Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-622
622, országos ülés 1896. május ló-én, pénteken. 35 lyeket még a XV. század közepe táján Sztáray Mihály reformált, a kalvinizmusnak nyert meg, s talán ennek az érdeme az, liogy az az öt község mindez ideig megtartotta magyarságát. Névszerint is megnevezhetem őket: Rétfalu, SzentIstván, Szent-László, Kórogy, Tordos, ma már Tordina, mert ez az egy enclave-ot képez s úgy benn van a szlávság közt. Ezek tehát a régi magyarok, a többi már új betelepedés, mert különösen 1863. óta a dunántúli megyékből kezdtek betelepedni, Somogyból, Zalából, Vasból is és Tolnából. Az uradalmak nagy mértékben viszik most Í3 át, minthogy jó mezei munkások és dolgosabbak, mint az ottaniak, a magyar dunántúli cselédséget, így tesznek az Odescalchi s a Jankovich stb. uradalmak. De már Erdővég, ma Erdevik, elszlavizálta nevét, de az uradalmi cselédség még mindig magyarokból áll. Persze, hogy ez a szegény nép, a mely leginkább cseléd, bár imitt-amott iparos is vagy uradalmi kovács, ha nincsen nagyobb tömegben együtt, mert nem is tudja a feltételeket, nem is képes azon szabályoknak megfelelni, a melyekre az igen t. miniszterelnök úr hivatkozott, hogy ha 12 család állandóan letelepül és követeli, hogy a gyermekei magyar szót is tanulhassanak az iskolában, erre joga van. Ezek szegény emberek, kik inség miatt mentek ki és a kik ott földeket kaptak és mívelneb. Lipik-fürdő környékén is több ily községet láttam. Némelyek szorgalmukkal egy kis jólétre tettek szert s ezzel megjön az intelligenczia is, de az első telepedők szegények, nem ismerik a viszonyokat, nem tudják a jogorvoslatot és többnyire ezek vannak nyomásnak, üldözésnek kitéve, elismerem, nem a horvát-szlavón kormány részéről, mert a bánt jó horvátnak, de egyszersmind jó magyarnak is tartom s mert azt is felteszem róla, ho#y a tudomására hozott sérelmeket lehetőleg orvosolni igyekszik. Senki sem vádolhat tehát engem elfogultsággal vagy rosszakarattal a horvát autonóm-kormány iránt; de magam is jártam e vidékeken csak nem régen is, a mikor a zimonyi millenáris emlékoszlop helyének megállapítása forgott szóban, s tudakozódtam ezekről a viszonyokról is. Értesültem esetekről, hogy igenis, nyomást gyakorolnak legfőképen az ilyen beszivárgó s a maguk jogát védelmezni nem igen tudó alsóbb rendű, szegény magyar hazánkfiaira, igaz, nem annyira a törvényhatóságok, hanem ezek egyes közegei, különösen a horvát szolgabírák. Ezek azonban nemcsak a magyarokra, de még a szerbekre is nyomást gyakorolnak; még a eyrill-írást is üldözik. Például fel lehetne nagyon könnyen hozni Strosmayer püspök magyar telepeseit, a kikkel valóságos istentelen nyúzást és igazságtalanságot követtek el. No már nem teszem fel Gyurkoyics képviselő úrról sem, hogy Sfrossmayer püspököt még ebben is pártolná, . . , Gyurkovics György: Nem is pártolom. Ezt már megmondtam. Thaly Kálmán: ... a kit kievi zarándoklásáért annak idején a magyar koronás király is megleczkéztetett. Én sem teszem fel, csak emlékezetébe hozom, hogy vannak olyan faktorok is, a kik szorosan véve nem tisztviselők, mint például Strossmayer, de a kiknek elég- hatalom van kezökben, hogy a szegény magyar bevándorlót nyomhassák : a mint ezt — s erre nézve fentartom állításomat, — a szolgabírák teszik, a kik például nem intézik el a kérvényt, a melyet bead az a 24 vagy 50 család, ha felvilágosítják, hogy joga van arra, a mit kér; vagy alaki kifogást tesznek ellene s visszalökik hónapokig s a gyermek, iskolakötelezettség lévén, kénytelen horvát nyelvű iskolába menni s ott lassanként elhorvátosodik. Magam tapasztaltam, hogy egy gyermek, kinek atyjával és nővérével magyarul beszéltem, kik, mert nagyobb korákban szakadtak ide Győrmegyéből, jól tudtak magyarul; mikor azt kérdeztem tőle: magyar vagy-e vagy horvát, erre azt felelte: magy r ai' is, rácz is. Csak úgy beszélte az egyik nyelvet, mint a másikat. Ez ellen nincs is kifogásom, de bizony T os faktorok azután kiölik belőle a magyarságot, már a jövő generáczió megtagadja azt, kivéve, a hol csoportokban laknak együtt. Ilyen csoport alakúit tudtom szerint újabban Daruváron, mert oda nagyon sok mesterember költözött, kik intelligensek és némileg jobban szituáltak. Elismerem, hogy nem vetettek az új egyház alakulásának gátat, sőt, mint mondám, a horvát bán, kinek mind jó magyarságát, mind jó borválságát kiemeltem, a kulturintézetek létrejövetelét inkább elősegíti, mint sem elnyomja. A kisebb zsarnokok ellen kell tehát eljárni, mert a nagyobbakat én sem mondom zsarnokoknak. Hivatkozni méltóztatott, mint jó példára, a susáki gymnáziumra, a mely ép e napokban költözködik át Fiuméből a susáki díszes nagyszabású épületbe. Vizsgáltam a helyszínen a viszonyokat és örömmel tapasztaltam, hogy Fiumében és a vele összeforrott Susákon a magyarság és a magyar érzelmű olasz nép és horvátok közt, hála Istennek, az ellentétek nem oly élesek, mint voltak. Jelen voltam a fiumei ezredéves ünnepen, a melyet a magyar érzelmű olasz ifjúság magyar és fiumei zászlók elővitelével, olasz és magyar hazafias dalokat énekelve rendezett s mondhatom, hogy horvát részről ottlétem alatt semmi ellenséges érzület nem nyilatkozott, sőt ellenkezőleg ritka hazafiasságot tapasztaltam. Ez örvendetes jelenség elismerésével tartozom annál is inkább, mert én nem kiélesíteni és 5*
