Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-622

622. országos ülés 1896. május 15-én, pénteken. Bi sét, mely azon intézetek részére szabja meg a záloglevelek adómentességét, a melyeknek másfél milliónyi tartalékalapjuk van, olyképen kérik módosíttatni, hogy a tartalékalap kisebb összegű is lehessen, hogy igy a záloglevelek adómentességének kedvezményét a vidéki intézetek is élvezhessék, és a közönség, nevezetesen a gazdaközönség, olcsó hitelhez juthasson. Javaslom a bizottság nevében, hogy úgy, mint az eredeti kérvény, ez is kiadassék a pénzügyminiszternek. Elnök í Elfogadja a ház a bizottság javaslatát? (Igen!) A ház elfogadta. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Szabolcs vármegye közönsége az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szerződés meghoszszabbítása tárgyában kérvényez. Molnár Béla előadó: Szabolcsvármegye közönsége felsorolja ezen kérvényben azon indokokat, melyeknek teljesítése esetére pártolná az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szerződésnek megszakítását, ellenesetben azonban az önálló vámterületet létesíteni kívánja, fel van hozva és hosszasabban indokolva, végeredményében azonban, épen úgy, mint a többi kérvényekben, kéri a vármegye közönsége, hogy a mennyire a vám- és kereskedelmi szerződés korlátain belül lehetséges, az ország' gazdasági érdekei óvassanak meg, ha azonban ez nem volna lehetséges, akkor az önálló vámterűlet létesíttessék. A bizottság nevében van szerencsém javasolni, hogy úgy mint a 24. sorjegyzékben foglalt hasonló kérvények, a kérvény adassék ki a pénzügyi, a földmívelésügyi és kereskedelmi miniszter uraknak. Elnök: Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) Tehát kiadatik a pénzügyi, a kereskedelmi és a fjiulinívelésiigjd minisztereknek. Josipovich Géza jegyző (olvassa) -. A békésmegyei tanítóegyesület és Schenk Jakab kérvényeznek az elaggott tanítók nyugdíja zasa tárgyában. Molnár Béla előadó: T. ház! A békésmegyei tanítóegyesület és Schenk Jakab, mint a délmagyarországi tanítóegyesület elnöke, folyamodnak az iránt, hogy azon elaggott tanítók részére, a kik elaggott koruknál fogva a nyugdíjtörvény rendelkezései alá nem esnek, tehát nyugdíjt nem kapnak, a millenium, mint örökünnep alkalmából külön nyugdíjalap teremtessék vagy tekintettel arra, hogy a tanítói nyugdíjalap tetemesen megnöv3kedett, kérik, hogy a nyugdíj élvezetébe ők is felvétessenek. A kérvényi bizottság nevében kérem, hogy ezen kérvény adassék ki a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Sima Ferencz: T. ház! A t. előadó úr javaslatához hozzájárulok, hanem azt óhajtanám, hogy a tanítótestületnek a kérvénye a ház részéről pártolólag adatnék ki a közoktatásügyi miniszter úrnak, annál is inkább, mert a kik a nyugdíjalap viszonyait ismerjük, mindnyájan tudjuk azt, hogy oly annyira kevés már az elaggott tanítók száma és elannyira magas, megizmosodott a nyugdíjképesség, hogy az a törvény által előirt, a nyugdíj kérvény körébe bevont tanítók részére a kellő nyugdíjat biztosíthatja, a nélkül, hogy a magyar tanítói kar, a mely a nyugdíj élvezetére törvény szerint jogosított, legkevésbbé szenvedne sérelmet. T. képviselőház! Mindnyájan tudjuk, hogy akkor, mikor az 1875: XXXII. tcz. megalkottiitott, a tanítók egy része, magasabb életkorukra való tekintetből, a nyugdíjalapba nem vétetett fel, és így ma számosan vannak, — statisztikai adatok bizonyítják, — az 50 — 60 évet szolgált tanítók, a kik — magának a közoktatásügynek részben már hátrányára — azért nem léphetnek vissza tanítói hivatásuk teljesítésétől, mert tekintettel agg-korukra, abszolúte semmiféle anyagi segélyre nem támaszkodhatnak. Akkor tehát, t. képviselőh mikor a mai nyugdíjalap már oly nagy összeget és tőkét képvisel, hogy a törvény szerint nyugdíjképes és nyugdíjra igényt tartó elaggott tanítók részére minden sérelem nélkül kellő segélyt lehet nyújtani, minden esetre kívánatos és emberbaráti dolog, a tanügy szempontjából is háládatos feladatot teljesít a magyar parlament, hogyha azt az ügyet a kultuszminiszter úrnak pártolólag fogja kiadni. Nekem tehát szemben az előadmánynyal az volna szerény indítványom, hogy méltóztatnék a t. ház, kimondani, hogy az illető tanítói testület kérvénye pártolólag fog a kultuszminiszter úrnak kiadatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki hozzászólani? Madarász József: T. képviselőház! Természetes, hogy a tanítók nemzeti nyelvünknek egyik legidősebb előmozdítói; természetesen Magyarországot, a magyar államot hűségesen szolgáló tanítók. így tehát természetes az, hogy a t. ház, és úgy hiszem, a t. bizottság előadója is hozzájárulnak ahhoz, hogy ezen ügy fontosságánál fogva azt a legkedvezőbben ajánlja a képviselőház, mint néha szokta is, a tauítók érdekében, a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. En azonban, ha megengedi a t. ház, mivel egy kis időnk is van hozzá, felszólalásomban fel kívánom hívni a t. háznak, a t. ház tagjainak és egyúttal a sajtónak is az ezredéves ünnepség érdekében beesés figyelmét. Sajnosán veszem észre e folyamodásból, hogy Magyarország tanítói, midőn a magyar