Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-624

62á. országos illés 1896. május 18-án, hétfőn. 55 ment keresztül, és pedig azért, mert nincs az emberi történetnek oly szaka, a melyben megfelelő rövid idő alatt az állami és kormányzati tevékenység tere is nagyobb mértékben változott volna, mint épen e század folyamán és oly okok folytán, a melyeket részletezni nem szükséges — mondom, ezen körülménynél fogva kettős nehézséggel jár a közigazgatási bíráskodás intézményének megállapítása, először azon kapcsolat kényes volta miatt, a melyben — mint mondám — ezen intézmény a közigazgatási szervezettel és magával a joggal áll, másrészt azért, mert folyvást átalakulóban volt a tényezők egyike, tudniillik a közigazgatási szervezet és jog és a közigazgatási tevékenység egész köre. Ez tette oly rendkívül bonyolulttá és nehézzé a kérdés megoldását. Innen az, hogy igen sok országban számos kísérletnek kellett megtörténni és megelőzni egy végleges szervezetnek a megállapítását. Ez teszi egyszersmind szükségessé azt, hogy saját hazánkban ne idegen példák után induljunk, ne idegen jogrendszerek fejleményeit és kész betetőzését vegyük tekintetbe, hanem iparkodjunk saját jogrendszerünk követelményeihez, saját közigazgatásunk követelményeihez, saját kormányzatának feladatához alkalmazkodni. Itt azonban új nehézség tárul elénk. Mindenki előtt világos, hogy a kormányzat és ä közigazgatás azon rendszere, mely nálunk a törvényhatósági életben működik, gyökeres reformra szorul és az évek hosszú folyama óta már e t. ház tanácskozásainak tárgyát képezte a közigazgatás újjá szervezése, a mi nemcsak a közigazgatási hatóságok újjá szervezését és helyettesítését jelenti, mert hiszen szűken fogná fel a feladatot, a ki azt hiszi, hogy egyszerűen anynyiból állhatna a közigazgatási reform, hogy a választott tisztviselőket kinevezett tisztviselőkkel pótoljuk, hanem áll szükségképen a közigazgatási szervezet minden ágazatának újra kidolgozásában, megállapításában és a közigazgatási eljárásnak is nagymérvű megváltoztatásában és reformálásában; a mi azonban teljes mértékben ismét csak akkor vihető keresztííl, a mikor ezen — természetesen nem egyszerre, hanem csak fokozatosan és lépésenként reformálandó közigazgatás és kormányzat megteremtették, ismételve a közvélemény azon levegőjét, azon körét, a melyben azután a további reformok eszközölhetők és foganatosak lehetnek. Ezzel a feladattal szemben pedig, azon körülmény tekintetbe vételével, hogy e feladat áll előttünk a legközelebbi jövőben, annyira nehéz a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat megalkotása, egy intézmény megállapítása, a melynek meg kell felelnie ma is, a melynek csütörtököt nem szabad mondania működésében a mai körülmények közt sem és megkell felelnie a jövőben is, illetőleg a melynek bele kell illeszkedni tudnia a jövő reform-feltételei közé, hogy hosszú ideig az volt az általános közvélemény, hogy a közigazgatási bíráskodás intézményének megteremtése csak egyáltalán a közigazgatás reformjával kapcsolatosan eszközölhető. Igen nyomós tekintetek voltak azok, a melyek a mellett szólottak, hogy esetleg a közigazgatási reformoak ezen intézmény megteremtését meg kell előznie. Minthogy azonban a törvényhozási viszonyok folytán reménytelennek látszott az már több évvel ezelőtt, hogy a közigazgatási reform a maga egészében gyorsan és haladék nélkül napirendre kerüljön ; és mivel kétségtelen az, hogy a közvélemény e reform keresztülvitelének miiiden föltétele tekintetében még kellőleg előkészítve nem volt: (Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) feltétlenül szükségessé vált, hogy a közigazgatási reform nagy keretéből egyes mozzanatok kiragadtassanak és az, a mire a közvélemény leginkább elő volt készítve, az, a mit leginkább sürgetett, vétessék első sorban intézkedés alá, mert ha valahol nem nyúlunk hozzá a feladathoz, ha a munkát tényleg valamely részében meg nem kezdjük, akkor az az örökös junktimok megalkotása következtében bizonytalan időre elhalasztatik, és eredményt egyáltalán nem fogunk elérni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Azért igen helyesen és — megvallom — nagy erkölcsi bátorsággal, de az eredmény által teljesen igazolva, a kormány a közigazgatási bíráskodás kérdését külön választotta egyelőre az adminisztráczió reformjának kérdésétől, és nem akarom mondani, ugrást koczkáztatott a sötétbe, de minden esetre igen nehéz feladatot tűzött ki magának, midőn ez intézményt ilyen feltételek mellett és ilyen körülmények között már előzetesen megalkotandónak tűzte ki. De természetes, hogy ily nehézségekkel szemben azon különféle áramlatokkal melyek a közigazgatás rendezésére vonatkozólag felmerülnek, ezen intézményt most nem lehet véglegesen és a maga teljes egészében megalkotni, nem lehet annak azon teljes képét nyújtani, a melyet nyerni fog akkor, hogyha az adminisztratio reformjának müve az egé^z vonalon, a községekben, a törvényhatóságokban, a fegyelmi törvény és a szolgálati pragmatika megalkotásával be lesz már fejezve. Itt, hogy úgy mondjam . . . (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Polónyi Géza: Népszerűbb előadót kérünk ! Pulszky Ágost előadó : A képviselő urnak teljes joga van népszerűbb előadót kérni; méltóztatott volna a bizottságban a m iga nézeteinek pártfelei által érvényt szerezni, —- úgy tudom, iparkodott is, a ház többsége azonban nem a