kérdésében abszolúte nem adhat az elnök az esküdteknek semmi útmutatást. Az sem áll, a mit Mérey t. képviselőtársam mondott, hogy a bíróságnak joga volna, ha azt találja, hogy az esküdt verdiktje a törvénynyel ellenkezik, azokat egyszerűen visszautasítani. E tekintethen is a törvény csak annyit tartalmaz, hogy ha az esküdtek által a kérdésre adott válasz homályos, ellentmondó és hézagos, akkor a törvényszék esetleg új kérdések föltétele mellett utasíthatja az esküdteket, hogy a homályos verdikteket igazítsák ki. Más utasításnál, vagy az esküdtbírák erkölcsi befolyásolásolásának a törvényjavaslat nem enged tért. (Mozgás a szélső baloldalon.) Mérey Lajos t. barátom végül abban is tévedett, midőn azt állította, hogy én tegnap a törvényjavaslat szövege helyett más szöveget ajánlottam volna. Én ragaszkodtam tegnapi feiszö-