Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-652

118 bizottsághoz utasíttatik s egyszersmind a ház annak kinyomatását és szétosztását elrendeli. Következik: »a bűnvádi perrendtartásról* szóló törvényjavaslat (írom. 870, 1110, 1174) részletes tárgyalásának folytatása; nevezetesen a 349. §. fölötti tanácskozás. Ki következik? Lakatos Miklós jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. ház! A 349. §-ia vonatkozólag Visontai t. képviselőtársam két irányban adott be módosítványt. Az egyik módosítvány szerint a 349. §. harmadik bekezdésének második Borában ezen szavak helyett: »az esküdtek a törvényt megtíirtják«, az lenne teendő, hogy »a törvényt megfigyelik«. A második szerint pedig ugyanazon bekezdés utolsó sorából ezen két szó; »a törvények értelmében« kihagyandó. A magam részéről az előadó úrnak az első módositványra nézve tett azon kijelentése folytán, a mely szerint ő a törvénynek megtartása helyett a törvényeknek szem előtt tartását is elegendőnek tartja, indíttatva érzem magamat Visontai Soma t. képviselőtársam módosítványa helyett az előadó úr ezen kijelentéséhez mért újabb módosítványt benyújtani, a mely szerint a kifejezés így hangzanék: »a törvényt szem előtt tartják«. A mi Visontai Soma képviselőtársam második módosítványát illeti, ehhez én a következő okból járulok hozzá. (Halljuk! Halljuk !) Ha a magyar törvényhozásnak komoly akarata, a mit kétségbe nem is vonhatok, az esküdtszéki intézményt a maga valódi lényegében és valódi rendeltetése szerinti szellemében a magyar büntető jogszolgáltatásba áthelyezni : akkor óvakodnunk kell az egyik kézzel azt, a mit már megadtunk, elvenni. Ha mi úgy fogjuk föl az esküdtszéki intézmény rendeltetését, hogy nem a szakbíró ítél a vád felett, hanem a polgártársak ítélnek saját polgártársuk felett, el kell fogadnunk azon tételt is, hogy nem a törvények, hanem a főtárgyaláson szerzett saját közvetlen meggyőződése szerint ítél az esküdt. Hiszen ezen törvény sem irja elő sehol, és a szervezési törvénybe sem fogjuk bevehetni, hogy az esküdteknek az összes törvényeket ismerniök kell. Azt hasztalan is kivánnók, mert hiszen akkor csak szakemberekből állíthatnók össze az esküdteket. Miként is lehetne kívánni, hogy például okmány hamisítással párosult csalásoknál vagy például a vallás elleni bűntényeknél vagy a büntető törvénykönyv 336. §-a szerint minősítendő lopásoknál a szakember által is gyakran csak nehezen megvonható határvonalat az ilyen dologban teljesen járatlan esküdtek megvonni képesek legyenek ? És mi mégis ezt követeljük tőle, a mikor ezen szakaszban azt mondjuk, hogy neked a törvények értelmében kell határoznod. ptember 11-én, pénteken. Ezen javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén még ezt a törvényt sem adjuk az esküdtek rendelkezésére, miért követelhetjük tehát azt, hogy az esküdtet, mikor esküje szerint csak tiszta lelkiismerete és meggyőződése szerint talán, még a törvény értelmében való határozathozatalra is figyelmeztessük, sőt eskü terhe alatt kényszerítsük. Nem jelentene ez semmi egyebet, mint azt, hogy az esküdtszék határozatát a bíróság hatalmi körébe adjuk át, mert hiszen egy későbbi intézkedés szerint a bíróság az esküdtek szavazatát hatályon kívül helyezheti, ha az ő nézete szerint a kérdés lényegére tévedtek; már pedig ez a legelasztikusabb kifejezés, hogy ^határozzanak a törvény értelmében«. Hogy határozzanak »a törvények értelmében*, a mely kifejezésnek elaszticzitásán belül a bíróság sok mindenféle dologra fogná rámondani, hogy »ti biz, a dolog lényegében tévedtetek, én a szavazataitokat megsemmisítem«. (Úgy van! Igaz! a baloldalon.) Megértettem, tisztelt képviselőház, az előadó úr tegnapi indokolásából azon különbséget, melyet ő az angol és franczia rendszer között megemlíteni jónak látott. Tisztelem az ő nézetét, a mely szerint ő inkább hajlik az angol rendszerhez, de én a szabadság valódi igényeinek, a demokráczia valódi elveinek a franczia rendszert találom megfelelőnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha Francziaországban megtörtént, hogy daczára annak, hogy mindenki meg volt győződve a gyilkosság fenforgásáról, az esküdtszék a gyilkosság vádja alól mégis felmentette a vádlottat, nem félek attól, hogy ez Magyarországon is meg fog történhetni; de ha az eskü ilyen lesz, a bíróság mindig jogosítva lesz az ilyen határozat megsemmisítésére azon indokolással, hogy nem határozott a törvény értelmében. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Emlékszünk, t. képviselőház, azon egy pár esetre, a mely Parisban történt, mikor a férj meggyilkolta hűtlenségen rajtakapott nejét, a mely pár eset megszülte Dumas Sándornak egyik híres művét, Az esküdtek daczára annak, hogy gyilkosság forog fenn, lelkiismeretük és szabad meggyőződésük szerint egyhangúlag megszavazták a bűntelent, azért, mert ő nekik nem a törvény holt betűi szerint kellett ítélni, hanem meggyőződésük szerint és ez azt mondta, hogy itt bár bűntettet követett el az illető, arra emberi felfogás és igazság szerint, ha nem is a törvény holt betűi szerint, joga volt. A »törvény értelmében« kifejezéssel azonban elvettük a lelkiismeret szabadságát. Pártolom tehát Visontai Soma t. képviselőtársam második módosítványát, mert ha az esküdtszéki intézménynek az a szelleme, hogy a polgártársak a nép nevében ítéljenek s a nép szava 652. országos illés 1896. sz