Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-651
JÍ2 651- országos ülés 1896. szeptember 10-én, csütörtökön. Szalay Károly: Akkor minek a gyorsíró? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Már volt szerencsém említeni, hogy épen az adatok felvételére vannak hivatva. Ennélfogva kérem, hogy az indítványt el nem fogadni és az eredeti szöveget fentartani méltóztassék. (Helyeslés jobbfélöl.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy ezen kérdés tekintetében az igen tisztelt ijrazságügyminiszter úr felfogásában nem osztozhatom, minthogy a kérdés a gyakorlati élet szempontjából igen fontos, legalább is illő, hogy az ellenkező vélemény a tisztelt házban megnyilvánuljon. Nincs fontosabb dolog, mint bűnperek során az életnek, a tapasztalatnak vívmányait bevinni odáig, hogy azok a bűnperek sorára döntő befolyást gyakoroljanak. T. képviselőház! Arról van szó, hogy a főtárgyaláson történtek, a menynyire az emberi lehetőség megadja, úgy adassanak viszsza, a hogy azok tényleg megtörténtek. Olyan tények, olyan vallomások tekintetében, a melyek felsőbírósá f 'rikg reprodukálhatók, a hol a tanú xVjabb vallomást tehet a felsőbíróság előtt, nincs semmi veszély, mert ott a reprodukczió alkalmával újabban ki lesz hallgatva a tanú ; de — fájdalom — számtalan esetben fordul elő, hogy egy tanú nemcsak az emberi halandóság okából, hanem más természetes okokból is többé nem áll a felsőbíróság rendelkezésére. Már most ha a jegyzőkönyvbe annak a tanúnak vallomása nem a gyorsírói jegyzetek alapján kertíl, hanem egy jegyzőnek nem gyorsírói jegyzetei, tehát megbízhatatlanabb forrás alapján és ez a vallomás ellenkezik a gyorsírói jegyzetekben foglalttal, a kettő közül melyiknek tulajdoníttassák nagyobb hitelesség? Mi tudjuk legjobban, hogy a képviselőház tárgyalásainak mily szolgálatokat tesz a gyorsírászat. Tudom a gyakorlati életből, hogy még nem volt reá eset, hogy a hitelesített gyorsírói feljegyzések ellen a felek részéről panaszok merültek volna fe], mig ellenben az, hogy a gyorsirászathoz nem értő jegyző náha napokig, sőt hetekig tartó főtárgyaiásnál bírjon azzal az emberi természetet meghaladó erővel, hogy mérlegelhesse minden szónak jelentőségét és mindazt híven feljegyezze, ez lehetetlen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a t. miniszter űr elzárkózik e dolog fontossága elől. Tisztelt barátom megnyugodnék abban is, ha ez az ügyviteli szabályok keretében nyerne megoldást, a hová tényleg tartozik is; de elvileg kizárni ilyesmit nem helyes. (Ügy van! a szélső haloldalon.) Meg vagyok arról győződve, hogy a gyorsirászatot, mint a korszellem fontos vívmányát, minden állam lassan-lassan nemcsak fakultative, hanem kényszerítőleg fogja belevinni az igazságszolgáltatásba. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne feledjék el azok a t. képviselő társaim, a kik nem jogás?.ok, hogy a bűnper során a jegyzőkönyvet alá sem Íratják i felekkel, meg sem mutatják nekik. Már most, hogy az ilyen feljegyzést, mely esetleg ellenkezik a gyorsírói feljegyzésseb a felső bíróság szentírásnak vegye: ez lehetetlen. A gyorsírászat mai fejlettsége mellett ezt a bajt meg lehet előzni és azért ajánlom figyelmébe a tisztelt miniszter árnak, hogy sapientis est consilium mutare in melius. Ismétlem, én Mérey Lajos t. képviselőtársam módosítványát teljes mértékben pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Úgy látszik, a t. képviselő úr tévedésben van annak a gyorsirói feljegyzésnek jelentősége iránt. Itt, a hol az eljárás a szóbeliség és közvetlenség alapelvein nyugszik, hol tehát a bíró nem feljegyzésekből, nem jegyzőkönyvekből ítél, hanem abból, a mit közvetlen tapasztal, e feljegyzésekre oly nagy siílyt fektetni nem szabad. Polónyi Géza: Hát a felsőbíróság? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ott is reprodukczióval megy a tárgyalás, kivált a fontosabb ügyekben; azok a feljegyzések tehát nem játszanak nagy szerepet. Ezt meg kívántam jegyezni, hogy a szavazásnál tévedésben ne méltóztassék lenni. Fentartom tehát előbbi véleményemet. Elnök: Felteszem a kérdést. A 331. §. első négy alineája el van fogadva. Az ötödik alineához Mérey Lajos képviselő úr egy pótlást indítványozott. Azok, a kik a Mérey Lajos képviselő úr részérő! indítványozott pótlást elfogadják, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) Kivannak ellenpróbát? (Felkiáltások a szélső haloldalon: Kérünk ellenpróhát!) Kérem azokat, a kik nem fogadják el a pótlást, álljanak fel! (Megtörténik.) Többség. A többség nem fogadja el a pótlást. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 332. §-t). Elnök: Elfogadtatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 333. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Visontai Soma \ Visontai Soma: T. ház! Ebben a törvényjavaslatban a vádió fogalom gyűjtő fogalom gyanánt használtatik, a királyi ügyész, a főmagán vádló, a pótmagänvádló és magán vádló helyett. Azonban mégis ott, a hol olyan cselekményről van szó, a mely kizárólag csakis egyik vagy másik fajtájú vádló hatásköréhez tartozik, ott nagyon természetesen igen helytelen, ha csak a vádló szót használjuk, mert ez félreértésre szolgáltat okot és nem fejezi ki világosan a törvény intenczióját. így a 332, §-ban az van mondva,
