Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-651

106 fi51. országos ülés 1896. szeptember 10-én, csütörtököm. zom ellenkező véleménynyel, ha azt állítom, hogy a 294. §-ban biztosított nyilvánosság ily esetben is okvetlenül fentartandó, mert hiszen nem lehet azt törvényben kimondani, hogy mikor az elnök a hallgatóságot eltávolítja, egyúttal jogot nyer a tárgyalást a maga nyilvánosságától megfosztani. Hogy ez tehát be ne következhessek és hogy a főtárgyalást vezető elnökök egyike vagy másika, épen a 296. §-ra hivatkozva, ilyen jogot ne nyerjen, tisztelettel azt a toldást ajánlom a 296. §. ötödik bekezdéséhez: »mely esetben azonban a nyilvánosság a 294. §. szerint biztosítandó*, hogy tudniillik két-két bizalmi férfi jelen lehet. Kötelességemnek tartom itt szóba hozni, vájjon a t. igazságügyi kormány úgy értelmezi-e a nyilvánossági kérdést, mint a külföld többi államában értelmezik? Jelen voltam például Parisban egy főtárgyaláson, a hol egy egész sereg vádlott a közönség szemeláttára hajbakapott s az elnöknek a közönséget el kellett távolíttatnia és — különben ez Ausztriában is így van — a védők jelen maradtak. Hogy tehát a főtárgyalást vezető elnök a védőlajstromban bevezetett ügyvédet, a ki akár az ügy iránti érdeklődésből, akár mert ügye elintézésre vár, jelen van, ne tekintse oly hallgatónak, a ki eltávolítható, kérem a t. miniszter urat, hogy ez iránt engem nyilatkozatával megnyugtasson. Indítványt ez iránt nem teszek s ajánlom módosítványomat elfogadásra. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Én ez indítványt el nem fogadom, azt szükségesnek nem tartom. Ez a javaslat rendelkezése szerint elvi kérdés A javaslat szerint akkor van helye bizalmi férfiak alkalmazásának, ha kimondatik a nyilvánosság kizárása. Akkor pedig, ha a rend fentartása ezéljából a hallgatóság eltávolítása mondatik ki, nem a nyilvánosság kizárása dekretáltatik, hanem csak a tárgyalás rendjének fentartására czélzó intézkedés történik. Abban a perczben tehát, midőn a zajongó publikum eltávozik, helyét mindjárt mások foglalhatják el és [bizalmi férfiakra szükség nincs. A mi pedig a képviselő úr kérdését illeti, méltóztassék a 299. §-t olvasni, mely az iránt intézkedik, ha a védőkkel volna valami baj. A védő a hallgató publikumhoz nem tartozik, az el nem távolíttatik, erre megvannak a megfelelő rendszabályok. Elesik tehát az az alkalom, hogy a nyilvánosság kizárása, illetőleg a terem kiürítése esetén a védők is az eltávolítandók közé számíttathatnának. Kérem tehát az eredeti szöveget fentartani. Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! E szakasz negyedik bekezdésében irályi módosításokra van szükség. E bekezdés tudniillik így szól: »Annak, a kit a bíróság előtt kihallgatnak s a ki a bírósághoz szól«. Junktim van tehát alkalmazva mind a két esetre. Én azt hiszem, hogy az igazságügyi kormánynak az volt a czélja a javaslattal, hogy ez a bírósághoz beszélő ügyvédekre és az ügyészre is álljon, hogy mindenki a bíróság iránt tartozó tiszteletének jeléül, állva tegye meg előterjesztését; mert különben felmerülne a kontroverziáknak egész légiója, vájjon az ügyész ülve beszélhet-e, a védőnek fel kell-e állania, stb. stb. Én tehát azt tartom, hogy az a helyes, ha az »s« betű helyett, a mely a junktimot jelentené, a »vagy« szó lenne alkalmazandó, vagyis úgy szövegeztetik a szakasz, hogy: »Annak, a kit a bíróság előtt kihallgatnak, vagy a ki a bírósághoz szól, . . .« stb. Ily irányb:m kérem a módosítást. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? Senkisem kívánván, a vitát bezárom. Felteszem a kérdéseket: Elfogadja-e a ház Mérey Lajos képviselő úrnak indítványát, a mely az ötödik bekezdéshez való pótlást tartalmaz, igen vagy nem ? (Igen! Nem !) Úgy látom, a ház nem fogadta el. Következik már most Polónyi Géza képviselő úr módosítványa. Elfogadja-e a ház ezt a stiláris módosítványt? (El!) A ház elfogadta. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 297. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. képviselőház! A 297. §-ban javasolt intézkedés szerint a főtárgyalás elnöke a sértő kifejezést használó egyént rendreutasítja és az engedetleneket 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetheti. A szakasznak ilyen szövegezése azt jelenti, az én felfogásom szerint, hogy az elnök nemcsak a rendreutasítással, hanem egyúttal a 200 koronáig terjedhető büntetéssel is sújthatja azt, a ki sértő kifejezést használ. Nézetem szerint a szakasz intézkedésének czélja nem ez, hanem valószínűleg az, hogy az elnöki rendreutasításnak sikertelensége esetében, az ő jogának nyomatékosabb kifejezéséül legyen hatalma és joga jpénzbüntetést is alkalmazni. Erre nézve tehát azt hiszem, hogy helyesebb, ha ezt így fejezzük ki: » .... az elnök rendreutasítja őket és ismétlés esetében az engedetleneket 200 koronáig terjedhető, elzárásra átváltoztatható pénzbüntetéssel büntetheti.« A második módosítvány, a mit tenni akarok, arra vonatkozik, hogy ha már a 200 koronáig terjedhető pénzbüntetést az elnök kimondotta és ha a szöveg így megmarad, ezt a pénzbüntetést egyúttal azonnal átváltoztathatná elzárásra. Erre nézve is az a véleményem, hogy a szakasznak nem ez az intencziója, hanem kétségtelenül más, a melyet én legalább úgy értek,