Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-638
638. országos ülés 189(5= jnuins lö-Au, keddeu. 347 különösen az elsőre nézve azt, hogy érteném Várady Károly képviselő úr indítványát akkor, ha az egész országban mindenütt olyan sűrűn rendelkeznénk intelligens elemekkel, mint Budapesten vagy Újpesten, (Zaj a szélső baloldalon.) vagy a székes fővárostól 8 klmnyi övezeten elterülő területen. De ha egyáltalán ismerné az ország viszonyait és pedig nem mondom, hogy a határszéli viszonyokat, a Kárpátokban vagy a bukovinai határszélen, de ha még ismerné a dunántúli vidékeket is és tudná, hogy micsoda rendkívüli erőmegfeszítésbe került eddig is a központi választmánynak nem csak minden választó kerületben, de minden községben is az összeíró küldöttség összeállítása, (Zaj a szélső baloldalon.) ha tudná, hogy daczára annak, hogy a központi választmány illető ülésében mindig fölhatalmazta elnökét, az alispánt arra, hogy változások, leköszönések esetén elnöki úton is deszignáljon, s hogy akkor is, a mint velem is megtörtént, csak egy nap volt hátra, s az utolsó napon, június 14-én, a mikor egymásután három egyént is felkértem táviratilag, h< gy vállalkozzék és mind a három lemondott, és hogy meg ne hiúsuljon a dolog, magának az alispánnak kellett kimenni, hogy megtarthassa: ily körülmények között nem tudom, hogyan juthat eszébe valakinek, hogy ilyen indítványt hozzon javaslatba, a mely ha elfogadtatik, jóformán sehol az országban a kiigazítás meg nem történhetik. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) És ha nehézségek voltak e tekintetben eddig is, csak arra legyen szabad a t. ház figyelmét irányítanom, hogy jövőre, a midőn nem májuB 1-étől június 14-ig, hanem márczius létől április 14-ig kell ezt a kiigazítást megtenni, a mikor a nap sokkal rövidebb, az utak sokkal rosszabbak, az égalji viszonyok is sokkal kellemetlenebbek, bizonyára sokkal nagyobb nehézségekkel kell majd a központi választmányoknak megküzdeni. Én tehát már ebből a szempontból is a leghatározottabban ellenzem az indítványt, hogy a tisztviselők és jegyzők k'zúrassanak. De ezen okokon kivííl, a mely T ek csak a dolognak a praktikumára vonatkoznak, ellenzem még azért is, mert határozottan más véleményben vagyok és én egyáltalán nem merném azt az állítást koczkáztatni, hogy kizárassanak ezek azért, mert mások iagyobb tísztességtudással vagy nagyobb beesülettel bírnak. Ezt az illetők nem érdemélték meg, hogy őket így pellengére állítsák (Helyeslés jobbfelől.) és ez ellen tiltakozom. (Helyeslés jobbfelöl) A mi pedig Sima Ferencz t. képviselőtársam javaslatát illeti, sajnálom, hogy ő is — pedig, azt hiszem, ő jobban ismeri a gyakorlati életet, mint Várady t. képviselőtársunk — olyasvalamit hoz indítványba, a mi teljesen kivibetétlen. Méltóztassék csak meggondolni, hogy márczius 1-én kezdődik a kiigazítási eljárás; micsoda eljárás lesz az, ha az azon évi adóíőköiiyv alapján történik a kiigazítás, a midőn a kivetés még nincs is meg, még az adókivető bizottságok nem is működnek ; határozottan a megelőző évi adót kell tehát alapúi venni, a mint ez az 1874: XXXIIL törvényczikkből folyik s a dologtermészetéből is folyik és másként nem is lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Mindezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék mindkét módosítvány elvetésével az eredeti javaslatot elfogadni. {Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök; Már most felteszem a kérdést, előszűr a Sima képviselő úr módosítványára, a mely nem egyéb, mint a 142. §. végére iktatandó pótlás, a melynek értelmében a kiigazítási évéről szóló adófőkönyv vétessék alapúi. Kérem, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Kisebbség. Nem fogadtatik el. Most jönne második bekezdésül Várady képviselő úrnak a módosítvárya: > Tisztviselő az összeíró küldöttség tagja nem lehet«. Kérem, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Kisebbség; a ház mellőzi s így a szakasz el van fogadva. Ezzel gondolom és azt javaslom a háznak, hogy a tárgyalást most szüntesse meg (Helyeslés.) és a javaslat tárgyalásának folytatását a holnap d. e. 10 órakor kezdődő ülés napirendjére tűzze ki. Kivan valaki a napirendhez szólni? Ugron Gábor: T. ház! Két okból vagyok kénytelen felszólalni, Az egyik az, hogy ezelőtt hetekkel felszólaltam, hogy a quóta tárgyalására kiküldött bizottságnak ügyiratait juttassák a ház tagjainak tudomására. Akkor a t. ház bölcseségd úgy intézte el az ügyet, hogy nem lehetséges, hogy azok a ház tagjainak tudomására jussanak; és azután nemsokára, két hét múlva, nem tudom mi úton-módon, úgy az osztrák országgyűlés quóta-bizottságának átirata, mint a magyar országgyűlés quóta-bizottságának felelete és megint a válasz a hírlapokban nyilvánosságra jutottak. Én arra kérném a t. házat, méltóztassék akként intézkedni, hogy a ház bizottságának tárgyalásáról folyó ügyiratok elsősorban a ház tagjaival közöltessenek, még pedig hivatalosan közöltessenek. Már ma is akként állunk, hogy a quóta-bizottságnak átiratai, feleletei és megint viszonválaszai a hírlapokban megjelennek, de mi, a törvényhozás, a kik a bizottságot kiküldtük, tárgyalásainak hiteles szövegéről hivatalosan meggyőződést nem szerezhetünk. A másik kérdés a melyről szólani akarok, az, hogy miután az időszak nagyon előrehaladt, óhajtanám tudni, micsoda törvényjavaslatokat 44*
